December közepén a népszerű detektívregény-író, Borisz Akunyin is bekerült abba a „szélsőségeseket és terroristákat” listázó adatbázisba, amelyet az orosz állam pénzügyi monitoringhivatala, a Rosfinmonitoring vezet. Nem ez az első lépés az író ellen: amikor tavaly februárban az orosz hadsereg megindult Ukrajna ellen, a rezsimmel szemben kritikus írók munkái tucatjai tűntek el a könyvesboltokból, és Akunyin is a fokozódó cenzúra áldozatául esett. December elején az AST, az egyik piacvezető orosz könyvvállalat bejelentette, hogy közéleti megnyilvánulásai miatt teljesen beszüntetik a könyvei terjesztését.
A Rosfinmonitoring mindössze annyit közölt, hogy Akunyin felkerült a listára, de az orosz nyomozóhatóság azt is elárulta, hogy nyomozás indult az író ellen, akit „a terrorizmus igazolásával és álhírterjesztéssel” vádolnak.
Borisz Akunyin már 2014 óta nyugaton él, évek óta Londonban, nem is rossz helyen: egy lakásban a Szent Pál katedrális közelében. „Terroristák nevezek terroristának” – kommentálta a Facebookon. Később azt is hozzátette:
„Bár látszólag jelentéktelen esemény, a könyvek betiltása és írók terroristának nyilvánítása fontos mérföldkő. Könyveket a szovjet idők óta nem tiltottak be Oroszországban. Írókat a nagy tisztogatás időszaka óta nem vádoltak terrorizmussal. Ez nem egy rossz álom, ez most valóságosan megtörténik Oroszországban.”
Putyin rendszere nem véletlenül tart Borisz Akunyintól, aki az egyik legnépszerűbb orosz írónak számított a világban és a szülőhazájában is. Amikor a háború kitört, rögtön kijelentette: „Oroszországot egy elméjében zavart diktátor irányítja, aki ráadásul engedelmesen követi a saját paranoid késztetéseit.” Akunyin szerepel a True Russia platform alapítói között, amit az ukrán és orosz menekültek megsegítésére hoztak létre.
Grigorij Cshartisvili néven született 1956-ban, Georgiában, anyja révén zsidó családban. Apja világháborús veterán volt („Nem volt hős. Tiszt volt a hadseregben, és a harcvonalon volt négy éven át, ami nagyon ritka, hogy valaki túlélje az egész háborút; kivételesen szerencsés volt.”). Viszonylag későn lépett fel íróként, előbb japán és angol nyelvű művek sorát fordította oroszra, szerkesztőként dolgozott. A japanológus végzettsége és a kultúrához való vonzódása magyarázza japán eredetű írói vezetéknevét: az „Akunyin” azt jelenti, nagy rossz ember. 1998-ban írta meg a Fandorin-krimik első részét Azazel címmel, amelyből később Paul Verhoeven készített filmet. A cári Oroszországban játszódó krimi főhőse ekkor még a tejfelesszájú írnok a moszkvai rendőrkapitányságon, Eraszt Fandorin, aki hamar a legexportképesebb kortárs irodalmi hőssé változott. Magyarul már tizenhárom kötet jelent meg a sorozatban, a legutóbbi, A Víz bolygó 2019-ben.
Akunyin azok közé tartozik, akik szeretnék, ha detektívregény-szerzőként is komolyan vegyék. Amellett, hogy írásaiban teljesíti a legfőbb kötelességét (legyen izgalmas), egy csomó klasszikusra utal Dosztojevszkij, Tolsztoj, Bulgakov és a többiek műveiből: „Szabadon garázdálkodom az orosz irodalomban, és persze a nem oroszban is. Olyan ez, mint egy nagybani társasjáték, lehet találgatni, mi honnan való, milliószám vannak a regényeimben rejtett, kevésbé rejtett és szemet szúró utalások, idézetek, centók” – nyilatkozta a Magyar Narancs hasábjain 2010-ben. Csehov neves színművét krimivé alakítva dolgozta fel Sirály címmel. Sokan azért méltatták, mert visszacsempészte a minőséget az orosz tömegirodalomba, ezt ő gyengéden utasította el: „Előttem is voltak, utánam is lesznek, és velem párhuzamosan is működnek hasonló alakok. De konkrét példáért forduljon a feleségemhez, én ugyanis, amióta fikciót írok, felhagytam a regényolvasással. A feleségem az, aki mindig beszámol, ha valami érdekeset olvasott.”
