Publicisztika

Emlékeznek még Lakatosra, a Trabant-gyújtogató titkosszolgálati tiszthelyettesre, aki 1999 tavaszán azt állította, hogy a 2/A úton megmerényelték?

Az esélyegyenlőségi miniszter asszony, Lévai Katalin pályázatot hirdetett: ötleteket vár a köztársaság polgáraitól, mit tennének a miniszter helyében a férfiak és a nők közötti kirívó, bántó diszkriminációk megszüntetésére.

Amúlt héten melegszervezetek vezetőivel találkozott az esélyegyenlőségi miniszter, hogy eloszlassa a sajtóban olvasható, vele kapcsolatos félreértéseket. Munkatársa szerint "oktalan támadások érték a minisztert, aki segítő kezet nyújtott". Az eseményen a szervezetek számtalan javaslatot tettek, amelyek jelentős részében előrelépést ígért az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal vezetője. A jövőben havonta fognak konzultálni.

Idén nyáron az ellenzék és határon túli szatellitszervezetei - a státustörvény módosítását követően - a kettős állampolgárság ürügyén újra a nemzetpolitikában kerestek fogást a kormányon, nem is sikertelenül. A kora nyári kommunikációs bakikat követően - a kormányzat képviselői még azt sem tudták elmagyarázni, hogy a Fidesz állításaival ellentétben a módosított törvény is explicite kifejezi a nemzethez tartozást - most valóságos vesszőfutásnak lehetünk tanúi.

Aktivistákkal megtámogatott MSZP-szórólapok igyekeznek meggyőzni a magyarokat arról, hogy "a Fidesz rágalmai" helyett a tények beszéljenek, vagyis az ellenzék hazugságaival szemben ennyivel meg annyival nőttek a bérek és a fogyasztás, egy rakás új munkahely lett, a Fidesz-kormány ezt meg azt nem tette meg, ellenben a Medgyessy-csapat mi mindent megvalósított a röpke tíz-egynéhány hónap alatt.

Már erősen közeledett a lapzárta, amikor egy fax érkezett a szerkesztőségünkbe (biciklis futár hozta egyenest a repülőtérről, úgy valamivel lassúbb, de megbízhatóbb). A leirat nyilvánvalóan Amerikából érkezett, ezt érdeklődésünkre a reptéri személyzet is megerősítette, mert útközben enyhén szólva is furcsán viselkedett, viszkit és nőt követelt, ami a turistaosztályon még egy levéltől is túlzás. De nyilvánvaló, teljesen eredeti okiratról van szó, amit most közreadunk:

Aszály jókor sohasem jön, de most éppen a legrosszabbkor kapta oldalba a hazai agrárágazatot. Az elképesztő termés- (és bevétel-) kiesés éppen abban az évben vágott oda a magyar parasztnak, amikor az uniós felkészülés legintenzívebb szakaszába ért az ország - miközben az állam sem áll éppen a helyzet magaslatán. Brüsszel súgással, a pénzügyi tárca költségvetési fékkel támad - sóhajtások ideje van mostanság a magyar vidéken.

Rejtőt, ha Párkányon át indul firhangért, nem fogják le sose, röltexről röltexre meneküli végig Szlovákiát, aztán beleveti magát a Keleti-Kárpátok rengetegeibe, belorusz olajosok és volt ukrán pb-tagok bújtatják (Medgyessynek dolgozik mind, az utolsó uráli járási titkárig), csak egy kósza hír jön róla évek múlva, valahol a Bering-szorosnál látták egy vég csipkével a hóna alatt. Ám Rejtőt elkapták Hegyeshalomnál, és nincs szerte a hazában senki, aki megkönnyezze. Lecsukják rongyos 90 millió forintjáért - a rendőrség szerint ennyi pénzért hunyt szemet e nagystílű férfiú Kulcsár ügyletei fölött, s kockáztatta a rabláncot.

A Fővárosi Főügyészség hétfőn megszüntette a különösen nagy értékre elkövetett csalás, illetve hanyag kezelés gyanújával indított nyomozást a Happy End Kft., a Mert 2000 Rt. egy-egy vezetője és az Országimázs Központ volt tisztviselőjével szemben. A főügyészség szerint nem történt károkozás, a munkát a cégek rendben elvégezték. Keller László (MSZP) államtitkár, aki a határozatot "szégyenteljesnek" nevezte, nyolc napon belül panasszal él a döntés ellen; amennyiben így tesz, beadványáról Polt Péter legfőbb ügyész dönt.

Azt gondolhatnánk, Goethének jól ment. Egy fenét. Siegfried Unseld, maga is egy nagy kiadó, a Suhrkamp Verlag feje roppant érdekfeszítő munkában (Goethe und seine Verleger) tárta föl, mennyire kiszolgáltatott volt a német szellemfejedelem a kiadóknak, a kalóznyomatoknak, a szerzői jog lábbal tipróinak, a szélhámosoknak, a szedőknek, a korrektoroknak, a könyvkötőknek. És persze a közönségnek. Kiderült, mily keveset keresett Goethe, és mennyire sikertelen volt tulajdonképpen: a Vonzások és választások első kiadásából (1809) még a 20. század elején is kínáltak példányokat bizonyos berlini könyvmolyfészkekben! A világirodalom egyik legnagyobb alakja csak az élete utolsó éveiben indult Ausgabe letzter Hand elnevezésű összkiadással ért el némi kereskedelmi sikert. Ha nincs a miniszteri állása Weimarban, bizony felkopik az álla.

