Évnyitó
n "Ingyenessé tesszük a tankönyveket az általános iskolák első 8 tanévében" - ígérte személyesen Medgyessy Péter Egyetértésben a nemzettel! című választási brosúrájában tavaly tavasszal. Nem kellett volna. Ez talán hozzájárult az MSZP választási győzelméhez, de ha valaki csak egy percre belegondolt, tudhatta, mekkora baromság. Egy fokkal kevésbé dühítő és demagóg, mint amit ugyanekkor, szintén személyesen Orbán Viktor dobott a postaládánkba ("Akarja-e, hogy családja 1 gyermek után 1 millió, 2 gyermek után 2 millió, 3 gyermek után 3 millió forintig adómentességet élvezhessen?"), de ugyanannak a politikai szemfényvesztésnek a része. Egyvalamire jó, hogy az ellenzék minden tanévkezdet tájékán menetrendszerűen előráncigálhassa. Így történt tavaly is, amikor Magyar Bálint miniszter - a Medgyessy-ígéretet költségvetési törvénybe építeni szándékozó Fidesz ellenében - kijelentette: nem szocializmust építünk, hanem szociális piacgazdaságot, ami egyúttal azt is mutatta, hogy az SZDSZ-nek sikerült rávennie koalíciós partnerét a teljes ingyenesség szorgalmazása helyett a rászorultsági elv alkalmazására.
Most megint ugyanitt tartunk. A Fidesz oktatási kabinetje újra a választási ígéret megszegését, a választók becsapását emlegeti, mire az Oktatási Minisztérium reflexszerűen riposztozza, hogy az esélyegyenlőség megteremtése nem a teljes körű ingyenessé tételt jelenti, a tankönyv azok számára legyen ingyenes, akik valóban rászorulnak (ilyenek a tartósan beteg vagy fogyatékos gyermekek, a három- vagy többgyermekes családban élő, az egyedülálló szülő által nevelt, illetve az alsó tagozaton kiegészítő családi pótlékban részesülő tanulók). És jönnek számok is, ezresekben egyéni normatívákról, milliárdokban költségvetési tételekről, de ezek már úgy elszállnak a levegőben, mintha ott se lettek volna. Marad helyükben a bizonyosság, hogy 2004 és 2005 augusztus vége felé ismét elő-szedik majd az ingyentankönyv ügyét, és eszük ágában sem lesz előtte föltenni magukban egy nagyon egyszerű kérdést: már mi a búbánatért kéne azok helyett a szülők helyett közpénzből fizetni a tankönyvek árát, akiknek ez nem jelent különösebb megterhelést? Valamicskét magára adó, tisztességes polgár el sem fogadna ilyen adományt, nemhogy elvárná.
