A fogadóirodák szerint Salman Rushdie vagy Michel Houellebecq lehet a befutója az idei irodalmi Nobelnek

  • narancs.hu
  • 2022. október 4.

Sorköz

Csütörtökig még lehet tippelni. Van iroda, ahol Krasznahorkai László is az esélyesebbek közt van.

Csütörtökön jelentik be az idei irodalmi Nobel-díj nyerteseit, úgyhogy a napokban felpörögtek a találgatások, nemcsak a könyves berkek magánbeszélgetéseiben, hanem a fogadóirodáknál is.

A Guardian a Nicerodds fogadóirodákat összehasonlító oldal alapján azt írja, az idén a tippek Salman Rushdie-t tartják a legesélyesebbnek. Ez jelenleg is igaz a Ladbrokes fogadóiroda szerint, ahol 8:1-hez esélyt adnak a nemrég késeléses támadas áldozatául esett világhírű szerzőnek.

Mire azonban cikkünket írjuk a Niceroddson már változott a helyzet: az ott mutatott eredmények  ugyanis jelenleg már a Goncourt-díjas francia írót, Michel Houellebecq-t sejtik a díj várományosának. A legnagyobb verseny a fogadóirodákszerint úgy tűnik ezen két szerző közt lesz majd, ugyanis Houellebecq-t a Ladbrokes is esélyeskét jegyzzi, rögtön ő következik Rushdie után.

A Ladbrokes az esélyesek között tartja számon egyébként Cormac McCarty-t, Anne Carsont, Edna O'Brient, Ngũgĩ Wa Thiong'o-t, Jon Fosse-t és Pierre Michont is. A listáról pedig nem maradhatott le az évek óta a díj-várományosaként emlegetett Murakami Haruki sem, bár őt jelenleg 20:1-hez eséllyel tartják számon. Épp ugyanúgy, mint Krasznahorkai Lászlót. A Nicerodds hasonló nevekkel operál, ott viszont még a díjközeli szerzők közt emlegetik Edna O'Brient, Annie Ernaux-t és Karl Ove Knausgård-t is.

Hogy végül igaza lesz-e a fogadóirodáknak, hogy kik közt volt a legszorosabb verseny a Nobel-döntnökök között, arról sajnos nem fogunk sok mindent megtudni. A Nobel-díj esetében ugyanis szokás szerint csak a nyertest jelentik be, más irodalmi díjakkal ellentétben itt sem egy nyilvános hosszú, sem rövid listát nem kapunk, sőt,  még a jelöltek nevét is ötven évre titkosítják.

 

 

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

Itt éreztük magunkat otthon

Hol volt eddig a társadalom, hogy az elmúlt tizenkét hónapban hirtelen évtizedes sztorik kezdtek hatni rá elementáris erővel? Mire véljük ezt a ráébredést? És számít, hogy vannak, akik már húsz éve erről beszéltek?