Először a New York-i Columbia került célkeresztbe, aztán – többekkel együtt – a Princeton, végül a zsarolólevél kiment a Harvardnak is (bár utóbb már azt is állították, nekik csak véletlenül küldték el a piszkozatot). A Columbia villámgyorsan meghunyászkodott és elfogadta az elnöki ultimátumot; a Princeton óvatosan, a Harvard viszont mellszélességgel ellenáll, és bírósághoz fordul.
De ha ezek az intézmények magánegyetemek, miért függnek az államtól? És ha kőgazdagok, és öregdiákjaik adják ki az amerikai elitet, hogyan zsarolhatja őket támogatás-visszatartással az elnök?
Ha elit egyetemre gondolunk, lelki szemeink előtt évszázados épületek, csillogó szemű diákok, óriás táblákra krétával egyenleteket rovó, zseniális professzorok, csillogó laborokban tüsténkedő, leendő Nobel-díjas kutatók jelennek meg. Ez nagyjából stimmel is – de az amerikai elit magánegyetemek, amelyekkel Trump most tengelyt akaszt, egyben sajátos befektetési alapok is.
A tudás aranyfedezete
Ahhoz, hogy megértsük, miért és milyen gazdasági döntéseket hoznak, és hogy helyén tudjuk kezelni az elnök és a Columbia, a Princeton és a Harvard furcsa csatáját, érdemes közelebbről megvizsgálni a működésüket. (És így azt is meg fogjuk érteni, hogy miért naiv az a remény, hogy a kecskeméti Neumann János Egyetem vagy akár a Corvinus valaha is úgy fog gazdálkodni, ahogy ezek.)
Az egyetemek – és nem csak az államiak – szerte a világon tandíjakból (ha szedhetnek), állami alaptámogatásból (ha kapnak), és ilyen-olyan kisebb adományokból fedezik a költségeiket: az oktatók és az adminisztrátorok bérét, az ingatlan- és eszközfenntartás meg a diákok jólétének költségeit, az ösztöndíjakat, a nívós egyetemi oktatáshoz dukáló néminemű kutatást. Ahol az egyetemek egyben komoly természet- és orvostudományi kutatóintézetek is, mint Amerikában, ott mindehhez jelentős további kutatási kiadás járul.
A forrást ehhez nagyrészt állami, minisztériumi kutatástámogatási alapok osztják szét kemény versenyben, s ezek az alapok többnyire az intézmény alapfinanszírozásához is hozzájárulnak. Ha az egyetemek – az orvoskarukhoz kapcsolódóan – kórházat is működtetnek, annak költségeit még adjuk hozzá a kiadásaikhoz, a bevételeikhez meg azt, ami a páciensektől és az egészségbiztosítóiktól bevasalható. Muszáj, hogy legyenek némi tartalékaik az éves gazdálkodáshoz, de saját, komoly, a költségvetésüket akár többszörösen meghaladó, befektethető vagyonuk általában nincs.
Az amerikai elit magánegyetemek viszont vaskos kivételek e modell alól. A leggazdagabbnak, a Harvardnak több mint 53 milliárd dollárnyi, a Princetonnak 35 milliárdnyi, a Columbiának vagy 14 milliárdnyi félretett vagyona (angolul: endowment) van. A Harvard hét, a Princeton tizenegy, a Columbia pedig úgy két éven át minden kiadását fedezni tudná az endowmentjéből.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
