Ne ugasson bele! – Politikai bosszúhadjárat a nagy földmutyira időzítve

  • Tamás Gábor
  • 2015. július 16.

Publicisztika

Mi magyarázza, hogy egy korábban lezárt ügyben magánváddal fordul az agrártárca a bírósághoz, félmilliárdos hűtlen kezeléssel gyanúsítva Gőgös Zoltán korábbi szocialista földművelésügyi államtitkárt?

Az ügy vádirányból erősen buktaszagú, de a történet lényegét tekintve ez aligha fontos. Tény, hogy egy korábbi kormányhatározat alapján 2008 végén a területért felelős az agrártárca szerződést kötött a Magyarországi Leader Közhasznú Egyesülettel. A kontraktus szerint a társaság a gazdasági válság enyhítését célzó lehetőségek kommunikációját volt köteles intézni a következő gazdasági évben. Az aláírással sietni kellett, mert a tárca az év végi maradványból fizette az erre szánt félmilliárdot. Később kiderült, a teljesítésben hibák voltak, ezért az ügyben valóban felelős Gőgös – még kormányzati pozícióban – nagyjából 200 millió forint visszafizetésére indított pert az egyesülettel szemben. Aztán jött a kormányváltás és vele a feljelentés ismeretlen tettes ellen a kiutalás miatt. Az eljárást (amelybe Polt Péterék később bevonták a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt, az adóhatóságot, a számvevőszéket, szakértőként Micimackót, Kangát, Nyuszit és néhány üzletfelét) az ügyészség utóbb bűncselekmény hiányában megszüntette. (Az egyesület meg időközben tönkrement.) Ezt a döntést akarja beadványával meghágni most az agrártárca; pedig gyanítjuk, ha az ügyészség akár csak egyetlen igazi, vagy legalább átmenetileg vállalható okot talált volna Gőgös érdemi bevádolására, már három-négy éve bilincsbe verték volna.

Gőgös Zoltán

Gőgös Zoltán

Fotó: Facebook/

Nota bene: A részleteket igazából senki sem érti. (Ahogyan senki nem érti a szintén összeomlott Sukoró-ügyet, vagy ahogyan a Hagyó-féle Nokia-dobozos történetről is kiderült, hogy kamu. Pedig ezekre, ugye, komplett választási kampányok épültek.) A földművelésügy azonban most átlépett egy határt. Gőgöst első számú vádlottként azonosítja a beadványban, kérve a személyes vagyona teljes zárolását – azt sugallva ezzel, hogy Gőgösnek biztos van félmilliárdja az esetleges kárrendezésre; elvégre az „elmútnyócévben” volt államtitkár, ergo tehetős, hiszen biztos megszedte magát.

Gőgös azon kevés (talán összesen három) szocialista képviselő egyike, akiknek a valódi ellenzéki működése azt a téves látszatot kelti, hogy az MSZP ténylegesen létező erő. Gőgös emlékezetesen zűrös perceket okozott például számos újdonsült kormány közeli állami földbérlőnek, amikor elindult lefényképezni, vajon tényleg legel-e a marha azon a legelőn, amit az illető a pályázatában bejelentett? Megizzasztotta az ágazati szakhivatalokat is, amikor a földpályázatok és más konkrét ügyekben – képviselői jogával élve – gyakran személyesen szerezte be a vonatkozó adatokat és határozatokat. Rogán Antal akkori belvárosi polgármestert személyesen is rendkívül kellemetlenül érintette azon vizsgálódása, hogy a két és fél éve meghirdetett tanyafejlesztési támogatásokból hogyan is kaphatott egy fővárosi kerület bő negyedmilliárdot a Hold utcai vásárcsarnokra. (Ahol egyébként őstermelőnek jelenleg hírmondója sincs.) A Fidesz-gyámság alatt, kötelező tagsággal létrehozott új agrárkamara vezetőit is sikerült gyorsan magára haragítania Gőgösnek, amikor azt firtatta, vajon miért kapnak miniszteri szintű fizetést és juttatásokat?

Szakmailag nehezen támadható, ráadásul sajátos stílusában gyakran odaszól a „sajátjainak” is. Párttársa szerint „a Zoli mindig olyan nyers”. Orbán egyik államtitkárával, Budai Gyulával látványos csörtéket vívott parlamenten belül és kívül, időnként nevetségessé téve az ügyvédből lett agrárhivatalnokot. Lesújtó véleménye van a sajtóról is. A személyét illető szerinte inkorrekt tájékoztatás miatt pereket készül indítani. „Sok pénzébe kerül majd ez a hajcihő jó néhány hivatalnak meg orgánumnak, de a legalább a szegények jól járnak” – mondja.

Vagyis az agrárhivatal lépése elsőre annak a gyanúját veti föl, hogy a pótmagánvád és a zárolási szándék valójában eszköz ennek a kellemetlen, sok mindenről és mindenkiről kínos dolgokat is tudó ellenzéki politikusnak a „megfegyelmezésére”. Vagy legalább arra, hogy elég sarat dobáljanak rá a közéleti diszkvalifikáció érdekében – há’ lopott ez is nyilván, bírósági ügye is van. Egy ilyen akcióra most különösen nagy szükség van, hiszen véletlenül éppen most készült kormánypárti javaslat a cimboráknak eddig is számos kedvezménnyel bérbe adott állami földek ingyenes és végleges tulajdonba juttatásáról.

Amibe aztán végképp nem kéne beleugatnia.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.