Publicisztika
Kinek van pápája?
Van pápánk - vette át címoldalán a Reggel című napilap a Joseph Ratzinger egyházfővé választásáról szóló hivatalos vatikáni bejelentést, így, idézőjel nélkül.
Narancs XVII. évf. 17. szám (2005-04-28)
Van pápánk - vette át címoldalán a Reggel című napilap a Joseph Ratzinger egyházfővé választásáról szóló hivatalos vatikáni bejelentést, így, idézőjel nélkül.
Ha mégannyira átérezzük is a Szent Péter téren csápoló bajor zarándokok őszinte örömét és szintúgy a kurrens szocialista elnökjelölt büszkén kinyilvánított "gyermeki tiszteletét", azért az mégiscsak látni való: az ultrakonzervatív német kardinális, Joseph Ratzinger megválasztása barátságtalan és kemény üzenet a modern világnak.
Aki Magyarországon ma nem olvas, az értelemszerűen az idén éppen négyszáz éve megjelent Don Quijotét sem olvassa; de azért az meglepő, hogy aki viszont olvas, az is előbb rágja át magát Joyce Ulyssesén, mint a világirodalom első és valószínűleg egyik legszórakoztatóbb regényén.
Kedves Jóisten, légy szíves, segítsél nekem abban, intézzed el valahogy, hogy ne legyek ilyen mérhetetlenül hülye.
Mielőtt az államfőválasztásból kifolyólag a szabaddemokraták is végzetesen elbutulnának, nem árt néhány dolgot rögzíteni.
"A szépség vagy te, Sport! / a testeket te formálod nemessé, / elűzöl romboló vad szenvedélyeket, acéllá edzel lankadatlanul" - olvashatjuk Pierre Coubertin Óda a sporthoz című versében.
Ami a felszínen - legalábbis kívülről, az ENSZ-ből, Európából és az Egyesült Államokból nézve - a demokratizálódás első lépésének látszott, mára polgárháborús veszélynek tűnik. Akárki lesz az elnökválasztás győztese, a másik oldal nem fogadja el az eredményt. Az egyetlen reménysugár a nigériai hatalmi szó.
Csepeli György, Ságvári Bence és Simó György az információs társadalomról)
A Magyar Narancs a Nemzeti Fejlesztési Hivatal támogatásával vitaestet szervezett a Budapesti Kommunikációs Főiskolán. Csepeli György informatikai államtitkárral, Simó Györggyel, az Axelero Rt. vezérigazgatójával és Ságvári Bence szociológussal arról beszélhettünk, hogy miként lesz a miénkből információs társadalom. Alant a beszélgetés szerkesztett változata olvasható.
Gyurcsány Ferenc szakmai igazgató hétfőn ismét cserélt: lehozta a nagy munkabírású, megbízható, de kevésbé attraktív védekező középpályást, és helyére támadót küldött a pályára. Draskovics Tibor pénzügyér után az agrárminiszter Németh Imre is távozik a kormányból. A csereember Gráf József baranyai képviselő, egy újabb üzletember a kormányban.
Bankárként kezdte, s éveken át akként is folytatta pályafutását Hernádi Zsolt, a Mol Rt. elnök-vezérigazgatója. Eddigi karrierje egyenes vonalúnak mondható - a Deutsche Bank gyakornokából a Takarékbank és a Malév elnöki székének elfoglalása után lett az egyik legnagyobb regionális magyar cég első embere. Sosem csinált belőle titkot, hogy Csányi Sándorral szoros baráti kapcsolatot ápol, ám kizártnak mondja, hogy valamikor majd az OTP első emberének utódja lenne.
Néhány hétig úgy tűnt, sikerül a lehetetlen: a Magyar Rádió Kondor Katalin távozásával megüresedő elnöki székéről a politikai pártok delegáltjai konszenzussal döntenek. Lapzártakor valószínűbbnek tűnik, hogy a szakmai szempontokkal szemben továbbra is a politikai érdekérvényesítés a döntő.
A Die Zeit című liberális hetilap kiadóját, a neves poli-tikai publicistát, több amerikai és európai egyetem vendégprofesszorát a német és az európai külpolitika aktuális kérdései mellett az iraki háborúról faggattuk.
Van, hogy egy zenekar évekig játszik, futja az újabb és újabb köröket, aztán lassan küszködésnek érzi az egészet, és nem veszi észre, hogy mennyire fontos pár száz, pár ezer embernek.
Az úri betörő mint vizuális élmény afféle atavisztikus emlékként nekünk (csupán életkori kérdés: tapasztaltabb honfitársainknak) is megvan. A hetvenes évek elején ment a "nagy sikerű" tévésorozat, melyben Georges Descriéres domborított a frakkos szarka szerepében. Az élet királya volt ő, asszonyok, nyakékek tapadtak a kezéhez, s ha szorult a hurok, hamar odébb-állt. Személyében egy érett, lefegyverző mosolyú profit tisztelhettünk. Ki gondolta volna, hogy lesz ez még így se...
Évekkel ezelőtt, az óbudai hajógyári sziget felé autózván, mikor a világzenei nagyszínpad még legfeljebb körvonalazatlan álomként lebeghetett sofőröm szeme előtt...
Öltönyös fegyvercsempészek és egyszerű, utcai maffiózók a szerencsés és kölcsönös megelégedésre lezajlott üzletkötés után keresztbeölik egymást, hogy csak egy bőrönd pénz és egy piros kamion marad utánuk, fegyverekkel a titkos raktérben.
A cím igencsak becsapós - a vadnyugaton játszódó francia kult-képregénynek nem sok köze van e mozgóképhez, hacsak annyi nem, hogy inspirációul szolgált hozzá.
A (rettenetesen hangzó) címben természetesen kérdés rejtőzik, nem is egy.
A maga módján meglehetősen perfekt darab Barta Lajos 1916-ban írott színműve.
opera - könyv - koncert - film - színház - tévé - még egy film, és még egy koncert.
Tavaly december közepén Miskolcon zászlót bontott az Erőmű Kortárs Művészeti Egyesület. Az alapítók elsődleges célja, hogy megváltoztassák a köztudatban máig acélvárosként élő Miskolc megítélését a helyi művészeti energiák összpontosításával.
Az idén száz éve, hogy Albert Einstein öt híres cikkével nagymértékben átalakította fizikai világképünket - már azét, aki az efféle luxust egyáltalán megengedheti magának. Az pedig, hogy pontosan ötven éve halott, még jobban megerősíti feltételezésünket: az idei év Einsteiné, az emlékezésé, a gondolkodásé.
Szombat délután 5 óra. Irány a Millenáris Teátrum. A művészbejáró felől közelítek, ott várnak csíkos dresszben. Bejutok, "táblára írva nyakamba akasztják történetemet", a biztonsági őr félreáll az útból, a sajtófőnök csevegve kalauzol a zsűri közelébe.
Képzeljük el, hogy miután sikeresen keresztülvittünk egy rugalmasabb kis- és középvállalati hitelrendszert, egyszer csak megkapjuk a jegybanki értesítést a magasabb alapkamatról. Mitévők legyünk? Ilyen kérdésekkel kellett végzős pénzügyes hallgatóknak szembesülniük - szinte mindegy is, hogy éles-e a helyzet.