A Fandorin-történetek később „spin-offot” is kaptak: A Magiszter kalandjai című sorozat (magyarul eddig két kötete olvasható) a legendás nyomozó angol állampolgárként élő unokájáról, Nicholas Fandorine-ről szól, aki a család oroszországi ágának eredetét kutatja. Harmadik sorozata, a Pelagia három kötetből áll: egy szeplős, okulárés apácáról szól, akinek „megvan az az apácákhoz méltatlan tulajdonsága, hogy remek nyomozó, és emiatt persze állandóan bajba is kerül”. Akunyin több könyvet írt más álnevek alatt, a magyarul is olvasható Temetői történetek borítóján pedig saját polgári neve és írói álneve egymás után szerepel. A vámpírtörténetet, amelynek vérszívó főhőse, Karl Marx a temetőbe látogató kommunisták vérén él, ugyanis a japanológus-irodalomtörténész esszékkel egészíti ki, amelyek a világ hat híres temetőjéről szólnak.
Az író régóta a Putyin-rendszer bírálója. (Levelezése a bebörtönzött üzletemberrel, Mihail Hodorkovszkijjal magyarul is megjelent.) Egy tavaly, az Al Jazeerának adott interjúban rögtön leszögezte, hogy nem bízik egy olyan elnökben, aki a KGB kötelékéből érkezett, majd felpanaszolta, hogy a putyini rendszer megszilárdulása a média elleni támadással kezdődött, a propagandaarzenál kiépítésével vált lehetővé és a bírói rendszer korrumpálásával végződött:
„De az a probléma, hogy mi oroszok csak beszélünk, beszélünk, beszélünk. Ezt csinálunk. Írunk, beszélünk, miközben ez az ember, ő nem beszél. Ő magához ragadja a hatalmat.”
Ugyanebben az interjúban azt is kifejtette, hogy Putyin uralmát az fenyegeti, hogy egy demokratikus keretek között működő Ukrajna sikeres lehet: „muszáj bukott államot csinálni belőle, hogy az emberek lássák, a demokrácia nem működik”.
Nem csoda, hogy Akunyinnal kapcsolatban Andrej Guruljov orosz politikus úgy fogalmazott, mint „ellenségről”, akit „el kell pusztítani.”
De ha a Londonban élő Akunyin után egyelőre nem is ér el Putyin keze, a hazájukban élő ismerőseit igyekeznek elkapni. Az író épp a napokban közölte, hogy barátai, kollégái, szakmabeli ismerősei hamis üzeneteket kapnak a nevében, amelyekben a magukat Akunyinnak kiadó személyek pénzügyi támogatást ígérnek. Az ügyben nyilván Moszkva keze van: az a céljuk, hogy orosz állampolgárokra rásüthessék, hogy egy terroristától kapnak pénzt. Eközben a nyomozóhatóság megérkezett a Zakharov kiadóvállalathoz, amely az orosz író könyveit megjelentette, ellenőrzések vannak azokban a színházakban is, ahol korábban Akunyin-színdarab volt a műsoron, és a filmstúdiókban, ahol filmek készültek a műveiből.
Alighanem a moszkoviták legpikánsabb felfedezése az lehetett, hogy
volt olyan filmadaptációja a Fandorin-történeteknek, amelyben a híres nyomozót egy bizonyos Volodimir Zelenszkij színész játszotta.
