Hibaszázalékok

  • 2003. szeptember 4.

Publicisztika

Egyre feszültebb figyelemmel követjük a politikailag legelkötelezettebb két napilap, a Népszava (NSZ) és a Magyar Nemzet (MN) küzdelmét a K&H brókerbotrányának interpretációs versenyében. A muníciót ehhez tuti helyekről kapják: az érdeklődő olvasó számára határozottan úgy tűnik, hogy az előbbi lap alá a rendőrség, az utóbbi alá pedig a pénzügyi felügyelet dolgozik. A jelenlegi állás ekképp összegezhető: az NSZ gyenge kezdés után alaposan beleerősített, s az utóbbi napokban hovatovább le is dolgozta tetemes hátrányát.

Forgatókönyvek

n Egyre feszültebb figyelemmel követjük a politikailag legelkötelezettebb két napilap, a Népszava (NSZ) és a Magyar Nemzet (MN) küzdelmét a K&H brókerbotrányának interpretációs versenyében. A muníciót ehhez tuti helyekről kapják: az érdeklődő olvasó számára határozottan úgy tűnik, hogy az előbbi lap alá a rendőrség, az utóbbi alá pedig a pénzügyi felügyelet dolgozik. A jelenlegi állás ekképp összegezhető: az NSZ gyenge kezdés után alaposan beleerősített, s az utóbbi napokban hovatovább le is dolgozta tetemes hátrányát.

Pedig az NSZ jókora hendikeppel rajtolt júniusban. Az MN Szász Károly megverésének másnapján már oldalas írásban közölte az ún. összefüggéseket, kijelölve egyszersmind a jobboldali értelmezési tartomány határait, amiket aztán nem is léptek át. A hol burkoltan, hol nyíltan megfogalmazott állítások szerint a brókerbotrány szocialista vircsaft Medgyessy Péter keresztapaságával, László Csaba, Draskovics Tibor, illetve a hozzájuk csatlakozott bankárgeng aktív közreműködésével; útjukat a költségvetési pénzek fondorlatos, off-shore cégeken és arab közvetítőkön keresztüli kiszivattyúzása, 200 milliós hitelek és - horribile dictu! - román(iai) haverok jelzik. Valóságos hálózat ez (hasonlatos a Lech Walesa által emlegetett "vörös pókhálóhoz"), amit a különböző protokoll-listák névsorai igazolnak a legfényesebben. Minden mindennel összefügg, a buliban a belügyminisztertől a főpolgármesterig, a sportminisztertől a különböző miniszter közeli hölgyeken át a Népszava vezetőjéig mindenki benne van. Az állam feddhetetlen és független illetékes szolgája azonban rájött a turpisságra, minekutána egy nyári reggelen jól eltángálták. A sértett már az első pofon elcsattanásakor pontosan tisztában volt okkal és okozattal, így hát nem is csoda, ha a hálózat a maga teljes súlyával a független állami tisztviselő eltávolítására törekszik. Amit már a "külföld" sem nézhet tétlenül; az utóbbi napok interpretációs fejleményeként egyre gyakrabban jelennek meg az MN hasábjain a különböző nyugati szervezetek képviselőinek méltatlankodó megjegyzései.

Az NSZ a kezdeti bizonytalan, ügykövető periódus után egyre markánsabb értelmezési lehetőséget körvonalazott. A fő csapásirány a Fidesz által kinevezett felügyeleti elnök alkalmatlanságának a sulykolása, illetve a gyors nyomozati eredmények produkálását akadályozó legfőbb ügyész pártosságának a sejtetése lett. A Szász Károlyt elmarasztaló kormányzati vélemények körülbelül olyan gyakran jelennek meg a baloldali lapban, mint a vetélytársnál a karácsonyi levlapokra való hivatkozások. A legfőbb ügyészről pedig azt derítették ki, hogy Kulcsár Attila főbróker hazahozataláig az ügyészség Kulcsáron kívül senkit nem enged meggyanúsítani, mi több, talán a kelleténél tovább vártak az egyik bankból milliárdokat készpénzben felvevő két arab férfi letartóztatásának engedélyezésével. Említett arabok ráadásul a pénzügyi felügyelet hivatalos honlapját olvasgatva is rájöhettek, hogy gáz van, mert a szervezet - a nyomozás érdekeit figyelmen kívül hagyva - közzétette feljenetését, amelyben utal a szíriaiakra. Gyanús dolgok ezek!

Ha az összeesküvés-elméletekre alapozott világmagyarázatot nem tekintjük a jobboldal privilégiumának - márpedig ne tekintsük! -, akkor az alábbi nagy ívű, értékét tekintve az MN-ével abszolúte egyenértékű koncepció rajzolódik ki. A titkosszolgálatok már jó ideje figyelték az ügyletet, a teljes megoldáshoz is közel voltak, amikor munkájuknak Szász Károly jól betett az idő előtti kiszivárogtatással. A legfőbb ügyész pedig rátett minderre egy lapáttal már vázolt késlekedéseivel. Vajon mi állhat emögött? Az NSZ jobboldali laptársától eltérően (amely nem szarakszik, üstöllést a vádlottak padjára ültette a fél kormányt) egyelőre még nem fingik a liszteszsákba, de gondolatainkat jól kivehetően tereli a helyesnek tartott két irányba: a) Szászék politikai gazdáik megrendelésére dolgoznak, b) Szászék politikai gazdáik érdekeit védik, hiszen a nyomozás utóbbiakról csúnya dolgokat deríthet ki. Itt tart a nemes harc, végeredményt hirdetni korai volna, ámbár úgy tűnik, az MN a legtöbb aduját kijátszotta már.

S hogy ezen túl tudható-e bármi is? Az bizonyos, hogy van egy rakás helyes információ a közölt anyagokban, a kimazsolázásuk azonban a napilapok interpretációs kényszeressége miatt igen nehéz. Az többé-kevésbé világos, hogy állami sztrádapénzekkel is játszottak, legalábbis erre utal az autópálya-kezelő, illetve az Orbán-éra két kedvezményezett sztrádacégének érintettsége. Azt csupán gyanítjuk, hogy a politikai hangzavar a figyelem elterelésére szolgál, mint ahogyan az eddigi adatok egymás mellé helyezése eredményeként azt is csak feltételezzük, hogy a hangosabban ricsajozónak lehet több vesztenivalója. Ezzel együtt, megismételve egy pár héttel ezelőtti szerkesztőségi cikkünk állítását, mi továbbra is optimisták vagyunk: előbb-utóbb megtudjuk, hogy mi történt, mert túl sok komolyan veendő szervezet vizsgálódik ahhoz, hogy ne maradjon homály.

Neked ajánljuk