Tudod, én egy baloldali párt vagyok, és az ilyenek nem hisznek Tebenned, a legteljesebb nagyrabecsülésük mellett sem, és ezért nem érzik kötelezőnek magukra nézve mindazt, amit a Te nevedben mondanak, cselekszenek, a világról gondolnak az ilyesmire részben önmaguk, részben mások által kijelölt személyek és hivatalok (a te egyházaid). Én ugyanis egy materialista párt vagyok egyrészt, és büszkén állok a ráció meg a felvilágosodás talaján, másrészt meg, ha lehetek őszinte, egy cseppet sem tetszik az, amit a Te felhatalmazásoddal - már ha léteznél - bizonyos illetők régebben meg most is elkövettek. Lehet, hogy ebben tévedek, és van ennek az egésznek jó oldala is, de én ilyen vagyok, nem tehetek róla, akik ezért nem szeretnek, ne szavazzanak rám, lelkem rajta.
De mondok én neked valamit, kedves Jóisten. Hagyjuk is most, hogy Te létezel-e vagy sem, elvégre faktum, hogy erről hézagosak az információink. És miért is ne hihetne valaki benned, miközben baloldali? Mondjuk inkább azt, hogy énnekem egyáltalán nem dolgom, hogy higgyek Tebenned, vagy ne higgyek. Énnekem ugyanis az a feladatom a világban, hogy összeszervezzem a dolgokat. Nem egy nagy ügy, beszedem a pénzt az emberektől, aztán szétosztom, és közben figyelek arra, hogy ne nagyon gyilkolják egymást, meg ne haljanak éhen. Na mármost. Felteszem, nem tőlem tudod meg, hogy Terólad egy rakás embernek egészen más elképzelése van, és akinek mondjuk A. elképzelése van, az hajlamos kicsit ferdén nézni arra, vagy elvenni az ingatlanját, vagy börtönbe zárni, vagy megölni, akinek B. vagy C. Nem beszélve rólam, akinek az az elképzelése, hogy Te nem is vagy. Ezért aztán arra gondoltunk, hogy Terólad, ha ügyintézésről meg szervezésről van szó, inkább ne is beszéljünk. Úgyis olyan idegesek az emberek.
Légy szíves ezért ne engedjed, hogy ez a levélírósdi elharapózzon. Tudod, mire gondolok: amikor egyik tagom azt írja a római pápának, hogy "kérem, Szentséges Atyám, fogadja legmélyebb gyermeki tiszteletem kifejezését". Most őszintén - van erre Teneked szükséged? Már azt sem kellett volna engedned, hogy ezt a levelet ne csak mint saját maga, hanem mint az Országgyűlés elnöke írja - erre az égvilágon senki nem adott neki felhatalmazást, az a testület, aminek a képviseletében fellépett, nem ennek a pápának a gyermeke, és nem is érez iránta legmélyebb tiszteletet. Már így, kollektíve. Mindegy, elnézted. Két dologban viszont még mindig nem késő, hogy közbelépj, a legkomolyabban mondom. Először is, hogy ne ezt az asszonyt válasszam meg az én államfőmnek. Hisz láthatóan nem érti, hogy újsütetű katolicizmusa magánügy, hogy az állam és az egyház szétválasztása nemhogy egy baloldali, de minden modern politikai párt számára evidencia, hogy az ilyen nyilvános korrespondenciával hány ateista vagy más vallású, sőt őszintén hívő katolikus honfi-társában nyomja fel a pumpát. Tudom, én szúrtam el, és megérdemelném, hogy szentséges lábszerveddel rúgólag érintsd alfelem. De kérlek szépen, gondolj arra a sok emberre (még akkor is, ha nem ők a szíved csücske), akik rám szoktak szavazni, és akik most csak állnak, és nem értik, és elhagyatva érzik magukat, és magányosnak az ő magukra-hagyatottságukban! Legalább miattuk ne hagyjad, hogy elmenjen az eszem! És azt is kérem tőled, bár tudom, hogy ez nagyon nehéz lesz, hogy mindezt nagyobb feltűnés nélkül tudjam megoldani, hogy alig vegye észre valaki is.
Tisztára hülye vagyok, Uram, de ez maradjon köztünk, ámen.
