Film

Mesterségvizsga

Zúzógép

Kritika

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Hollywood azonban időről időre bebizonyítja, hogy valójában csak elegendő időre és kitartásra van szükség, és lényegében bárki képes kiugró teljesítményre. Jamie Lee Curtis, Adam Sandler, Michelle Yeoh vagy akár Keanu Reeves – nem az ő nevük szokott beugrani, ha a nagybetűs színész szóra gondolunk. Inkább tisztes iparosok ők, de épp elég időt lehúztak a filmgyárban ahhoz, hogy elsajátítsák a színészet csínját-bínját; egy tehetséges rendező keze alatt, megfelelő szerepben pedig képesek valóban nagyot gurítani. Ketten el is nyerték már az Oscart, a másik kettőnél a dolog még folyamatban van.

Melléjük csatlakozott most Dwayne ’The Rock’ Johnson, a Szikla. Ő pankrátorként kezdte a karrierjét, ami nem is áll olyan távol a filmezéstől: az elődeinek számító Andre the Giantnek és Roddy Pipernek is voltak emlékezetes szerepei, míg a nyomdo­kai­ban lépkedő John Cenából és főleg Dave Bautistából egészen tisztességes színész vált. A Szikla a 2001-es A múmia visszatérrel lépett a nagyvászonra, majd egy évvel később A skorpiókirályban meg is kapta főszerepét. Az azóta eltelt több mint húsz évet nyugodtan bélyegezhetjük Dwayne Johnson-korszaknak: egyrészt akciófilmek terén visszahozta a Schwarzenegger–Stallone–Van Damme-éra letűnt übermensch hőseit (szárnysegédjei: Jason Statham, Mark Wahlberg, Alan Ritchson és az Elpusztíthatatlanok azon tagjai, akik felfértek a plakátra); másrészt annyira jól játszotta ezt a földöntúli kopasz hústornyot, hogy az Nesszosz ingjeként rá is égett. Addig semmi probléma nem volt, amíg jöttek a sikerek, a Halálos irambanok, Jumanjik és társaik. Johnson ezekkel nem csak a világ legjobban fizetett színészévé, de egyfajta mémmé is vált. Nagyot ment a neten az a fotómontázs, amelyen egymás mellé tették a szerepeit: a fizimiska, a CGI-háttér, még az izzadságfoltos izompólói is tök ugyanolyanok. Amikor azt gondolhatta, hogy ennél már nincs is feljebb (Young Rock néven háromévados sorozat készült az éle­té­ről!), persze jött a bukás: szuperhősfilmje (Black Adam) elhasalt, s így jártak a futószalagon érkező csihi-puhijai is. Ráadásul a vérszagot megérezve lejáratókampány indult ellene az amerikai sajtóban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.