Az Orbán-rezsim tizennegyedik évében úgy tűnik, már nem sok újat lehet mondani arról, ami körülöttünk történik. Elég felmenni a netre, a YouTube-ra, vagy rákeresni a könyvesboltok politikai szekciójára, hogy az aktuális helyzetet elemző munkák tucatjait találjuk. Természeténél fogva a szépirodalom lassabban reagál, még birkózik azzal, hogy témává emelje a NER-t, amely az osztálytermektől a sportcsarnokokon át a hálószobáig mindenhová betette a lábát. Négy szerzőt, Kemény Zsófit, Kerékgyártó Istvánt, Krusovszky Dénest és Aradi Pétert kérdeztük arról, miért és hogyan lehet foglalkozni azzal, amiről immár egyre biztosabb lemondással mondjuk: „Hát akkor itt fogunk élni.”
Álom a forradalom
„Én már az Orbán-rendszerben nőttem fel, ebben ébredtem – politikai – öntudatra, ez a jelenem” – mondja Kemény Zsófi, akinek 2017-ben, mindössze huszonhárom évesen jelent meg Rabok tovább című regénye. (Kritikánkat lásd: A Falk Miksa utcai rapperek, Magyar Narancs, 2017. szeptember 17.) A könyv, borítóján egy Hősök terén ülő tigrissel, egy elképzelt forradalmat ír le Budapesten, amelyben Bora és Gió huszonévesekként vesznek részt. Ekkor már túl voltunk a Millán, a netadó elleni tüntetésen, és a könyv kiadásakor már a kockás inges tanárok ellenállásán is, a forradalom mégis inkább álomként, mintsem realitásként jelent meg a rendszerkritikus fejekben. „Íróként mégsem volt túl nehéz elképzelni egy jelen idejű forradalmat. Hogyan lehet a nagyapám történeteiből megismert ’56-ot a mai díszletek közé helyezni? Mit csinálna egy mai softboy, egy geek, egy rapper vagy én magam, ha éles fegyvert kap a kezébe?” – meséli az író a könyv kiinduló ötletéről, amely egyszerre a young-adult és a paródia felé húzza a művet. „Van olyan momentum a regényben, amelyet abszurd paródiának szántam: rögtön azt például, hogy a Mátyás király újratemetése kapcsán rendezett állami ünnepségből lesz spontán zendülés, majd fegyveres forradalom” – mondja, és rögtön hozzáteszi, ő lepődött meg a legjobban, amikor két éve Kásler Miklós előállt azzal, hogy csontmaradványokból összerakja és újratemeti a Hunyadi-ház uralkodóját. „De persze ettől még nem gondolom azt, hogy látnok vagyok.” A regény lapjain egy forradalmár lehúzza a sliccét, és beszól a miniszterelnöknek az állami tévé kamerája előtt. Később meredekebb dolgok is történnek: „Néha azért megpöckölöm a valóságot, hogy ne legyen túl unalmas. Például Gripenekkel szétlövetem Budapestet.” Kemény úgy látja, volt, amivel nem számolt írás közben: „Kevesebbet gondoltam a szélsőjobbra, mint kellett volna. És már a könyv megjelenésével egyidejű szíriai események is megmutatták, hogy a technika fejlődése is megelőzte a képzeletemet, úgyhogy pár jelenséget nem pontosan találtam el. A lényeget sajnos igen: egy narcisztikus generáció cselekedetei és azok következményei borzalmasak és röhejesek.”
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
