MKKSZ: 210-220 ezret keres a kormány- és köztisztviselők zöme

  • narancs.hu
  • 2024. augusztus 7.

Belpol

Majdnem hatvanezren vannak, a szakszervezet szerint 2018 óta nem nőtt a fizetésük. A minisztérium szerint ez nem igaz.

Folyamatosan csökken az államigazgatásban dolgozó kormánytisztviselők és köztisztviselők reálkeresete, mert 2018 óta egyszer, 2022-ben emelkedett átlagosan 10 százalékkal az illetményük. A kormányhivataloknál mintegy 29 ezren, az önkormányzatoknál 27 ezren dolgoznak, és többségük havi nettó fizetése 210-220 ezer forint – írja a 24.hu.

Ez ahhoz képest érdekes, hogy ez idő alatt a kormányzati vezetők fizetése többször is nőtt, legutóbb július elsejétől, és jelentősen.  A miniszterek illetményéről maga a miniszterelnök dönt, aki bruttó 6,5 millió forintos fizetésével az uniós kormánytagokhoz viszonyítva a legjobban keres, legalábbis az adott országokban mért átlagbérhez képest. 2018 és 2020 között a kormánytagok, államtitkárok, helyettes államtitkárok, kormánybiztosok, miniszteri biztosok bértömege duplájára nőtt. 

 A 24.hu-nak Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke arról beszélt, hogy a bértábla, amely megszabja a kormány- és köztisztviselők illetményét, és besorolási fokozattól függően akár milliós illetményt is meghatároz, elfedi azt, hogy a munkatársak nagy része a garantált bérminimum körül keres. Bár ez a fizetés nő is a bérminimum emelkedésével, de alulmúltja a pályakezdő pedagógusok bérszínvonalát – és ez a helyzet jellemző két-háromdiplomás munkatársak esetében is. Nem jellemző, hogy ez a közel hatvanezer ember pluszjuttatásokat kapna. A köztisztviselők napja 2017 óta számukra nem munkaszüneti nap. Akik keresettebb munkakörben dolgoznak, például informatikusok, jellemzően többet keresnek, mint azok, akik akár évtizedek óta a hivatalban dolgoznak. A kiemelt fizetésű vezetőket pedig általában politikai alkalmasságuk alapján választják ki, és munkafelügyelőként viselkednek. Nem jár jól, aki valamilyen problémával fordul hozzájuk.

A szakszervezet szerint jellemző az is, hogy bár a kormányhivatalok zömét néhány éve felújították – uniós pénzből –, előfordul, hogy a WC-ben nincs papír, és könyörögni kell azért is, hogy a kiégett égőt kicseréljék. 

A dolgozók véleménynyilvánítása nem érintheti a politikát, amit praktikusan úgy értelmeznek a hivatalokban, hogy a munkáltatót sem szabad bírálni. Így a problémákról sem nagyon lehet beszélni. 

A hivatali dolgozók azt tapasztalják, hogy Facebook-bejegyzéseiket figyeli a munkáltató, és aki a kormányt kritizálja, figyelmeztetik vagy elbocsátják. 

A cikkre és a szakszervezeti nyilatkozatra MTI-közleményben reagált a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium. 

A tárca szerint a cikkben szereplő állításokkal ellentétben a valóság az, hogy a kormányhivatali munkatársak az elmúlt öt évben háromszor részesültek béremelésben: 2020 márciusában átlagosan – a cafeteria bevezetésével együtt – 18 százalékos, 2022-ben átlag 10 százalékos, míg tavaly júliustól átlagosan 15 százalékos emelés történt.

Így 2020 óta összesen átlagosan csaknem 50 százalékos illetményemelés valósult meg a kormányhivataloknál, az ott dolgozók bruttó átlagbére jelenleg 510 585 forint.

Leszögezték: a lap és Boros Péterné szakszervezeti elnök állítása, miszerint az elmúlt öt évben mindössze egyszer – 2022-ben – történt emelés, nemcsak valótlan, de a szféra ismeretének teljes hiányáról, vagy szándékos félretájékoztatásról tanúskodik.

„Szintén nem igaz az az állítás, hogy a kormányhivatali dolgozók jelentős része a garantált bérminimumért dolgozna. Ezzel szemben az igazság az, hogy a 34 ezer kormányhivatali dolgozó 98,7 százaléka magasabb illetményben részesül, mint a garantált bérminimum” – olvasható a közleményben. A kormány a közigazgatásban dolgozók további illetményemelését kiemelt prioritásként kezeli – emelte ki a minisztérium.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.