n Hamuba sült demokráciánk siralmas jelene és sötét jövője, mindez tréfába oltva - nagyjából ennyi a demecseri ügy esszenciája. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság megsemmisítette Kiss Gyula kormánypárti polgármesterjelölt győzelmét, mivel szórólapjain egy nagyságrenddel túlbecsülte ajánlócédulái számát (és ezzel magvalósította a szédelgő feldicsérés tényállását, nyilván), a kisváros iskolájában kampányolt, valamint rokonai és ismerősei autón szállították a választókat a szavazóhelyiségekbe; s csak ráadásként említenénk meg egy helybéli szavazó más helybéli szavazók általi megfenyegetését, merthogy ez már olyan triviális mifelénk. A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs, a megismételt polgármester-választást az eredeti október 19-i határidőhöz képest 30 napon belül kell megtartani.
A fenti vádlista bizsergető emlékeket szabadít fel az olvasóban - már ha ismeri a régmúlt választások Nagy Ignáctól Mikszáthon keresztül Móriczig terjedő szakirodalmát. Eszébe juthat szegény Deák Ferenc is, aki a választási kampány során előfordult halálesetek miatt adta vissza követi megbízását. (Csak a kevésbé jól értesültek számára mondjuk el, hogy az áldozatok jórészt akut alkoholabúzus - mentőorvosi szakszó -, illetve ittas állapotban, fokossal, bicskával vagy puszta kézzel elkövetett súlyos testi sértés következtében veszítették életüket.) Miután nálunk a demokrácia ún. jogkiterjesztő módon valósult meg, idővel az egyszerű emberek is bekapcsolódhattak az "etetjük-itatjuk-szekérrel odavisszük-adunk egy sallert a kortesnek" című népi társasjátékba, melynek folytán a művelt Európa évtizedeken át rajtunk röhögött. De ne bolygassuk a múltat, tekintsünk inkább a jelentős különbségekre.
Csaknem másfél évtizede valódi, működő demokráciával büszkélkedhetünk, ahol a választójogosultságot nem korlátozza faji, vallási, etnikai vagy ideológiai diszkrimináció (mint 1939-ben vagy 1947-ben), s a választás titkos. Ilyen körülmények között a demecseri kifogások - melyekkel tipikusan egy elveszített nyílt szavazást szoktak volt a múltban peticionálni - teljesen irrelevánsak. A szavazó tudniillik nem hülye, még ha mértékadó politikusaink annak tartják is, és ennek meg-felelően beszélnek vele. Az állampolgár bemegy a szavazófülkébe, ahol aztán arra szavaz, akire akar; senki nem áll mellette vagy mögötte. Ha a Demecseren bevetett eszközök (amelyek éppoly szánalmasak és pitiánerek, mint annyi más ebben az országban) elégségesek volnának egy szabad és titkos választás kimenetelének az eldöntésére, akkor visszamenőleg valamennyi választást meg lehetne semmisíteni csalárd ígéretek, olcsó hazudozás, alkalmatlan helyen elkövetett kampányolás és a választók totális megvezetése miatt. A Fidesz - MPP-MPSZ magánmitológiájában persze kikezdhetetlen sarokpont a tavalyi választások bolsi elcsalása, és a mostani precedensjellegű ítélet nyomán alighanem visszamenőleg is igazoltnak látják vádjaikat. De nem ez a gond; sokkal inkább az, hogy nemcsak politikusaink tekintik választóikat tök hülyének, mivel eme vélekedésüket immáron a független bíróság is megerősítette. A Jóisten irgalmazzon nekünk a következő választás alkalmával!
