Váradi Balázs

Tudás és hatalom

Trump a Harvard, a Princeton és a Columbia ellen

Publicisztika

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.

Először a New York-i Columbia került célkeresztbe, aztán – többekkel együtt – a Princeton, végül a zsarolólevél kiment a Harvardnak is (bár utóbb már azt is állították, nekik csak véletlenül küldték el a piszkozatot). A Columbia villámgyorsan meghunyászkodott és elfogadta az elnöki ultimátumot; a Princeton óvatosan, a Harvard viszont mellszélességgel ellenáll, és bírósághoz fordul.

De ha ezek az intézmények magánegyetemek, miért függnek az államtól? És ha kőgazdagok, és öregdiákjaik adják ki az amerikai eli­tet, hogyan zsarolhatja őket támogatás-visszatartással az elnök?

Ha elit egyetemre gondolunk, lelki szemeink előtt évszázados épületek, csillogó szemű diákok, óriás táblákra krétával egyenleteket rovó, zseniális professzorok, csillogó laborokban tüsténkedő, leendő Nobel-díjas kutatók jelennek meg. Ez nagyjából stimmel is – de az amerikai elit magánegyetemek, amelyekkel Trump most tengelyt akaszt, egyben sajátos befektetési alapok is.

A tudás aranyfedezete

Ahhoz, hogy megértsük, miért és milyen gazdasági döntéseket hoznak, és hogy helyén tudjuk kezelni az elnök és a Columbia, a Princeton és a Harvard furcsa csatáját, érdemes közelebbről megvizsgálni a működésüket. (És így azt is meg fogjuk érteni, hogy miért naiv az a remény, hogy a kecskeméti Neumann János Egyetem vagy akár a Corvinus valaha is úgy fog gazdálkodni, ahogy ezek.)

Az egyetemek – és nem csak az államiak – szerte a világon tandíjakból (ha szedhetnek), állami alaptámogatásból (ha kapnak), és ilyen-olyan kisebb adományokból fedezik a költségeiket: az oktatók és az adminisztrátorok bérét, az ingatlan- és eszközfenntartás meg a diákok jólétének költségeit, az ösztöndíjakat, a nívós egyetemi oktatáshoz dukáló néminemű kutatást. Ahol az egyetemek egyben komoly természet- és orvostudományi kutatóintézetek is, mint Amerikában, ott mindehhez jelentős további kutatási kiadás járul.

A forrást ehhez nagyrészt állami, miniszté­riu­mi kutatástámogatási alapok osztják szét kemény versenyben, s ezek az alapok többnyire az intézmény alapfinanszírozásához is hozzájárulnak. Ha az egyetemek – az orvoskarukhoz kapcsolódóan – kórházat is működtetnek, annak költségeit még adjuk hozzá a kiadásaikhoz, a bevételeikhez meg azt, ami a páciensektől és az egészségbiztosítóik­tól bevasalható. Muszáj, hogy legyenek némi tartalékaik az éves gazdálkodáshoz, de saját, komoly, a költségvetésüket akár többszörösen meghaladó, befektethető vagyonuk általában nincs.

Az amerikai elit magánegyetemek viszont vaskos kivételek e modell alól. A leggazdagabbnak, a Harvardnak több mint 53 milliárd dollárnyi, a Princetonnak 35 milliárdnyi, a Columbiának vagy 14 milliárdnyi félretett vagyona (angolul: endowment) van. A Harvard hét, a Princeton tizenegy, a Columbia pedig úgy két éven át minden kiadását fedezni tudná az endowmentjéből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Varga Judit választása

Nem világos, milyen színjáték bontakozik ki szemünk előtt, az pedig végképp homályos egyelőre, végül hogyan döntenek: megteszik-e a „visszautasíthatatlan” ajánlatot, az érintett a tisztesség maradéka megőrzését választja vagy elfogadja az eddiginél is gátlástalanabb kézitusa katonájának szerepét a hatalomért.

Közel kétmilliárd forint vízdíjat követel az állam Miskolctól, a város bérlakásait adta fedezetként

A magyar állam 2023 végén úgy kapta meg ingyen a rezsicsökkentés miatt milliárdos hiányt halmozó MiVíz Kft.-t 24 milliárd forintos vagyonával, hogy konszolidációt ígértek Miskolcnak. Erre nem került sor, idén nyáron viszont benyújtotta 1,8 milliárdos ki nem fizetett vízdíj számláját a városnak. A törlesztés fedezeteként egy 2,2 milliárd forintra értékelt önkormányzati bérlakásos társasházát adta zálogba a fideszes városvezetés.

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.