Visszhang: koncert

Víkingur Ólafsson: Goldberg-variációk

Visszhang

A halk meg a hangos, ez a titok, pedig ilyet nem is nagyon tudtak a Bach-korabeli hangszerek, csak kopogtak, mint egy gyönyörű gépezet.

A zongora azonban megcsinálja. Az izlandi művész tiszteli a szerzőt, de tudja, hogy halott, ő pedig restaurátor vagy alkotóművész akkor is, ha csak újraalkot: nemcsak azt, hogy milyen dinamikával szóljanak az egyes tételek, hanem a két kéz viszonyait is. Ha tetszetős basszusmenetet talál a bal kézben, kiemeli, ha szép motívumot a középlágéban, azt játssza hangosabban, elvégre ilyen a polifonikus zene, sok szép dallam szimultánba gyúrva. Máskor párbeszédbe állítja a variációk „strófáit”, karaktert ad nekik. Csupa élet az egész, pedig a Goldberg-variációkból készült lemeze nem győzött meg maradéktalanul, túl sterilnek tűnt.

Így élőben azonban egészen magával ragadó. Akkor is, ha olykor sokkal szenvtelenebb, mint megszoktuk, a sorozatot felvezető Aria például, amely precíz és szolid formatervező munkája. Ólafsson előadásában Bach ciklusa egyetlen folyam, olykor azt sem hagyja, hogy a hangszertest zengése elhaljon, már jön a következő variáció. Némelyik úgy szól, mintha először hallanánk, a 25. variáció meghitt, fájdalmas menet, a zárások pedig őrületes tempójúak, érezni, hogy itt magát is kihívja a művész. A végén megint Aria, aztán Ólafsson udvariasan elhárítja a ráadást – mit is játszhatna a Goldberg után, amelyet „tökéletes Naprendszernek” nevez. Megy az öltözőbe Kurtág Györggyel beszélgetni, mert a kedvéért még ő is eljött otthonról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.