Levelek a másvilágról

  • 2003. szeptember 18.

Publicisztika

Már erősen közeledett a lapzárta, amikor egy fax érkezett a szerkesztőségünkbe (biciklis futár hozta egyenest a repülőtérről, úgy valamivel lassúbb, de megbízhatóbb). A leirat nyilvánvalóan Amerikából érkezett, ezt érdeklődésünkre a reptéri személyzet is megerősítette, mert útközben enyhén szólva is furcsán viselkedett, viszkit és nőt követelt, ami a turistaosztályon még egy levéltől is túlzás. De nyilvánvaló, teljesen eredeti okiratról van szó, amit most közreadunk:

n Már erősen közeledett a lapzárta, amikor egy fax érkezett a szerkesztőségünkbe (biciklis futár hozta egyenest a repülőtérről, úgy valamivel lassúbb, de megbízhatóbb). A leirat nyilvánvalóan Amerikából érkezett, ezt érdeklődésünkre a reptéri személyzet is megerősítette, mert útközben enyhén szólva is furcsán viselkedett, viszkit és nőt követelt, ami a turistaosztályon még egy levéltől is túlzás. De nyilvánvaló, teljesen eredeti okiratról van szó, amit most közreadunk:

"Dear Magyarok! I`m very szomorú, look the óhazai közállapotok, inclusive sajtó and partys. The two legnagyobb daily news and two molto giganto párt tanto legfontosabb dolga, like a cover story, hogy én azt írtam - sokfelé levelezek, post restaurant, ju nó -, hogy óhazai ellenzékben van molto shithead, de io parlare dopo dottore-professore Megyési Pítör privnyí miniszterrel, és el lesz minden sikálva, ez egy cheating levél, mert én azt írtam, hogy plíz küldjék el miszter Koolcsár mobilszámát, subitó, ha lehet. Így szerintem nem lehet marching in the Etiopium Unio, but az idő valóban szórakoztatóan telik, jövő hétre my stepmother is schreiben so fort, tud egy-két nagyon finom receptet egy tál sóskából." (A nagy ember itt nyilván csocskára gondolt, ami szlávul lencsét jelent.)

A végére csak az üdvözlet maradt: "Sokszor csókol benneteket, magyarkák: Teller Endre."

A "vita" a The Magyar Nemzet és a The People`s Freedom, a magyar nyilvánosság e két zászlóshajója s rajtuk keresztül a két legnagyobb magyar párt között tehát a következő kérdésről burjánzik.

Egy nagyon öreg ember, aki annyira öreg, hogy már halott, és aki Magyarországon - részben korábbi kivándorlása, részben elhalálozása okán - nem rendelkezik szavazati joggal, és akinek megítélése - mivel ő találta fel a hidrogénbombát - Magyarországon is erősen kérdéses, politikai befolyása pedig nulla pont nulla, írt/nem írt egy kampányízű levelet arról, hogy melyik pártot nem szereti/szereti, és hogy melyik miniszterelnöknek/nem miniszterelnöknek lenne ő az igaz híve, és melyik mondott tisztviselővel vitatna meg mit, ha ebben időközbeni, sajnálatos elhalálozása meg nem gátolta volna. Miközben nincs kampány, hiszen nincs választás sem.

Ez a vita egyszer már lezajlott egyébként, csak fordított szereposztásban: tavaly áprilisban a másik miniszterelnököt támogató hasonszerzőjű levél hitelességét kérdőjelezte meg az ellenérdekelt fél. Érdekes, a balhé akkor sem tűnt sokkal morbidabbnak, mint most.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.