Ne ugasson bele! – Politikai bosszúhadjárat a nagy földmutyira időzítve

  • Tamás Gábor
  • 2015. július 16.

Publicisztika

Mi magyarázza, hogy egy korábban lezárt ügyben magánváddal fordul az agrártárca a bírósághoz, félmilliárdos hűtlen kezeléssel gyanúsítva Gőgös Zoltán korábbi szocialista földművelésügyi államtitkárt?

Az ügy vádirányból erősen buktaszagú, de a történet lényegét tekintve ez aligha fontos. Tény, hogy egy korábbi kormányhatározat alapján 2008 végén a területért felelős az agrártárca szerződést kötött a Magyarországi Leader Közhasznú Egyesülettel. A kontraktus szerint a társaság a gazdasági válság enyhítését célzó lehetőségek kommunikációját volt köteles intézni a következő gazdasági évben. Az aláírással sietni kellett, mert a tárca az év végi maradványból fizette az erre szánt félmilliárdot. Később kiderült, a teljesítésben hibák voltak, ezért az ügyben valóban felelős Gőgös – még kormányzati pozícióban – nagyjából 200 millió forint visszafizetésére indított pert az egyesülettel szemben. Aztán jött a kormányváltás és vele a feljelentés ismeretlen tettes ellen a kiutalás miatt. Az eljárást (amelybe Polt Péterék később bevonták a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt, az adóhatóságot, a számvevőszéket, szakértőként Micimackót, Kangát, Nyuszit és néhány üzletfelét) az ügyészség utóbb bűncselekmény hiányában megszüntette. (Az egyesület meg időközben tönkrement.) Ezt a döntést akarja beadványával meghágni most az agrártárca; pedig gyanítjuk, ha az ügyészség akár csak egyetlen igazi, vagy legalább átmenetileg vállalható okot talált volna Gőgös érdemi bevádolására, már három-négy éve bilincsbe verték volna.

Gőgös Zoltán

Gőgös Zoltán

Fotó: Facebook/

Nota bene: A részleteket igazából senki sem érti. (Ahogyan senki nem érti a szintén összeomlott Sukoró-ügyet, vagy ahogyan a Hagyó-féle Nokia-dobozos történetről is kiderült, hogy kamu. Pedig ezekre, ugye, komplett választási kampányok épültek.) A földművelésügy azonban most átlépett egy határt. Gőgöst első számú vádlottként azonosítja a beadványban, kérve a személyes vagyona teljes zárolását – azt sugallva ezzel, hogy Gőgösnek biztos van félmilliárdja az esetleges kárrendezésre; elvégre az „elmútnyócévben” volt államtitkár, ergo tehetős, hiszen biztos megszedte magát.

Gőgös azon kevés (talán összesen három) szocialista képviselő egyike, akiknek a valódi ellenzéki működése azt a téves látszatot kelti, hogy az MSZP ténylegesen létező erő. Gőgös emlékezetesen zűrös perceket okozott például számos újdonsült kormány közeli állami földbérlőnek, amikor elindult lefényképezni, vajon tényleg legel-e a marha azon a legelőn, amit az illető a pályázatában bejelentett? Megizzasztotta az ágazati szakhivatalokat is, amikor a földpályázatok és más konkrét ügyekben – képviselői jogával élve – gyakran személyesen szerezte be a vonatkozó adatokat és határozatokat. Rogán Antal akkori belvárosi polgármestert személyesen is rendkívül kellemetlenül érintette azon vizsgálódása, hogy a két és fél éve meghirdetett tanyafejlesztési támogatásokból hogyan is kaphatott egy fővárosi kerület bő negyedmilliárdot a Hold utcai vásárcsarnokra. (Ahol egyébként őstermelőnek jelenleg hírmondója sincs.) A Fidesz-gyámság alatt, kötelező tagsággal létrehozott új agrárkamara vezetőit is sikerült gyorsan magára haragítania Gőgösnek, amikor azt firtatta, vajon miért kapnak miniszteri szintű fizetést és juttatásokat?

Szakmailag nehezen támadható, ráadásul sajátos stílusában gyakran odaszól a „sajátjainak” is. Párttársa szerint „a Zoli mindig olyan nyers”. Orbán egyik államtitkárával, Budai Gyulával látványos csörtéket vívott parlamenten belül és kívül, időnként nevetségessé téve az ügyvédből lett agrárhivatalnokot. Lesújtó véleménye van a sajtóról is. A személyét illető szerinte inkorrekt tájékoztatás miatt pereket készül indítani. „Sok pénzébe kerül majd ez a hajcihő jó néhány hivatalnak meg orgánumnak, de a legalább a szegények jól járnak” – mondja.

Vagyis az agrárhivatal lépése elsőre annak a gyanúját veti föl, hogy a pótmagánvád és a zárolási szándék valójában eszköz ennek a kellemetlen, sok mindenről és mindenkiről kínos dolgokat is tudó ellenzéki politikusnak a „megfegyelmezésére”. Vagy legalább arra, hogy elég sarat dobáljanak rá a közéleti diszkvalifikáció érdekében – há’ lopott ez is nyilván, bírósági ügye is van. Egy ilyen akcióra most különösen nagy szükség van, hiszen véletlenül éppen most készült kormánypárti javaslat a cimboráknak eddig is számos kedvezménnyel bérbe adott állami földek ingyenes és végleges tulajdonba juttatásáról.

Amibe aztán végképp nem kéne beleugatnia.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.