Snoblesse
snoblesse oblige
5 éves tervek - válogatás Gerhes Gábor 1998-2003 között készült fotóiból november 20-ig:
MaNcs, XV. évf. 44. szám, (2003.10.30.) (2003-10-30)
5 éves tervek - válogatás Gerhes Gábor 1998-2003 között készült fotóiból november 20-ig:
Akár így is summázható a Postabank eladásának sikertörténete. Meglehet, a kétfordulós versenyben százmilliárdra felpörgött vételárból tíz-húsz az ÁPV Rt. és az OTP "trükközésének" köszönhető, ami miatt nemrégiben éppen e hasábokon róttam meg az állami privati-zációs szervezetet. Most szégyell-hetem magam, amiért, ha rajtam múlik, megfosztottam volna az autóstársadalmat néhány kilométer autópályától, amely most terven felül épülhet meg a terven felüli bevételből. Hiszen ha az első fordulóban versenypolitikai megfontolásból kizárták volna az OTP-t (ami a pályázati kiírás szövege alapján tökéletesen indokolt lett volna), akkor a biztos győzelemre törő osztrák Erstének talán nem kellett volna ilyen mélyen a zsebébe nyúlnia. De még jobban szégyellném magam, ha az árfelhajtó akció rosszul sült volna el, és végül az OTP veszi meg a Postabankot. Ha mondjuk a bolgár hatóságok megvétózzák a magyar bank monstre bulgáriai vásárlását, és így megmarad az arra költött 311 millió eurója (úgy 75 milliárd forint), amiből bőven ráígérhetett volna az Erste százmilliárdjára.
Fogom a botomat, hogy majd azzal fogom a halat a mólón, mikor a szemem sarkából látom, hogy egy fiatal férfi szexi bermudafarmerban közelít felém olyan sebességgel, mint aki nem ismeri a tréfát. Van még hely a mólón, mert a hal semmit nem eszik, és van remény, hogy a fiatal horgász máshol üt tanyát. Kicsit hosszú a haja, lányosan, az nem baj, de az arcából nem pereg az értelem. Itt ez a nagy víz, a rengeteg móló, szám szerint egy a százezerhez, az isten mégis mellém vezérli egy huszáros dzsojsztikkal.
Az Országos Érdekegyeztető Tanács nemrég megkapta a pénzügyminiszter és az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter előterjesztését az "egészségpénztári rendszer továbbfejlesztéséről". A tervezet bevezetője leszögezi: az egészségügyi rendszer forrásai szűkösek; azoknak a szolgáltatásoknak a problémáját, amelyeket a rendszer nem finanszíroz, de az állampolgárok tömegesen igénylik, az egészségpénztárakkal lehetne megoldani. Tekintsünk el attól, hogy ugyan mi lehet az a konkrét orvosi ellátás, amelyre "tömegesen" jelentkeznek a népek, de nem finanszírozza a társadalombiztosítás. A kiindulópont enélkül is félrevezető: a mostani rendszerben deklaráltan lehetősége van mindenkinek a "magas szintű" és "ingyenes" ellátásra. Igaz, ez sohasem volt realitás; de ezek feltételeinek a megteremtésére a mindenkori kormánynak legalábbis törekednie kellene.
A Magyar Demokrata című hetilap hátlapján megjelenő hirdetésekkel szembesülő olvasó valódi mesevilágban találja magát. Nem kevesebbről van szó, mint a Magyar Ház Kiadó által a "polgári értékeket" preferáló olvasóknak kínált, elsősorban "történeti" munkákról.
Amagyar alkotmány kimondja, hogy a köztársaság felelősséget érez a határon túli magyarokért. Ebből az következik, hogy a határon túli magyarok támogatása a köztársaság, a hatóságai és polgárai alkotmányos kötelessége. Ez tehát nem lehet további megfontolások tárgya. Nem rendelkezik viszont az alkotmány arról, hogy a köztársaság ezt milyen formában tegye - ezért erről szabad vitatkozni. Szabad is, kell is.
Milyen Oroszországot szeretnénk magunknak itt, Kőbányán, vagy a Kossuth téren, vagy úgy általában Magyarországon?
