Egérút

Publicisztika

Mielőtt az államfőválasztásból kifolyólag a szabaddemokraták is végzetesen elbutulnának, nem árt néhány dolgot rögzíteni.

Mielőtt az államfőválasztásból kifolyólag a szabaddemokraták is végzetesen elbutulnának, nem árt néhány dolgot rögzíteni. Hogy a jelen helyzet milyen balfaszságok sorozataként állt elő, azzal most már nem érdemes foglalkozni. Az meg szóba sem jöhet, hogy az SZDSZ a szocialisták "eredendő ostobaságára" hivatkozzon (amire speciel úgy szeret), mert arra mondhatja bárki: az MSZP végső soron a demokratikus játékszabályok betartásával működött (alapszervezeti, választmányi jelölések, kongresszusi szavazás) - és az SZDSZ? Csak süketelt "pártpolitikai kötöttségekről" meg a "nemzeti egység megtestesítéséről", mintha egy álszent civil szervezet meg egy magyar értelemben vett "konzervatív" párt keveréke lenne, s lám, még most sem tudni, mit akar: megszavazni Szili Katalint, beállni az ellenzék jelöltje mögé vagy egyeztetni.

Amikor Pető Iván lapunkban elmondta véleményét - a mai politikában sajnos, egyre szokatlanabb módon - névvel vállalva, nemcsak tisztességesen, de ésszerűen is cselekedett. Szili Katalinnal az a baj, hogy alkalmatlan e tisztségre. (Hogy miért, elég sokszor elmondtuk.) Mindegyik szabaddemokrata nyilatkozatnak ez volt persze a lényege, de valamiért a fentebb említett kvázikifogásokba csomagoltan hajtogatták. Most azonban már nem lehet mellébeszélni.

Mi a teendő? Bármilyen hihetetlen: ragaszkodni eddigi álláspontjukhoz. Szili Katalint, mivel kvalitásai miatt méltatlannak tartják, nem szavazzák meg, ellenben változatlanul nyitottak arra, hogy az MSZP-vel - és mindenekelőtt vele, hiszen a két párt közötti együttműködésnek középtávon nincs alternatívája - újabb, konszenzusos jelöltet állítsanak az első forduló borítékolható kudarca után. Politikai öngyilkossággal érne föl, ha az SZDSZ az ellenzékkel kokettálna, akár az általa javasolt "négypárti" egyeztetés jegyében is. Egy ilyen bájolgás őszintétlen gesztus lenne mindegyik fél részéről, amivel mindannyian tisztában is vannak; hozadéka viszont csak a Fidesznek származna belőle, hisz az egészből annyi jönne le, hogy már a koalíciós együttműködés is a nagyobbik ellenzéki párt katalizátorszerepét tételezi (az különben is szívesen éli bele magát a nemzeti egységpolitizálásba; abba, amit ő ez alatt ért).

Az SZDSZ nem szavazhat ellenzéki jelöltre (még ha szimpatizálna is vele), mert ezzel fölösleges és csak nagyon lassan gyógyuló sebet ejtene politikai szövetségesén. Az egyetlen lehetőség, hogy távol marad a voksolástól; és bármily furcsán hangzik, ez gesztus lenne az MSZP felé is: nem értünk veletek egyet, de a szövetségeseinket nem szavazzuk le. Mindenki mondja azt: ez nem ment, istenem, nem vagyunk egyformák, de még mindig inkább együtt kormányzunk, mint sehogy. És még csak nem is kell összeesküvés-elméleteket gyártani utólag: az MSZP pontosan tudta, hogy az SZDSZ nélkül nincs többsége, az SZDSZ pedig pontosan tudta, hogy nélküle akár az ellenzéki jelölt is győzhet. Ami történt, mindennek a tudatában történt: hülye történet, presztízsveszteség.

Már ha. Mert legkésőbb a második forduló végén rádöbbenhetnek: oké, eljátszották az erős fiút, de hiába böszme bajszos az egyik és cingár szemüveges a másik, nem tudják az akaratukat egymás ellenében érvényesíteni. Meg aztán mindketten elmúltak tizenkét évesek, vagyis akár meg is egyezhetnek egy közösen vállalható személyben. Így, ha nem is karcolások nélkül, de kimászhatnak a maguk ásta gödörből. Együtt. Talán.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.