Apám mondogatta, hogy bubek. Nem gyakran. Kőbányai gyerek volt, focizott annak idején Billel is, de nem vagyok biztos benne, hogy ez a bubek tényleg pesti szöveg. Ellentétben a zsugával, amit apám kábé mindenre mondott, buszjegyre, focilabdára, pénzre, szóval az add ide a zsugát meglehetősen tágan értelmezhető felszólítás volt. Anyám azt mondja, Szabolcsban használják a bubeket, ezek szerint apám is onnan ismeri a szót, a stafírung része volt a gyurgying, a lajbi és az iromba mellett, de ez most nem tartozik ide.
Orbán Viktor miniszterelnök is bubekezett egyet a tévében, szerinte ez pesti szleng. Vagy nem, mert egy pestit se igen talált senki, aki párás szemmel azt mondta volna, ó igen, de rég hallottam. A fél kormány se tudta megmondani, hogy mi is ez, persze az lett volna a meglepő, ha tudnak bármire is egzakt választ adni. Aztán Orbán felfedte a titkot. Hogy a bubek afféle „agyast” jelent.
Homályosan emlékszem, milyen értelemben használta apám a bubeket. Valami olyasmi rémlik, hogy amikor adódott valami probléma, nem várt fejlemény, aminél elakadtam, megkopogtatta a homlokát és mondta: bubek. Na, ez most vagy azt jelenti, hogy gondolkodjunk – eszeljünk, ahogy a nagyapám mondta, és öntött magának egy kicsit a pohárba, biztos, ami biztos alapon – vagy azt, hogy figyu, ezt benézted, de azért talán meg tudod oldani. Bub és Bubek, tehetném hozzá, de az se pesti.
Anyám szerint a bubek ütődöttet jelent, illetve arra mondják, hogy ne beszélj hülyeségeket, ha valamivel nem vagy tisztában.
Legalábbis a szabolcsi Geszteréden így mondták, ami azért elég messze van Pesttől.
Szóval Orbán szerint azt jelenti, hogy agyas, anyám szerint azt, hogy felesleges úgy tenned, mintha okos lennél, hiszen nem vagy az. De hogy jön össze ez a kettő? Valahogy úgy, hogy talán az ember szeretne nagyon gógyis lenni, aztán el is hiszi, hogy ez megy, suhan, mint a szán, aztán jön egy pillanat, amikor észreveszi, hogy a szépen lejárt havas út keresztben fel van szórva hamuval, de már nem lehet lefékezni és jön a zakó (ami nem lajbi).
Például Orbán Viktor elment a világ két legfontosabb fővárosába a két legfontosabb politikussal diskurálni, és annyira jól sikerült mindkét tárgyalás, hogy erről hosszan-hosszan be is számolt, szelfizett a repülőn, a repülő előtt, a fontos emberek mellett. Tőmondatos megjegyzéseket mondott, amiből mindenki, aki gondolkodásra képes, következtetéseket kezdett levonni, emelve így a találkozók fontosságát, zárójelbe téve azt, hogy ott mi is hangzott el.
Én nem gondolom, hogy Donald Trump amúgy nem ígérte meg, hogy az Egyesült Államok pénzügyi védőpajzsot nyújt Magyarországnak, miért is ne tette volna meg, ezzel csak egy lekötelezettet szerez magának, ráadásul nem is kerül neki sokba. Nem szövegezték meg, mert az a csicskák dolga, de talán nem is annyira volt ez fontos barátok közt – majdnem úriembereket írtam.
Amíg ez a sztori ülepedett, az amerikai elnök az ukrán-orosz béketárgyalások örvén állítólag azt mondta Putyinnak, kellene neki, vagyis nem is neki, hanem a gyereknek – őrület, mi mindent akarnak ezek a kölykök – a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS), de legalább egy része. Ez azért lett eladó, mert ha az orosz tulajdoni hányad a jelenlegi többségből kisebbségbe szorul, akkor nem vonatkoznak rá a szankciók. És miért ne lehetne egy kis profitot lecsípni ebből, nem? Nagyon jó volt a terv, de Putyin azt mondta az Egyesült Államok elnökének, hogy bocs, de Viktor előbb kérte.
Azt azért tudjuk, hogy Donald Trump nem az a hosszan fontolgatós típus. Nem biztos, de lehet, hogy nem örült ennek a fejleménynek, mert már szépen eltervezték a gyerekkel, mi mindenre lenne jó egy kőolajipari vállalat, erre ez a tag, akinek a látogatásáról amúgy a Fehér ház mínuszos hírben számolt be, elhappolta az orruk elől. Mert ő kérte előbb. Jól van, öcsém, akkor szart kapsz te és nem pénzügyi védőhálót, szólhatott a riposzt, amin homlokot kocogtatva lehet most gondolkodni.
Na, ez a bubek.
