Teho Teardo & Blixa Bargeld

  • 2013. szeptember 27.

Snoblesse

Két igazi kultfigura, egy német és egy olasz találkozik a színpadon – hol máshol, mint Budapesten.

Blixa Bargeld – aki az 1980 óta működő Einstürzende Neubauten frontemberi vezetése mellett 2003-ig még Nick Cave zenekarának, a Bad Seedsnek is gitáros-vokalista alaptagja volt, és mindkét minőségében is többször fellépett Magyarországon – ezúttal egy különleges produkcióval tér vissza hozzánk. Ezúttal az olasz multiinstrumentalista-komponista Teho Teardo társaságában készített új, remekbe szabott, ha nem is hét, de három nyelven szóló albumának anyagát mutatja be a Trafóban.

false

A kilencvenes években a Meathead nevű olasz indusztriál-funk-rock együttes gitáros-énekeseként feltűnt Teardo a 21. században már főleg filmzeneszerzőként szerzett hírnevet: az IlDivo – A megfoghatatlan című mozifilm zenei aláfestéséért az Ennio Morricone-díjat is megkapta, magától a legendás mestertől. Ám eközben továbbra is kereste az újabb és újabb művészi kollaborációk lehetőségét: Lydia Lunch, Mick Harris (alias Scorn), a Cop Shoot Cop és a Girls Against Boys frontemberei után legfrissebb projektjében Blixa Bargeld lett a partnere. Az Einstürzende Neubauten vezérét először Ingiuria című színházi produkciójához hívta vendéghangnak 2009-ben, majd 2010-ben már együtt írták Claudio Cupellini rendező – magyar operatőrrel, Pohárnok Gergellyel forgatott – Egy csendes élet című filmjének betétdalát (A Quiet Life), és ebből a számból a következő két év során egy teljes közös lemezanyag nőtt ki.
A 2013 tavaszán megjelent Still Smiling albumra egy Tiger Lillies-feldolgozás mellé 11 közös szerzemény került, melyekben finoman effektezett akusztikus és elektromos hangszerpark, Blixa Bargeld szuggesztív énekbeszédében pedig angol, német és olasz nyelv keveredik, gyakran egyazon számon belül is (szinte vérfagyasztó, ahogy a Nur Zur Erinnerungban a földtörténeti korszakokat sorolja – visszafelé). A két multiinstrumentalista szerző által Berlinben és Rómában rögzített anyagot izgalmas vonós részek egészítik ki, melyekért a Balanescu Quartet mellett Martina Bertoni római csellistanő felel, aki Teho Teardo egy másik projektjének, a Modern Institute duónak is tagja, és a Still Smiling turnéján is részt vesz Blixáékkal, így az album anyaga élőben triófelállásban szólal meg.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).