Hamuba sült demokráciánk siralmas jelene és sötét jövője, mindez tréfába oltva - nagyjából ennyi a demecseri ügy esszenciája. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság megsemmisítette Kiss Gyula kormánypárti polgármesterjelölt győzelmét, mivel szórólapjain egy nagyságrenddel túlbecsülte ajánlócédulái számát (és ezzel magvalósította a szédelgő feldicsérés tényállását, nyilván), a kisváros iskolájában kampányolt, valamint rokonai és ismerősei autón szállították a választókat a szavazóhelyiségekbe; s csak ráadásként említenénk meg egy helybéli szavazó más helybéli szavazók általi megfenyegetését, merthogy ez már olyan triviális mifelénk. A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs, a megismételt polgármester-választást az eredeti október 19-i határidőhöz képest 30 napon belül kell megtartani.
Örömmel vettem, hogy a szigorú ítész hírében álló MaNcs is rendes privatizációnak minősítette a Postabank eladását. Hiszitek, vagy sem, lehet az ilyesminek örülni. Tisztában vagyok vele, hogy az államnak és benne a Pénzügyminisztériumnak mindent baromi jól kell csinálnia ahhoz, hogy kapjon egy "ezt legalább nem cseszték el" minősítést a sajtótól, de annál azért többről van szó, mint hogy nem volt érkezésünk beleköpni a levesbe.
Magyar Narancs: Hogyan találtál el a modern tánchoz a nyolcvanas években, amikor egyedül a néptánc és a balett számított hivatalosan táncművészetnek Magyarországon?
A legutóbbi hírek szerint a Széles Gábor vezette befektetői csoport többségi tulajdonában álló Ikarus Rt. visszavásárolja az olasz érdekeltségű IrisBustól az Ikarusbus Rt. azon többségi tulajdonrészét, amit Szélesék 1999-ben adtak el. Vajon milyen megfontolásból teszi mindezt Széles Gábor?
A közelmúltban kihirdették az M7-es sztráda Ordacsehi-Balatonkeresztúr közötti szakaszának építésére kiírt pályázat eredményét. Aki azt hitte, hogy az állam a nyílt közbeszerzés és az autópálya-építők versenyeztetésével piaci árakat tud kicsikarni, az biztosan tudni szeretné, miért kerül 2,42 milliárd forintba ezerméternyi gyorsforgalmi út.
n HARRY ÉS A HAJLÉKTALANOK Két héttel a német fordítás hivatalos megjelenése előtt német, osztrák és svájci hajléktalanújságok közölték J. K.
Alacsony internetpenetráció Fél év alatt 20 százalékkal nőtt ugyan Magyarországon az internethasználók száma, de a világháló elterjedtsége még mindig közepesnek mondható Közép- és Kelet-Európa többi országához képest - derül ki a GfK Piackutató Intézet felméréséből. Magyarországon a 15 évesnél idősebb felnőtt lakosság 18 százaléka, mintegy 1,5 millió ember szokott kisebb-nagyobb gyakorisággal internetezni.n Áttörés a rák gyógyításában? Ausztrál kutatók áttörésnek számító új lehetőséget fedeztek fel a rák gyógyítására: kutatásaik során arra a következtetésre jutottak, hogy a daganatok genetikailag módosított vérsejtekkel eredményesen kezelhetők.
Az uniós csatlakozás küszöbén alapvető strukturális változás előtt állnak a hazai főiskolák és egyetemek, köztük az 1991 óta működő Közép-európai Egyetem.
Az 1913. október 8-án született Rónay György a Nyugat harmadik nemzedékének egyik legsokoldalúbb literátus egyénisége volt: költő, író, irodalomtörténész, műfordító és szerkesztő.
