Egy mese vége

  • 2003. szeptember 25.

Publicisztika

Emlékeznek még Lakatosra, a Trabant-gyújtogató titkosszolgálati tiszthelyettesre, aki 1999 tavaszán azt állította, hogy a 2/A úton megmerényelték?

Emlékeznek még Lakatosra, a Trabant-gyújtogató titkosszolgálati tiszthelyettesre, aki 1999 tavaszán azt állította, hogy a 2/A úton megmerényelték? Hamar kiderült, ő lövöldözött a saját autójára, majd felgyújtotta: a nagy sietségben nemcsak magát égette össze, de az öngyújtóját is a helyszínen felejtette.

Ez persze önmagában még nem lenne okvetlenül érdekes: az ügy a nagyon hülye egyenruhásokról szóló folklór részévé válik, és kész. Csakhogy a mi titkosszolgánkat az eset előtt koronatanúként ajánlotta az Országgyűlés egyik vizsgálóbizottságának figyelmébe a magyar politika Dub hadnagya, a fideszes Kosztolányi Dénes. A "merénylet" így politikai színezetet kapott, ami mögött természetesen a vörösöket kellett keresni; hogy aztán a tényleges történések nyilvánosságra kerülése után a vád visszahulljon a Fidesz fejére, rosszt fényt vetve egyúttal egy minden gyanú felett álló állampolgárra, Kövér Lászlóra. Aki akkortájt nemcsak a legfőbb polgári titkosszolga volt, hanem sokakkal együtt azon mesterkedett, hogy valamiféle történetet rajzoljon Orbán szenzációs bejelentése mögé.

E bejelentés 1998 augusztusában esett meg, s a Horn-kormány idején "a fideszes vezetők ellen közpénzeken folytatott titkos és törvénytelen megfigyelésekről" szólt. Ez volt a gyorsan fölállított, K. Dénes vezette vizsgálóbizottság neve is, megelőlegezve ezzel a kutakodás eredményét. Ám ez az eredmény sehogy sem akart megszületni, sőt, inkább az vált világossá: Orbán nem leleplezett, hanem hazudott.

Így hát Orbán igazolására bizonyítékok kellettek, és ezek egyikét szállította volna - valamelyik nemzetbiztonsági és nyilvánvalóan komcsi fedőcég terhére - a trabantos Lakatos; állítása szerint egy Lada Niváért meg valami garzonért. Ezenkívül tudjuk azt is, hogy még a merénylet helyszínéről fölhívta Kövér miniszter akkori kabinetfőnökét, Szadai Károlyt is.

A váci rendőrség nem nagyon matatott az ügyben, a legfőbb ügyész helyettese végül nyomozást rendelt el, legott titkosítva is a műveletet. A bírósági ítélet e hét elején született meg: az időközben leszerelt tiszthelyettes a hatóság félrevezetéséért megrovásban részesült. Az eljárás során sem Szadait, sem az állítólagos összekötő tisztet nem hallgatták meg (más nevet nem is említett senki), telefonhívás-listát nem ellenőriztek.

Miután a titkosszolgálatokkal - nem először és nem utoljára - jól eljátszadoztak, hazamentek a legények. Ha nem hiszed, utánad járnak.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.