Hibaszázalékok

  • 2003. szeptember 4.

Publicisztika

Egyre feszültebb figyelemmel követjük a politikailag legelkötelezettebb két napilap, a Népszava (NSZ) és a Magyar Nemzet (MN) küzdelmét a K&H brókerbotrányának interpretációs versenyében. A muníciót ehhez tuti helyekről kapják: az érdeklődő olvasó számára határozottan úgy tűnik, hogy az előbbi lap alá a rendőrség, az utóbbi alá pedig a pénzügyi felügyelet dolgozik. A jelenlegi állás ekképp összegezhető: az NSZ gyenge kezdés után alaposan beleerősített, s az utóbbi napokban hovatovább le is dolgozta tetemes hátrányát.

Forgatókönyvek

n Egyre feszültebb figyelemmel követjük a politikailag legelkötelezettebb két napilap, a Népszava (NSZ) és a Magyar Nemzet (MN) küzdelmét a K&H brókerbotrányának interpretációs versenyében. A muníciót ehhez tuti helyekről kapják: az érdeklődő olvasó számára határozottan úgy tűnik, hogy az előbbi lap alá a rendőrség, az utóbbi alá pedig a pénzügyi felügyelet dolgozik. A jelenlegi állás ekképp összegezhető: az NSZ gyenge kezdés után alaposan beleerősített, s az utóbbi napokban hovatovább le is dolgozta tetemes hátrányát.

Pedig az NSZ jókora hendikeppel rajtolt júniusban. Az MN Szász Károly megverésének másnapján már oldalas írásban közölte az ún. összefüggéseket, kijelölve egyszersmind a jobboldali értelmezési tartomány határait, amiket aztán nem is léptek át. A hol burkoltan, hol nyíltan megfogalmazott állítások szerint a brókerbotrány szocialista vircsaft Medgyessy Péter keresztapaságával, László Csaba, Draskovics Tibor, illetve a hozzájuk csatlakozott bankárgeng aktív közreműködésével; útjukat a költségvetési pénzek fondorlatos, off-shore cégeken és arab közvetítőkön keresztüli kiszivattyúzása, 200 milliós hitelek és - horribile dictu! - román(iai) haverok jelzik. Valóságos hálózat ez (hasonlatos a Lech Walesa által emlegetett "vörös pókhálóhoz"), amit a különböző protokoll-listák névsorai igazolnak a legfényesebben. Minden mindennel összefügg, a buliban a belügyminisztertől a főpolgármesterig, a sportminisztertől a különböző miniszter közeli hölgyeken át a Népszava vezetőjéig mindenki benne van. Az állam feddhetetlen és független illetékes szolgája azonban rájött a turpisságra, minekutána egy nyári reggelen jól eltángálták. A sértett már az első pofon elcsattanásakor pontosan tisztában volt okkal és okozattal, így hát nem is csoda, ha a hálózat a maga teljes súlyával a független állami tisztviselő eltávolítására törekszik. Amit már a "külföld" sem nézhet tétlenül; az utóbbi napok interpretációs fejleményeként egyre gyakrabban jelennek meg az MN hasábjain a különböző nyugati szervezetek képviselőinek méltatlankodó megjegyzései.

Az NSZ a kezdeti bizonytalan, ügykövető periódus után egyre markánsabb értelmezési lehetőséget körvonalazott. A fő csapásirány a Fidesz által kinevezett felügyeleti elnök alkalmatlanságának a sulykolása, illetve a gyors nyomozati eredmények produkálását akadályozó legfőbb ügyész pártosságának a sejtetése lett. A Szász Károlyt elmarasztaló kormányzati vélemények körülbelül olyan gyakran jelennek meg a baloldali lapban, mint a vetélytársnál a karácsonyi levlapokra való hivatkozások. A legfőbb ügyészről pedig azt derítették ki, hogy Kulcsár Attila főbróker hazahozataláig az ügyészség Kulcsáron kívül senkit nem enged meggyanúsítani, mi több, talán a kelleténél tovább vártak az egyik bankból milliárdokat készpénzben felvevő két arab férfi letartóztatásának engedélyezésével. Említett arabok ráadásul a pénzügyi felügyelet hivatalos honlapját olvasgatva is rájöhettek, hogy gáz van, mert a szervezet - a nyomozás érdekeit figyelmen kívül hagyva - közzétette feljenetését, amelyben utal a szíriaiakra. Gyanús dolgok ezek!

Ha az összeesküvés-elméletekre alapozott világmagyarázatot nem tekintjük a jobboldal privilégiumának - márpedig ne tekintsük! -, akkor az alábbi nagy ívű, értékét tekintve az MN-ével abszolúte egyenértékű koncepció rajzolódik ki. A titkosszolgálatok már jó ideje figyelték az ügyletet, a teljes megoldáshoz is közel voltak, amikor munkájuknak Szász Károly jól betett az idő előtti kiszivárogtatással. A legfőbb ügyész pedig rátett minderre egy lapáttal már vázolt késlekedéseivel. Vajon mi állhat emögött? Az NSZ jobboldali laptársától eltérően (amely nem szarakszik, üstöllést a vádlottak padjára ültette a fél kormányt) egyelőre még nem fingik a liszteszsákba, de gondolatainkat jól kivehetően tereli a helyesnek tartott két irányba: a) Szászék politikai gazdáik megrendelésére dolgoznak, b) Szászék politikai gazdáik érdekeit védik, hiszen a nyomozás utóbbiakról csúnya dolgokat deríthet ki. Itt tart a nemes harc, végeredményt hirdetni korai volna, ámbár úgy tűnik, az MN a legtöbb aduját kijátszotta már.

S hogy ezen túl tudható-e bármi is? Az bizonyos, hogy van egy rakás helyes információ a közölt anyagokban, a kimazsolázásuk azonban a napilapok interpretációs kényszeressége miatt igen nehéz. Az többé-kevésbé világos, hogy állami sztrádapénzekkel is játszottak, legalábbis erre utal az autópálya-kezelő, illetve az Orbán-éra két kedvezményezett sztrádacégének érintettsége. Azt csupán gyanítjuk, hogy a politikai hangzavar a figyelem elterelésére szolgál, mint ahogyan az eddigi adatok egymás mellé helyezése eredményeként azt is csak feltételezzük, hogy a hangosabban ricsajozónak lehet több vesztenivalója. Ezzel együtt, megismételve egy pár héttel ezelőtti szerkesztőségi cikkünk állítását, mi továbbra is optimisták vagyunk: előbb-utóbb megtudjuk, hogy mi történt, mert túl sok komolyan veendő szervezet vizsgálódik ahhoz, hogy ne maradjon homály.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.