Publicisztika

Háborog a Fidesz B-közép: a párt arcul csapta a jobboldali újságírókat azzal, hogy "közismerten" baloldali szerkesztőket kért föl valami kommunikációs tréning megtartására. (Ámbár azt érdekes volna megtudni, hogy az Orbán-éra alatt főiskolát, rádiót gründoló Heltai Péterből mitől lett hirtelen a másik tábor szekértolója.) A példátlan eset nyomán Várhegyi Attila fejét követelik a polgári körök - neki már többé-kevésbé úgyis mindegy, legyen ő a jó király rossz tanácsadója, tömlöcbe vele! Eközben a közismert pszichopata és hivatásos provokátor a nyílt színen összevész a (régi) Népszabadság pártrovatának egyik utolsó szerkesztőjével, aki szerint nem szabad Orbánt támadni; és látványosan azon igyekszik, hogy egy jobb Orbánt találjon Orbán helyett. Még az is lehet, hogy néhány megbolondított szélsőjobboldali fiatal felül a trükknek. Eközben a Fidesz fősodra felől megint a középre kanyarodásról hallik valami zümmögés, és a söjtöri lincsparti miépes főerőitől egymás sarkára taposva határolódik el Orbán, Boross és Pokorni. A maguk módján, persze.

Tojást dobálni márpedig szabad. Ha valaki politikai véleményének nem talál megfelelőbb kifejező eszközt, ragadjon tojást vagy krumplit, egyikhez sem kell különösebb fantázia. Követ dobálni nem szabad, de tojást még egy miépes is hajigálhat (noha szervezetével együtt már régen kijátszotta magát a demokratikus szabályok keretei közül - akkor is). Ezen akkor sem fogunk összeveszni, ha megvan a véleményünk az aktuális (bármikori) tojásrántókról.

ATocsik-ügy kirobbanásának hetedik évfordulóját a Legfelsőbb Bíróságnak (LB) az ügy polgári jogi vonatkozásait lezáró ítéletével ünnepelhettük. Az LB a Legfőbb Ügyészség keresetének elbírálása során kimondta: az ÁPV Rt. és Tocsik Márta közötti megbízási szerződés bár jogszabállyal nem ellentétes, nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik. A rózsaszín véleményformálók, bár nem túl nagy hanggal, de elég nyilvánvalóan támadták a döntést, aminek a legszebb példája Mészáros Tamásnak a Népszava szeptember 27-i számában megjelent, A jog erkölcse című publicisztikája volt. A szerző a jó erkölcsbe ütközés esetét "a polgári jog ötvenes évekből ittmaradt klauzulájának" titulálja, majd megkongatja a vészharangot: "Magyarországon addig nem lesz jogbiztonság, amíg a magánjogi szerződés biztonságát éppen a bírói fórumok nem garantálják."

Október 16-án lesz 25 éve II. János Pál pápává választásának. Abban az évben - a II. Vatikáni Zsinat reformjait a gyakorlatba átültető VI. Pál, majd a csak 33 napig pontifikáló I. János Pál halála után - immáron másodszor szállt fel a fehér füst a bíborosok pápaválasztó gyűlése, a konklávé végét jelezve, s az ősi szertartásrendnek megfelelően a Szent Péter-bazilika főerkélyéről elhangzott a bejelentés: Habemus papam! Van pápánk! Az összegyűlt rómaiak és a világ legnagyobb meglepetésére a kardinálisok 455 év után ismét Itálián kívüli főpapot választottak Róma püspökének és Szent Péter utódának: Krakkó 58 éves érsekét, Karol Wojtylát.