Vas István életművének új kiadásában az idei könyvhétre jelent meg hatkötetes önéletrajzának (Nehéz szerelem) utolsó két kötete. Ez a "végeérhetetlen regény", ahogy maga Vas nevezi, alighanem a század magyar prózájának egyik legbecsesebb darabja. A most kiadott kötetekből is kiderül, hogy Vas a második világháború kellős közepén, 1942-ben krisztusi korba lépve kezdi írni naplóregényét, és haláláig sem fejezi be. Az elbeszélt időben `45-ig, a német megszállás alóli felszabadulásig jut. Az utolsó két kötet címe Azután I-II. Eti, Vas első felesége halálára utal, mellyel a regényfolyam második kötetkettőse, a Mért vijjog a saskeselyű? befejeződött. Mindez együtt gigantikus - Vas versének címét kölcsönkérve - rapszódia a hűségről, a hűség paradox természetéről, mely mindig feltételezi az árulást is. Akkor is, ha kizárólagos, és egy miatt sokakhoz hűtlen, és akkor is, ha megengedő, és ily módon kissé mindenekhez. Alighanem innen érthető meg vagy innen is megérthető, miért lett az egész vállalkozás címe Nehéz szerelem, hogy mi tesz minden szerelmet általában nehézzé. A hűség paradoxona. Ez pedig nem csak a nőkre vonatkozhat, hiszen Vas költői nyelvének egyik legfontosabb sajátossága az, ahogy megpróbál egyszerre hűnek maradni az Arany Jánostól tanult magyar nyelv és az otthonról örökölt, lipótvárosi, kevert beszéd kettős örökségéhez. Erről szintén hosszan mesélnek Vas memoárjai, az első két kötet alcíme nem véletlenül lett A líra regénye.
Akinek hosszabb a színházi emlékezete, mint az enyém, az tudja, hogy történt már ilyen: Csehov Sirálya belehasított a légbe 1971-ben (kétszer is: Székely Gábor és Zsámbéki Gábor rendezésében, Szolnokon, illetve Kaposváron), és megkerülhetetlen viszonyítási ponttá vált. Most - mutatis mutandis - ez történik a Fészek Klubban, melynek kupolatermében Schilling Árpád rendezésében játsszák a darabot, korszakos előadásban.
Csütörtök esténként főműsoridőben jelentkezik A tévé ügyvédje, más néven a megoldások show-ja. Jómagam, a nézők százezreivel, izgatottan várom a kezdést, mert a műsort beharangozó szpot szerint Juszt úr velünk, a nézőkkel együtt készíti az adást. Menő médiakutatók szerint az ilyen kijelentések mögött általában interaktív műsorkészítés esete forog fenn, s lám, igazuk is van, nemhiába tiszteljük a médiaelméletek avatott pápáit. Igen, A tévé ügyvédje élő, azaz egyenes adásban készített műsor, ami annyit tesz, hogy az összes többi élőnek mondott programmal szemben itt valóban egyenesben, a szemünk előtt bomlik ki a cselekmény. S aki már hallott ezt-azt a Magyar Televízió sanyarú technikai felszereltségéről, kellemesen csalódik, hiszen viszonylag flottul, zavarmentesen halad előre az adás, nincsenek kép- és hanghibák, s a bejátszások is időben startolnak.
Már a romantikusok is a kék virágot keresték, aztán jött a kék madár, no meg persze a kék tündér - a boldogság Pacskovszky József új mozijában sem váltott színt, mint a film szereplőitől megtudhatjuk, még mindig kékben pompázik. A mozi hőseit természete-sen nem Heinrich von Ofter-dingennek, Tyltylnek meg Mytylnek vagy Pinocchiónak hívják, de azért akad köztük egy Ditta (György Anna), egy Hanna (Rudolf Teréz) meg egy Thierry (Kálid Artúr) is.
Bő évtized elteltével ismét több százan voltak kíváncsiak rá Budapesten. Költői túlzás persze, megvolt talán a gyönge negyedház is, de ez akkor sem eurokonform adat, ha tudjuk, hogy magyar nyelvterületen sohasem volt különösebben népszerű. Valahol a folk és a pol-beat környékén, Dinnyés József amerikai nagybácsikájaként vonult be a kollektív tudattalanba, noha az életmű felszabadító erejű szürrealizmusa (mely zeneileg valóban a legtágabb értelemben vett amerikai folklórból táplálkozik) jóval közelebbi rokonságot mutat mondjuk Baksa Soós Jánossal. Ennek a súlyos félreértésnek nyilván nyelvi okai is lehettek, s így az sem véletlen, hogy Dylannek szórványos hatása is alig figyelhető meg Magyarországon (talán csak a hetvenes évek emigráns avantgárdistái számára jelentett komoly viszonyítási pontot - Deréky Pál beszélt erről a tavalyi, pécsi underground-konferencián a Velencei Melence című lapocskával kapcsolatban -, és ott van persze Barna Imre Dylan-monográfiája és -fordításkötete is).