Nem jó dolog, ha válogatás nélkül minden gyereknek csökkenteni akarják a terheit; nem tartom helyesnek, ha a közösség iskoláiba a kedélyt követő fogyasztást és nem a munkán alapuló kultúrát telepítik. Noha megértem, ha bárki csekély erőfeszítéssel, pusztán talán természeti eredetű képességeire, lelki alkatára hagyatkozva akarna boldogulni és felemelkedni, ám kifejezetten rossz dolognak látom ezt a magatartást támogató oktatáspolitikát.

Egyre feszültebb figyelemmel követjük a politikailag legelkötelezettebb két napilap, a Népszava (NSZ) és a Magyar Nemzet (MN) küzdelmét a K&H brókerbotrányának interpretációs versenyében. A muníciót ehhez tuti helyekről kapják: az érdeklődő olvasó számára határozottan úgy tűnik, hogy az előbbi lap alá a rendőrség, az utóbbi alá pedig a pénzügyi felügyelet dolgozik. A jelenlegi állás ekképp összegezhető: az NSZ gyenge kezdés után alaposan beleerősített, s az utóbbi napokban hovatovább le is dolgozta tetemes hátrányát.

A két legutóbbi országgyűlési választást nem az ellenzék nyerte meg, hanem az aktuális kormányzat veszítette el. Ami természetes: a kormány végzi az élet mindennapi kereteit is érintő - következésképpen valódi felelősséggel járó - munkát; ha ő csinál hülyeséget, az sokkal nagyobb súllyal esik a latba, mint az ellenzék butasága. Orbán nem vagy nem csak azért nyert 1998-ban, mert 400 százalékos egészségügyi béremeléssel meg 7 százalékos tartós gazdasági növekedéssel kábította a magyarokat, mint ahogyan az MSZP sem csak azzal állította maga mellé a polgárokat, hogy a Fidesz, úgymond, 23 millió románt szabadított az országra a státustörvény kiegészítésével. Ezek a demagóg hőzöngések elengedhetetlen kellékei az ellenzéki harcmodornak, de önmagukban elégtelenek. Hogy bejöhessenek, ahhoz tényleges hibákra van szükség; olyanokra például, amilyeneket a jelenlegi koalíció is elkövetett az elmúlt hónapokban. A legnyilvánvalóbb rossz húzás az 53. heti nyugdíj kifizetése körüli szerencsétlenkedés volt, de jó eséllyel pályázik dobogós helyezésre az adócsökkentés miatti huzakodás is a maga pénzfelhajtó bizottságával. (Hétfőn e tárgykörben konzultált Medgyessy Péter, Kovács László, az MSZP és Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke; és mit ad isten, arra jutottak, hogy újabb háromfős forráskereső testületet hoznak létre.) Mindezt tetézte, hogy az adó- és brókermizéria kellős közepén szabadságra vonult a koalíciós vezérkar nagy része, s úgy telt el majd` egy hónap, hogy a sorozatos ellenzéki felvetésekre/támadásokra alig érkezett értékelhető kormánypárti reakció. A Fidesz élt a kínálkozó lehetőséggel, és a szabadon hagyott terepen folyamatosan sulykolta a népekbe a káosz felé haladó ország képét. (Jól jellemzi a helyzetet, hogy a káosz kifejezés mind gyakrabban tűnik föl az ellenzéki napilap címadási gyakorlatában, lapszámonként olykor többször is.)

"Ingyenessé tesszük a tankönyveket az általános iskolák első 8 tanévében" - ígérte személyesen Medgyessy Péter Egyetértésben a nemzettel! című választási brosúrájában tavaly tavasszal. Nem kellett volna. Ez talán hozzájárult az MSZP választási győzelméhez, de ha valaki csak egy percre belegondolt, tudhatta, mekkora baromság. Egy fokkal kevésbé dühítő és demagóg, mint amit ugyanekkor, szintén személyesen Orbán Viktor dobott a postaládánkba ("Akarja-e, hogy családja 1 gyermek után 1 millió, 2 gyermek után 2 millió, 3 gyermek után 3 millió forintig adómentességet élvezhessen?"), de ugyanannak a politikai szemfényvesztésnek a része. Egyvalamire jó, hogy az ellenzék minden tanévkezdet tájékán menetrendszerűen előráncigálhassa. Így történt tavaly is, amikor Magyar Bálint miniszter - a Medgyessy-ígéretet költségvetési törvénybe építeni szándékozó Fidesz ellenében - kijelentette: nem szocializmust építünk, hanem szociális piacgazdaságot, ami egyúttal azt is mutatta, hogy az SZDSZ-nek sikerült rávennie koalíciós partnerét a teljes ingyenesség szorgalmazása helyett a rászorultsági elv alkalmazására.