Politika az intézményeken túl

  • Mikecz Dániel
  • 2015. november 26.

Liberális szemmel – Republikon

Az intézmények a múlté, a hálózatoké és a spontán cselekvésé a jövő? Divatos félreértés.

A politikai intézmények válságával kapcsolatos diskurzus nem új keletű, szorosan kötődik a demokrácia válságáról szóló közbeszédhez. A hagyományos részvételi formák, mint a választáson való részvétel, a politikai pártok keretében végzett munka kevésbé tűnik jelentősnek, miközben egyre csak értékelődnek fel a direkt formák, azaz a tiltakozások, valamint a nem intézményesített politikai cselekvés, mint a politikailag tudatos fogyasztás. Ennek kapcsán többször is felmerült itthon is, hogy mennyire lehet hatásos az olyan politikai cselekvés, amelyik lemond az intézményi erőforrásról. A kérdés tehát az - ami az egy évvel ezelőtti netadós tüntetések után is rendre felmerült - , hogy lehetséges-e a politika befolyásolása, ha nem történik meg, hogy végső soron egy politikai párt intézményes keretei közé csatornázódjon be a kormánnyal való elégedetlenség, és - ami talán fontosabb - az alternatíváért való lelkes munka.

false

A tüntetések szervezői több intézményi megoldással próbálkoztak, de egyik sem bizonyult tartósnak, nem sikerült fenntartania vagy legalábbis új formába öntenie a mozgósítást. Az intézményesedés kudarcának okát többen a közösségi médián keresztül történő mozgósításban látják. Kizárólag a közösségi médiára hagyatkozni ugyanis azért lehet kockázatos, mert nem alkalmas az erős kötődések kialakítására, csak a gyenge kötődéseken keresztül a gyors mozgósításra. Ivan Krastev bolgár politológus a twitterforradalmak kapcsán írja, hogy a középosztály tiltakozóit az a divatos vélekedés vezette félre, amely szerint az intézmények a múlté, a hálózatoké és a spontán cselekvésé a jövő. A tiltakozások által kiváltott zavarkeltés Törökországban és Oroszországban nem a rendszert bomlasztotta, hanem éppen ellenkezőleg, stabilizálta az állam és annak vezetőjének hatalmát. Krastev ennek okát abban látja, hogy a társadalmakban nemcsak innovátorok vannak, de olyanok is, akik a kreatív rombolás helyett nagyobb stabilitásra vágynak.

A politikai intézményeken túli politikai cselekvés azonban nem csak a twitterforradalmárok sajátja, hanem igen gyakran éppen a populista politikai vezetőké is, mint akikre Ivan Krastev is utalt. A populista politizálás egyik sajátossága ugyanis éppen az, hogy újraértelmezi a társadalom és a politikai vezetés között fennálló viszonyokat. A populista vezető nem a társadalom intézményei révén, hanem közvetlenül lép kapcsolatba a néppel. A közvetítő intézmények, a civil társadalom adják ugyanakkor a társadalomnak azt a struktúrát és tudást, amelyek révén ellenőrizheti a politikai döntések mibenlétét.

Az intézmények jelentőségének csökkenése azonban nem kizárólag a populista vezető tudatos politikai stratégiájának köszönhető, sok esetben csak kihasználja a megváltozott társadalmi környezetet. Többek között az internet által biztosított rengeteg információ és a belelátás élménye miatt is érezheti az egyén úgy, hogy nincsen szüksége az intézményekben való aktív részvételre ahhoz, hogy részesülhessen az általuk is létrehozott tudásból, és felhatalmazva legyen a politikai cselekvésre és véleményalkotásra. Ez önmagában természetesen nem elítélendő folyamat, hiszen végső soron a demokrácia kiteljesedéséről van szó. Mindez azonban bizonyos szempontból rácáfol az internetet körüllengő optimista véleményekre, melyek szerint a közösségi felületeken lehetőség nyílik a nyitott, megértő vitára és korlátok nélküli politikai részvételre.

false

A politikai vezető intézményeken túli politikai cselekvéséhez azonban nem csak a civil társadalom megkerülése tartozik, hanem a primer politikai intézményeinek átértelmezése is. Orbán Viktor a menekültválság kapcsán fejtette ki, hogy Európa problémája az intézmények és nem a vezető személyiségek általi cselekvés, ami így lassítja, nehézkessé teszi az únió döntéshozatalát. Ennek némileg ellentmond az, hogy a gyorsabb döntéshozatal érdekében több döntéshozatali jogkört kellene delegálni az uniós szintre, ami nyilván a tagállami szuverenitások további kurtítását eredményezi. A Fidesz gyakorlatában az intézményeken túli politikai cselekvés már a Polgári Körök megszervezésénél megjelent, ami folytatódott a Békemenettel, valamint azzal a törvényhozási gyakorlattal, amely az egyéni képviselői indítványok révén megkerüli a további egyeztetést. Az intézmények funkciója – a szükséges parlamenti többség birtokában – szabadon alakítható.

Az intézmények megváltozott szerepe, jelentősége nem egy múló kormányzási stílus, hanem egy olyan jelenség, ami nem csak a politikában figyelhető meg. Sokkal szembetűnőbb a gazdáságban, többek között a sharing-economy és a start-up szervezeti kultúra tekintetében. A sharing-economy, a megosztás alapú gazdaság lényege a lomhának, rugalmatlannak vélt gazdasági intézmények megkerülése vagy kiegészítése. Ez olyan társadalmi következményekkel jár, mint az otthon fogalmának átértelmeződése, fellazulása, a munka és a magánélet fokozódó egymásra torlódása időben és térben egyaránt. Az egyéni erőforrások kihasználása és megosztása a közösségi célok érdekében alapvetően a civil szerveződések sajátja volt, azonban már egyre nehezebb elkülöníteni ebből a szempontból a non-profit és a for-profit tevékenységet, ami megvalósulhat egyazon szervezeten (szerveződésen?) belül.

A politikai intézmények jelentőségét alkotmányos meghatározottságuk adja, így nem érdemes lekezelni ezeket azoknak, akik nem mondanak le a politikai cselekvés lehetőségéről. A hagyományos politikai intézmények tehát nem vesztették el jelentőségüket, csupán megváltoztatták funkcióikat. A hatékony politizálás és a fenti változásokból következő konfliktusok kivédésének feltétele annak felismerése, hogy régi és új formák egymás mellett, egymást kiegészítve létezhetnek.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.