Kondor Katalin, a Magyar Rádió elnöke elég nagy csendben van úgy két hete ahhoz, hogy a gyanú mind alaposabbá váljon. Hétfőn megnézte az iratokat, és lapzártánkig, kedd délig nem szólt egy kukkot sem. Előbb-utóbb biztos mond valamit: nem tudott semmiről, arról meg, hogy kartont készítettek róla, még annyit sem, vagy tudott, de nem jelentett, vagy jelentett, de a hazát védte, miért, ha a miniszterelnöknek szabad, akkor neki is, és még mindig jobb, hogy ő csinálta, mintha valaki más, etcetera, etcetera, ez tényleg tök mindegy. Ha titkos megbízott volt, kis lépéshátrányban van a miniszterelnökkel szemben, aki azonnal beismerte a kémelhárítást, de ennek sincs nagy jelentősége, nem vagyunk egyformák. Ennél valamivel érdekesebb, hogy megmarad-e a rádió elnökének, vagy lemond, netán lemondatják-e hívei és politikai gazdái. Erre nem vennénk mérget, sőt, még arra sem, hogy a D-209-ezés alábbhagy: a komcsizás irracionális tevékenység, a komcsizó nem tesz különbséget, nem von párhuzamot és nem következtet, a komcsizás tulajdonképpen nem más, mint mindennek a hiánya. Ha Kondor lebuktatói arra számítottak, hogy a komcsizók abbahagyják a komcsizást, vagy legalább kicsit kushadni fognak, tévedtek. Némi zavar persze biztos lesz odaát - a D-209-es ügy sem múlt el nyom nélkül, hogy mást ne mondjunk, élőhalottat csinált a kisebbik koalíciós pártból.

Demonstrációt szervezett a múlt héten a Magyar Orvosi Kamara (MOK) és a Cser Ágnes vezette egészségügyi szakszervezet (EDDSZ). A tüntetés - önbevallása szerint - azt akarta kikényszeríteni, hogy a kormány tárgyaljon a MOK-kal és az EDDSZ-szel - miközben pár nappal azelőtt épp Cser Ágnes vonult ki sértődötten a minisztériumi tárgyalóteremből. A tüntetés továbbá tiltakozott a kórház-privatizáció ellen, és közalkalmazotti státust meg uniós fizetést követelt az orvosoknak, ki más, mint a betegek érdekében. Sőt. Cser Ágnes még azt is kiabálta, hogy "le a hálapénzzel!", ami kétségkívül nagyszerű követelés. Már csak az nem világos, hogy a befolyásos orvoslobbik miért tiltakoznak kézzel-lábbal a kórház-privatizáció ellen, ami jó esetben tiszta helyzetet teremthetne a beteg-orvos viszonyban - mindennek szabott ára lenne. Mint az állatorvosnál.

Azt tudjuk, mit esznek a bajnokok (Túró Rudit), de azt bezzeg nem, miként készülnek. Az állampolgárt persze nemigen érdekli, hogy egy arany (ezüst, bronz, tizenharmadik hely) mögött mi van, de azért hadd legyen ideírva.

Hétfőn a parlamentben Szili Katalin megmentette Gyurcsány Ferencet. Persze ha a parlament nem fogadja el Gyurcsány válaszát a fideszes Szijjártó Péter interpellációjára, nem történik semmi; Szili úgy mentette meg Gyurcsányt, hogy nemigen volt mitől. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak ő mentett, hanem majdnem mindenki az MSZP-frakcióból, konkrétan 181 képviselő. Van, aki nem olyan vehemensen mentett, például Kovács pártelnök, akinek épp telefonálni kellett mennie, kérdés, ki hívta, és miről beszélgettek.