Az őszi fesztivál egyik sztárja. Meghívásával a szervezők nyilván épp a fesztivál rangját óhajtották emelni - eddig az őszi a tavaszi mellett amolyan szekundáns szerepet kapott, most látható az igyekezet, hogy ebbe a szürke időszakba is vigyenek színeket (lásd a fesztivál logóját).
Messzire kellene visszanéznünk, ha fel szeretnénk göngyölíteni a Skeewiff, e mérhetetlenül szórakoztató brit duó históriáját - no annyira mégsem, legfeljebb a big beat 1997-98-as aranykoráig. A mentalitás, melynek fundamentuma, hogy lehetőleg mindent játsszunk mindennel, sőt az elemeket keverjük vígan saját szerzeményeinkben is, maradandó nyomokat hagyott a világ zenéinek arcán, még ha a partiközönség java viszonylag korán elunta is a mókát. A Skeewiff (Elliott Ireland és Alex Rizzo) a gátlástalan csonttörős-beszakítós partik korában publikálta első felvételeit a Ministry Of Sound kiadó azóta megszűnt FSUK címkéjén: a Le Quattro Stagioni EP például címéből is kitalálhatóan ötvözi a hatvanas évek brit-olasz lounge zenéit meg a kortárs vicces breakbeat hatáselemeit (az itt fellelhető Pink To Punk ma is kötelező darab), a rá következő Come Ray and Come Charles (G Fonk) című darab pedig egyenesen Michel Legrand és zenekara egykori alapművét értelmezte újra (a túloldalon egy korszakos Soul Of Man-remixszel). Azután a fiúk még mélyebbre nyúltak, egészen a gyökerekig és tovább: easy-, bogaloo-, soul-, funkelemek - mindez kortárs, jól fogyasztható és legfőképpen táncolható ritmikákba csomagolva. Formailag mindez élvezetes maxik sorozataként került elénk, alkalmanként egy-egy tartalmas album, immár saját Jalapeno nevű kiadójuknál - a második, Cruise Control című például éppen most vált esedékessé. Nos, a hallgatók egy pillanatig sem fognak unatkozni, feltéve, hogy nem sértődnek meg, ha némi humor is szorult az amúgy is módfelett kreatív zenekészítők szerzeményeibe, s szeretnek táncolni, akár párosával is, elvégre akkor szép az élet. A lemezen garantáltan hemzsegnek a táncra termett darabok - nem kell messzire menni, hiszen úgyszólván mindegyik az. Ha mégis ki kell választanunk néhány emelkedettebb itemet, mindenképpen ajánlanánk a Nitty Gritty című kipörgetős-kiszámolós vokális műremeket (az elkövető Charlise Rookwood művésznő), a Watermelon Man című klasszikus Herbie Hancock-szerzemény értő feldolgozását vagy a Theme From Dave Allen című elegáns és habkönnyű alkotást. Akad, mert nélküle ugye üres lenne az életünk, szitárfunk remeklés is a menüben (The Bone), hogy utána azonnal az Overdrive című dinamikus zenei tréfa következzen (benne szaxi-orgona párbaj!), majd a Shake What Ya Mama Gave Ya című big beat himnusz - már ha lenne egyáltalán efféle kategória.
Magyar Narancs: Milyen arányban van jelen a filmjében a fikció és a valóság?
Tegyük fel, hogy a múlt csütörtökön, 2003. október 23-án akadt egy darab magyar ember, aki elhatározta: megvalósítja a lehetetlent, és minden politikai ünnepséget meglátogat, azért, hogy egy személyben - a sajátjában - eggyé forrassza a nemzetet. Fittyet hány időnek és térnek, mindenkivel megemlékezik az 1956-os forradalomról.
Magyar Narancs: Mióta vagy mozgássérült?
A Nyírő Gyula Kórház addiktológiai osztályán szürke járólapok határolják a málló zöld falakat, fent a meszeletlen plafon. Az étkezőben zúg a tévé, kattog és sivít a neon, a betegek többsége maga elé, a semmibe réved. Ide szállítják a mentők azokat, akiket meg kell szabadítani a világ mérgétől.