n A képen a kávépénz. Csinos, régebben fölbontott konzervdoboz, valamikor hamutartónak használták, de Ibi néni kimosta, most benne gyűlik a koffeinre való. Egyre közeledünk hozzá, szubjektív kamera, kicsit billeg a kép: kezet látunk, belemarkol, aztán még egyszer, a ragacsos ujjak közül elgurul az apró. Káromkodás. A kép az érzékhatárig sötétedik, a kamera az asztal alatt matat, valaki felborít egy széket, megint káromkodás, majd megcsillan egy fellelt egyforintos, de hirtelen eltűnik a sötétben. Vége főcím.
Egyes hírek szerint úgy öt-hat éve, mikor a Magyar Televízió szétlopásának szomorú szappanoperája épp a "Székek és hokedlik" című résznél tartott, egy tisztakezű vezetőben komoly formában buzgott föl az ötlet, szereljenek föl minden dolgozóra, mint a Forma-1-es versenyautókra, egy-egy kamerát, és akkor majd kiderül, kik lopnak közszolgálatban. A bevezetőnkbe foglalt életkép e projekt próbaüzemének idejéből származik, de napi információink birtokában kijelenthetjük: a helyzet változatlan.
A "Linóleum és metlachi" című epizód után sokan úgy hitték, buta technikai okok miatt (elfogyott minden mozdítható) véget ér kedvenc sorozatuk. De tévedtek a borúlátók! A múlt héten több napilap is látta Ragáts Imre tévéelnököt a hóna alatt egy kazal reklámidővel átugrani a palánkon. Sőt, az egyik még az "Én? Műsorsávot?" szavakat is hallani vélte az elnöki szájból. Pedig nem is az lett ott mondva, hanem az, hogy: "Szerződés? Milyen szerződés? Nincs szerződés!" Mindennek ellenére az ország lakossága úgyszólván jó egészségnek örvendve, megérte ezt a hetet is. Ami azért jó elsősorban, mert megtudtuk, hogy: "Az a szerződés (emlékeznek, ami nincs) fel van bontva." Ja, nem volt otthon pezsgő, és jobb híján szerződést bontottak örömükben.
Hogy például minek lehetett örülni? Az csak számtan. A Magyar Televízió egy reklámperce utolsó információink szerint: 15 árkategóriában százezertől négy egész negyed millió forintig vihető haza. Hogy ehhez a jelenlegi elnök által - a hírek szerint a konkurenciához bekötött cégtől - ügyesen kialkudott 900 millió mint is viszonylik, ki lehet számolni: arcpirítóan. De ha számításba vesszük, hogy tavaly e reklámidőt a tévé önerőből nem sokkal többért, egymilliárd és még valamiért bírta értékesíteni, menten szélesedik a látókörünk: itt nemcsak szimpla csirkefogászatról, de súlyos szakmai hozzá nem értésről is szó van. A kettő fékevesztett nászáról.
Most akkor mit lehet tenni? Elcsapni Ragátsot? Ja. Ám az önmagában pipafüst. A politikai gondolkodást kell sürgősen megváltoztatni e tárgyban. Egy tisztességesen (erre vannak normák, mások, mint amiket ma Magyarországon alkalmaznak) működő, jól szolgáló köztévével ugyanis tartozik az állam a polgárainak. Mert azok azt már kifizették. Többször is.