A kormánytöbbség hétfőn módosította a brókerbotrányt vizsgáló országgyűlési vizsgálóbizottság létrehozásáról szóló határozati javaslatot. Az ellenzék által szorgalmazott testület megbízatását kiterjesztették az Orbán-kabinet ideje alatti történésekre és az esetleges akkori "érintettségek" tanulmányozására (a Fidesz csak a szocialisták "érintettségét" térképezte volna). A kormánypártok 61 további kérdést is beemeltek a leendő vizsgálatba; az SZDSZ miatt nem ment át viszont az az MSZP-javaslat, amely - a kezdeményezők szándéka ellenére - nem ellenzéki, hanem kormánypárti testületi elnökkel számolt. Ez a szocialista elképzelés épp olyan gyomorforgató volt, s ellentétes a parlamentarizmussal, mint az előző ciklus fideszes "trükkjei", amelyekkel Orbánék megakadályozták a kínos ügyek országgyűlési vizsgálatát.

Írjuk be a Google keresőbe a public relations és a government kifejezéseket. Több mint egymillió találat sorakozik a képernyőn a világ minden sarkából. Pr-ügynökségek, politikai tanácsadó intézetek kínálják magukat, egyetemi tanszékek, minisztériumok és önkormányzatok honlapjai mutatják be a kormányzati kommunikáció elvét és gyakorlatát. Ha találomra beleolvasunk néhányba a cikkek közül, könnyen leszűrhetjük a tanulságot: a kormányzati kommunikáció hasznos és jó dolog. Az állami szervek részére végzett kommunikációs tanácsadás legitim, a demokratikusan megválasztott kormányok számára nélkülözhetetlen tevékenység. Minél több közpénzt költ egy kormány, annál inkább kötelessége, hogy az adófizetőknek elmondja: mire miért és hogyan költött a pénzükből. Ha ezt profi módon akarja csinálni, akkor profikkal dolgoztat. Amerikában és Európában a nagy kommunikációs ügynökségek bevételeinek fele állami megbízásokból származik. Törvényeket magyaráznak, állami szolgáltatásokról és beruházásokról tájékoztatnak, szemléletformáló kampányokat vezetnek az egészséggel, a környezetvédelemmel vagy az adózással kapcsolatban.

Hogy a Postabank eladása (aminek részleteiről három oldalra innen érdekfeszítő interjúban számol be a cég elnöke, Király Júlia) nem múlik el politikai indíttatású szarkavarás nélkül, azt, mint egy lezsírozott árajánlatot, már tavaly ősszel, a magánosítási szándék nyilvánosságra hozatalakor borítékolni lehetett. Hálát adhatunk az égnek, hogy e várakozások csak most, az üzlet megkötése után, és nem előtte teljesültek be.

A Népszava szerint a Magyar Rádió elnöke kém volt az átkosban, III/II-es. Nyilván ő is a KGB ellen küzdött lefüggönyözött szállodai szobákban, összejátszva a MI6-tal, a Deuxieme Bureau-val és Jean-Paul Belmondóval. Mit mond Belmondo?

Afejlett országokban a II. világháború után megkezdődött a felsőoktatás gyors mennyiségi növekedése. A részvételi arány az akkor jellemző 10-20 százalékos szintről a 70-es évek elejére úgy 50-re nőtt, majd ezen a szinten stabilizálódott. Az expanziótól minimum két dolgot remélt mindenki: egyrészt a társadalmi különbségek csökkenését, másrészt nagy gazdasági fellendülést. Ám a mennyiségi növekedés önmagában nem volt képes beváltani a hozzá fűzött reményeket. A 70-es, 80-as években teret nyert egyfajta kiábrándultság és az a meggyőződés, hogy az alapfokú oktatásra kell koncentrálni, mert a lényeges dolgok az általános iskolában dőlnek el, és az erre elköltött állami pénzek jobban megtérülnek.

Múlt héten a Pénzügyminisztérium (PM) bejelentette: háromszázmilliárddal csökken az a pénz, amit az állam a továbbiakban saját magára költ. Tételezzük most fel, hogy valóban, azaz évenként háromszázmilliárd forintról van szó, és két hét múlva senki a kormányból nem áll elő avval, hogy hohó, kis buták, hát a ciklus végéig, vagy 2043-ig vagy a világvégéig számolva lesz az háromszázmilliárd.