A politika és az érzelmek kapcsolatáról szóló népszerű álláspont szerint az érzelmek hátráltatják a dolgok helyes megértését, hályogként akadályozzák a racionális, logikus érvek belátását. A jelenlegi menekültválság kapcsán is hallható, hogy az ismeretlentől való félelem az, ami a menekültellenességet megalapozza. A józan ész, a hideg fej a záloga a helyes politikai döntések meghozatalának.
Való igaz, hogy a szakpolitikai javaslatok értékelése és a döntések meghozatala során szükség van a célok, körülmények és eszközök higgadt számbavételére, a formális döntéshozatali eljárások ismeretére. A politikában az érzelmek azonban nem csak a szakpolitikai döntéshozatal szintjén, de a politikai vitákban sem kívánatosak. A választott képviselőknek, politikusoknak tartózkodniuk kell érzelmeik kinyilvánításától a politikai viták során, még ha gúnyos támadások is érik személyüket. A hidegvér nemcsak a hivatásos politikusok számára előírás, az érzelmek száműzése és a ráció hangsúlyozása különbözteti meg a közvélemény avatott, értő politizáló rétegét a „kocsmai” politizálóktól. A ráció és az érzelmek szembeállítása ugyanakkor megjelenik a nők politikai szerepvállalásáról, illetve a női politikusok arányáról szóló vitákban is.
A politikai gondolkodásban az érzelmeket és ezzel együtt az irracionalitást gyakran a kollektív cselekvés sajátjaként értelmezik. A tömeg irracionalitását elsősorban Le Bon munkássága alapozta meg, aki szerint a tömegben az egyén elveszíti személyiségét, kritikai képességét. A tömegnek sajátos lelkülete van, amelyet a tömegben átvesznek az egyének. A tömeg azonban eleve nem alkalmas a racionális cselekvésre, könnyen befolyásolható, érzelmi behatásokkal ingerelhető. A társadalmi mozgalmak ebben a tekintetben különleges helyzetben vannak, hiszen a kollektív cselekvés, a tiltakozás nem valamilyen kiforrt szakmai meggyőződés nyomán, hanem adott csoportok és egyének felháborodása révén jön létre. A tüntetések, tiltakozó akciók ugyanúgy lehetőséget, terepet kínálnak az érzelmek, kötődések kifejezésére.
| ||
A látványos, performatív tiltakozási elemek segítségével a mozgalmi vezetők képesek befolyásolni, menedzselni az aktivisták, a támogatók és a tágabb környezet érzelmeit. A mozgalmi mobilizáció lényege bizonyos szempontból éppen az érzelmek eredményes menedzselése. A mozgalmi stratégiának megfelelően kell változtatni az emocionálisan túlfűtött és a józan pillanatok között. Ugyanilyen fontos lehet az is, hogy a mozgósított egyének érzelmei abba az irányba haladjanak, amely megfelel a mozgalom céljainak, a mozgalmon kívülről magukkal hozott dühöt, felháborodást a mozgalom által beazonosított célpontok felé artikulálják. Az erős emocionális töltettel rendelkező szimbólumok felmutatása, az érzelmek „húrjainak pengetése” hatásos eszköz lehet a támogatók toborzása, az elköteleződés elmélyítése és fenntartása során.
Bizonyos helyzetekben az ellenfél démonizálása, a tőle való félelem kihasználása lehet motiváló tényező. A látványos, performatív tiltakozó elemek esetében azonban éppen ennek az ellenkezője a jellemző: a karikatúraszerű papírmasé babák nevetségessé, legyőzhetővé teszik az ellenfelet. Az is előfordul a szélsőségesebb tiltakozások során, hogy elégetik, elpusztítják ezeket a bábukat, ami tulajdonképpen az ellenfél szimbolikus megsemmisítése.
Bizonyos esetekben szükség lehet a túlfűtött érzelmi hangulat visszafogására. Az emóciók felkorbácsolásával mozgósíthatók a támogatók, azonban a tágabb környezet számára visszatetszést kelthet a forrófejű politizálás.
A mozgalom sikeressége, a hosszabb távú tervezés, a közvélemény számára kedvező kép, valamint az elköteleződés kialakítása és a többi szereplővel való eredményes alku érdekében szükség van az érzelmek kezelésére. Ahogyan azt egy amerikai szociológus megjegyezte: „Nem perelhetsz be egy üzemet arra hivatkozva, hogy a kéményfüsttől szomorú leszel.” A társadalmi mozgalmak tehát legtöbbször nem korlátozhatják tevékenységüket az önkifejezésre, hanem valamilyen társadalmi, politikai változást kívánnak elérni. Ez utóbbi cél elérésének feltétele a politikai vitákban való részvétel megfontolt, racionális érvek alapján. A közéleti vitákban a szakpolitikai tervezési és döntéshozatali eljárásoknak megfelelően kell racionális tárgyalópartnerként megjelenni. Az érzelmek menedzselése azonban nem feltétlenül azonos azok manipulációjával a mozgalmi vezetők által, és az aktivisták, támogatók sem feltétlenül könnyen befolyásolható alanyok. A menedzselés gyakran az ő megelégedésükre történik. Az emocionalitás háttérbe helyezése a racionális arcél felmutatása érdekében az aktivisták azon igényét elégítheti ki, hogy tájékozott, érvelő, mások meggyőzésére alkalmas egyének lehessenek.
Az olyan mozgalmaknál, amelyek célja az identitás kifejezése, öndefiníciójuk elismertetése a társadalom más csoportjaival, a szégyen érzésének átváltoztatása büszkeséggé lehet hatékony eszköz, ahogy azt a Magyarországon is több éve aktív LMBT-mozgalom teszi a Budapest Pride során. A tiltakozás továbbá örömszerzés forrása is lehet – különösen igaz ez a látványos, performatív tiltakozási elemekre. A demonstrációkon a karneválokra emlékeztető jelmezekben vonulnak fel a tüntetők, a programokat pedig könnyűzenei koncertek színesítik. Nemcsak a tüntetések kezdenek zenei fesztiválokra hasonlítani, hanem a nyári zenei fesztiválok között is lehet a politikai elköteleződés alapján választani. Az ilyen tüntetések esetében tehát maga a részvétel okoz örömöt az egyénnek.
Nem választható szét szigorúan érzelem és értelem a politikában sem. Nem is csoda, hogy a mozgalmakon kívül a politikai pártok is arra törekednek, hogy létrehozzanak egy érzelmi közösséget, ami szavazótáboruk alapját adhatja, gondoljunk csak a Fidesz „Hiszünk az összefogás és a szeretet erejében” szlogenjére. Az sem véletlen, hogy a hazai baloldal egyik fogyatékosságaként is éppen az érzelmi azonosulás hiányát szokás felhozni.
