Újságíró
2022 óta ír a Magyar Narancsba: általában zenéről, általánosan kultúráról.
Az ökoirodalom leglényegesebb felfedezése talán az, hogy a világ nem csak az emberi tettek miatt érdekes. A fák, a folyók, az évszakok vagy a méhek éppúgy történeteket mesélnek, és ha mi csak a saját szemszögünket látjuk, az élet ezer arcából szem elől tévesztünk kilencszázkilencvenkilencet.
Biztos mindenki találkozott már koncertlátogatóval, aki nem átallja bevallani, idegenkedik a kortárs zenétől. Hiába telt el több mint száz év az avantgárd első hulláma óta, ezek a művek nem váltak a törzsrepertoár részévé, és a közönség még mindig a régi kedvenceire kíváncsi. De miért érezzük idegennek a múlt évszázad számos irányzatát?
A neves olasz dirigens fiatal felfedezettjét is magával hozta: az 1998-as születésű, kedves különcnek tetsző Fudzsita Mao úgy battyog a színpadra, mint egy öregember.
Egyszer mindenki segítségre szorul, és ha végigjárja a maga útját, mindenkiből segítő válhat. A neves mesekutató új könyvével teljesnek érzi az általa kidolgozott terápiás módszert, és nem utolsósorban letehetetlen olvasmánnyal szolgál.
Több parkoló kell vagy kevesebb? És kiket üldöznek Budapesten: az autósokat vagy a kerékpárosokat? Arról vitatkoztak Erzsébetvárosban, hogyan lehet élhetőbbé tenni egy várost.
Lassan teljessé válik Carl Gustav Jung műveinek több mint húszkötetes összkiadása a Scolar Kiadónál. A vállalás nagyságát mutatja, hogy a sorozat első tagja 2003-ban jelent meg, az utolsó pedig 2027-ben kerül majd az olvasók elé.
A 42 éves zongoraművész ezúttal Chopin mindkét zongoraversenyét rögzítette a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával és Vásáry Tamással.
Nem használhatja a büfét, a fő ruhatárat, nem láthatja az Ybl-palota szépséges termeit sem, és nem nyugszik bele, hogy az ombudsman is lesöpörte az érveit.
