Liberális szemmel – Republikon

Ez volt az első országos választás a párizsi terrortámadás óta, de a Front National távolról sem csak ezért tarolt.

Az év emberének választotta az európai Politico Orbán Viktort. Bár a helyezés nem jelenti Orbán teljesítményének támogatását, az elismerés jelzi: Orbán ma már nemcsak a magyar, hanem az európai politikát is alakítja.

Megmenthető még vajon Magyarországon a liberalizmus?

Az intézmények a múlté, a hálózatoké és a spontán cselekvésé a jövő? Divatos félreértés.

A magyar politikai diskurzusban esetenként még a baloldalon is megjelenik az a gondolat, hogy az Orbán Viktor által képviselt politikának nincs alternatívája. Ez a gondolat tartalmilag téves, politikailag pedig irracionális.

Van értelme tüntetni a korrupt politikai elit ellen? Szerte a világon sokan megpróbálták az utóbbi időben.

A terrorizmusnak nincs határa – logikus tehát, hogy a sikeres terrorelhárítás kulcsa a minél szorosabb együttműködés.

A hazai baloldal 2010 óta szerelmes a kis különbségekbe: ha két pártja 10-ből 9 dologban egyetért, a tizedikre koncentrálnak majd. Pedig a választót az érdekelné, mi az a kilenc, ami a Fidesztől és a Jobbiktól választja el.

A nők ügyéért harcolni kell, de merev kollektivizmussal ezt sem érdemes.

A politikában nem szabad az érzelmek alapján döntéseket hozni – hangzik az ismert tézis. Az érzelmeknek azonban nem csak negatív szerepük lehet.

De mi lesz a párt komplett hülyéivel? Velük azért nehéz lesz.

A lengyel választások eredményét Magyarországon mindig fokozott figyelem övezi; szinte minden lengyel voksolás után felvetődik a kérdés, hogy befut-e a „varsói gyors” Magyarországra. Nincs ez másképp a múlt vasárnapi választás kapcsán sem. A jobboldali populista PiS győzelme a konzervatív jobboldali kormánypárttal (PO) szemben és a baloldal kiesése a parlamentből egyértelmű analógiákat vet fel: vajon erre halad a magyar politika is?

„A Nyugat alkonyáról” szóló fejtegetések nem új keletűek. De van pár jó új válasz rájuk.