Nyomják Ragátsot

  • 2003. november 6.

Publicisztika

A képen a kávépénz. Csinos, régebben fölbontott konzervdoboz, valamikor hamutartónak használták, de Ibi néni kimosta, most benne gyűlik a koffeinre való. Egyre közeledünk hozzá, szubjektív kamera, kicsit billeg a kép: kezet látunk, belemarkol, aztán még egyszer, a ragacsos ujjak közül elgurul az apró. Káromkodás. A kép az érzékhatárig sötétedik, a kamera az asztal alatt matat, valaki felborít egy széket, megint káromkodás, majd megcsillan egy fellelt egyforintos, de hirtelen eltűnik a sötétben. Vége főcím.

n A képen a kávépénz. Csinos, régebben fölbontott konzervdoboz, valamikor hamutartónak használták, de Ibi néni kimosta, most benne gyűlik a koffeinre való. Egyre közeledünk hozzá, szubjektív kamera, kicsit billeg a kép: kezet látunk, belemarkol, aztán még egyszer, a ragacsos ujjak közül elgurul az apró. Káromkodás. A kép az érzékhatárig sötétedik, a kamera az asztal alatt matat, valaki felborít egy széket, megint káromkodás, majd megcsillan egy fellelt egyforintos, de hirtelen eltűnik a sötétben. Vége főcím.

Egyes hírek szerint úgy öt-hat éve, mikor a Magyar Televízió szétlopásának szomorú szappanoperája épp a "Székek és hokedlik" című résznél tartott, egy tisztakezű vezetőben komoly formában buzgott föl az ötlet, szereljenek föl minden dolgozóra, mint a Forma-1-es versenyautókra, egy-egy kamerát, és akkor majd kiderül, kik lopnak közszolgálatban. A bevezetőnkbe foglalt életkép e projekt próbaüzemének idejéből származik, de napi információink birtokában kijelenthetjük: a helyzet változatlan.

A "Linóleum és metlachi" című epizód után sokan úgy hitték, buta technikai okok miatt (elfogyott minden mozdítható) véget ér kedvenc sorozatuk. De tévedtek a borúlátók! A múlt héten több napilap is látta Ragáts Imre tévéelnököt a hóna alatt egy kazal reklámidővel átugrani a palánkon. Sőt, az egyik még az "Én? Műsorsávot?" szavakat is hallani vélte az elnöki szájból. Pedig nem is az lett ott mondva, hanem az, hogy: "Szerződés? Milyen szerződés? Nincs szerződés!" Mindennek ellenére az ország lakossága úgyszólván jó egészségnek örvendve, megérte ezt a hetet is. Ami azért jó elsősorban, mert megtudtuk, hogy: "Az a szerződés (emlékeznek, ami nincs) fel van bontva." Ja, nem volt otthon pezsgő, és jobb híján szerződést bontottak örömükben.

Hogy például minek lehetett örülni? Az csak számtan. A Magyar Televízió egy reklámperce utolsó információink szerint: 15 árkategóriában százezertől négy egész negyed millió forintig vihető haza. Hogy ehhez a jelenlegi elnök által - a hírek szerint a konkurenciához bekötött cégtől - ügyesen kialkudott 900 millió mint is viszonylik, ki lehet számolni: arcpirítóan. De ha számításba vesszük, hogy tavaly e reklámidőt a tévé önerőből nem sokkal többért, egymilliárd és még valamiért bírta értékesíteni, menten szélesedik a látókörünk: itt nemcsak szimpla csirkefogászatról, de súlyos szakmai hozzá nem értésről is szó van. A kettő fékevesztett nászáról.

Most akkor mit lehet tenni? Elcsapni Ragátsot? Ja. Ám az önmagában pipafüst. A politikai gondolkodást kell sürgősen megváltoztatni e tárgyban. Egy tisztességesen (erre vannak normák, mások, mint amiket ma Magyarországon alkalmaznak) működő, jól szolgáló köztévével ugyanis tartozik az állam a polgárainak. Mert azok azt már kifizették. Többször is.

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.