Politika az intézményeken túl

  • Mikecz Dániel
  • 2015. november 26.

Liberális szemmel – Republikon

Az intézmények a múlté, a hálózatoké és a spontán cselekvésé a jövő? Divatos félreértés.

A politikai intézmények válságával kapcsolatos diskurzus nem új keletű, szorosan kötődik a demokrácia válságáról szóló közbeszédhez. A hagyományos részvételi formák, mint a választáson való részvétel, a politikai pártok keretében végzett munka kevésbé tűnik jelentősnek, miközben egyre csak értékelődnek fel a direkt formák, azaz a tiltakozások, valamint a nem intézményesített politikai cselekvés, mint a politikailag tudatos fogyasztás. Ennek kapcsán többször is felmerült itthon is, hogy mennyire lehet hatásos az olyan politikai cselekvés, amelyik lemond az intézményi erőforrásról. A kérdés tehát az - ami az egy évvel ezelőtti netadós tüntetések után is rendre felmerült - , hogy lehetséges-e a politika befolyásolása, ha nem történik meg, hogy végső soron egy politikai párt intézményes keretei közé csatornázódjon be a kormánnyal való elégedetlenség, és - ami talán fontosabb - az alternatíváért való lelkes munka.

false

A tüntetések szervezői több intézményi megoldással próbálkoztak, de egyik sem bizonyult tartósnak, nem sikerült fenntartania vagy legalábbis új formába öntenie a mozgósítást. Az intézményesedés kudarcának okát többen a közösségi médián keresztül történő mozgósításban látják. Kizárólag a közösségi médiára hagyatkozni ugyanis azért lehet kockázatos, mert nem alkalmas az erős kötődések kialakítására, csak a gyenge kötődéseken keresztül a gyors mozgósításra. Ivan Krastev bolgár politológus a twitterforradalmak kapcsán írja, hogy a középosztály tiltakozóit az a divatos vélekedés vezette félre, amely szerint az intézmények a múlté, a hálózatoké és a spontán cselekvésé a jövő. A tiltakozások által kiváltott zavarkeltés Törökországban és Oroszországban nem a rendszert bomlasztotta, hanem éppen ellenkezőleg, stabilizálta az állam és annak vezetőjének hatalmát. Krastev ennek okát abban látja, hogy a társadalmakban nemcsak innovátorok vannak, de olyanok is, akik a kreatív rombolás helyett nagyobb stabilitásra vágynak.

A politikai intézményeken túli politikai cselekvés azonban nem csak a twitterforradalmárok sajátja, hanem igen gyakran éppen a populista politikai vezetőké is, mint akikre Ivan Krastev is utalt. A populista politizálás egyik sajátossága ugyanis éppen az, hogy újraértelmezi a társadalom és a politikai vezetés között fennálló viszonyokat. A populista vezető nem a társadalom intézményei révén, hanem közvetlenül lép kapcsolatba a néppel. A közvetítő intézmények, a civil társadalom adják ugyanakkor a társadalomnak azt a struktúrát és tudást, amelyek révén ellenőrizheti a politikai döntések mibenlétét.

Az intézmények jelentőségének csökkenése azonban nem kizárólag a populista vezető tudatos politikai stratégiájának köszönhető, sok esetben csak kihasználja a megváltozott társadalmi környezetet. Többek között az internet által biztosított rengeteg információ és a belelátás élménye miatt is érezheti az egyén úgy, hogy nincsen szüksége az intézményekben való aktív részvételre ahhoz, hogy részesülhessen az általuk is létrehozott tudásból, és felhatalmazva legyen a politikai cselekvésre és véleményalkotásra. Ez önmagában természetesen nem elítélendő folyamat, hiszen végső soron a demokrácia kiteljesedéséről van szó. Mindez azonban bizonyos szempontból rácáfol az internetet körüllengő optimista véleményekre, melyek szerint a közösségi felületeken lehetőség nyílik a nyitott, megértő vitára és korlátok nélküli politikai részvételre.

false

A politikai vezető intézményeken túli politikai cselekvéséhez azonban nem csak a civil társadalom megkerülése tartozik, hanem a primer politikai intézményeinek átértelmezése is. Orbán Viktor a menekültválság kapcsán fejtette ki, hogy Európa problémája az intézmények és nem a vezető személyiségek általi cselekvés, ami így lassítja, nehézkessé teszi az únió döntéshozatalát. Ennek némileg ellentmond az, hogy a gyorsabb döntéshozatal érdekében több döntéshozatali jogkört kellene delegálni az uniós szintre, ami nyilván a tagállami szuverenitások további kurtítását eredményezi. A Fidesz gyakorlatában az intézményeken túli politikai cselekvés már a Polgári Körök megszervezésénél megjelent, ami folytatódott a Békemenettel, valamint azzal a törvényhozási gyakorlattal, amely az egyéni képviselői indítványok révén megkerüli a további egyeztetést. Az intézmények funkciója – a szükséges parlamenti többség birtokában – szabadon alakítható.

Az intézmények megváltozott szerepe, jelentősége nem egy múló kormányzási stílus, hanem egy olyan jelenség, ami nem csak a politikában figyelhető meg. Sokkal szembetűnőbb a gazdáságban, többek között a sharing-economy és a start-up szervezeti kultúra tekintetében. A sharing-economy, a megosztás alapú gazdaság lényege a lomhának, rugalmatlannak vélt gazdasági intézmények megkerülése vagy kiegészítése. Ez olyan társadalmi következményekkel jár, mint az otthon fogalmának átértelmeződése, fellazulása, a munka és a magánélet fokozódó egymásra torlódása időben és térben egyaránt. Az egyéni erőforrások kihasználása és megosztása a közösségi célok érdekében alapvetően a civil szerveződések sajátja volt, azonban már egyre nehezebb elkülöníteni ebből a szempontból a non-profit és a for-profit tevékenységet, ami megvalósulhat egyazon szervezeten (szerveződésen?) belül.

A politikai intézmények jelentőségét alkotmányos meghatározottságuk adja, így nem érdemes lekezelni ezeket azoknak, akik nem mondanak le a politikai cselekvés lehetőségéről. A hagyományos politikai intézmények tehát nem vesztették el jelentőségüket, csupán megváltoztatták funkcióikat. A hatékony politizálás és a fenti változásokból következő konfliktusok kivédésének feltétele annak felismerése, hogy régi és új formák egymás mellett, egymást kiegészítve létezhetnek.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.