Polcra kerül

Jelenkorunk az irodalomban

Könyv

Lehet-e szépirodalmi téma például a miniszterelnök, ha a sajtóra és a közbeszéd témáira is zsibbadásig nehezedik a NER? Erre kerestük a választ négy íróval, akik nem szégyellősek, ha politikából kell irodalmat desztillálni.

Az Orbán-rezsim tizennegyedik évében úgy tűnik, már nem sok újat lehet mondani arról, ami körülöttünk történik. Elég felmenni a netre, a YouTube-ra, vagy rákeresni a könyvesboltok politikai szek­ciójára, hogy az aktuális helyzetet elemző munkák tucatjait találjuk. Természeténél fogva a szépirodalom lassabban reagál, még birkózik azzal, hogy témává emelje a NER-t, amely az osztálytermektől a sportcsarnokokon át a hálószobáig mindenhová betette a lábát. Négy szerzőt, Kemény Zsófit, Kerékgyártó Istvánt, Krusovszky Dénest és Aradi Pétert kérdeztük arról, miért és hogyan lehet foglalkozni azzal, amiről immár egyre biztosabb lemondással mondjuk: „Hát akkor itt fogunk élni.”

Álom a forradalom

„Én már az Orbán-rendszerben nőttem fel, ebben ébredtem – politikai – öntudatra, ez a jelenem” – mondja Kemény Zsófi, akinek 2017-ben, mindössze huszonhárom évesen jelent meg Rabok tovább című regénye. (Kritikánkat lásd: A Falk Miksa utcai rapperek, Magyar Narancs, 2017. szeptember 17.) A könyv, borítóján egy Hősök terén ülő tigrissel, egy elképzelt forradalmat ír le Budapesten, amelyben Bora és Gió huszonévesekként vesznek részt. Ekkor már túl voltunk a Millán, a netadó elleni tüntetésen, és a könyv kiadásakor már a kockás inges tanárok ellenállásán is, a forradalom mégis inkább álomként, mintsem realitásként jelent meg a rendszerkritikus fejekben. „Íróként mégsem volt túl nehéz elképzelni egy jelen idejű forradalmat. Hogyan lehet a nagyapám történeteiből megismert ’56-ot a mai díszletek közé helyezni? Mit csinálna egy mai softboy, egy geek, egy rapper vagy én magam, ha éles fegyvert kap a kezébe?” – meséli az író a könyv kiinduló ötletéről, amely egyszerre a young-adult és a paródia felé húzza a művet. „Van olyan momentum a regényben, amelyet abszurd paródiának szántam: rögtön azt például, hogy a Mátyás király újratemetése kapcsán rendezett állami ünnepségből lesz spontán zendülés, majd fegyveres forradalom” – mondja, és rögtön hozzáteszi, ő lepődött meg a legjobban, amikor két éve Kásler Miklós előállt azzal, hogy csontmaradványokból összerakja és újratemeti a Hunyadi-ház uralkodóját. „De persze ettől még nem gondolom azt, hogy látnok vagyok.” A regény lapjain egy forradalmár lehúzza a sliccét, és beszól a miniszterelnöknek az állami tévé kamerája előtt. Később meredekebb dolgok is történnek: „Néha azért megpöckölöm a valóságot, hogy ne legyen túl unalmas. Például Gripenekkel szétlövetem Budapestet.” Kemény úgy látja, volt, amivel nem számolt írás közben: „Kevesebbet gondoltam a szélsőjobbra, mint kellett volna. És már a könyv megjelenésével egyidejű szíriai események is megmutatták, hogy a technika fejlődése is megelőzte a képzeletemet, úgyhogy pár jelenséget nem pontosan találtam el. A lényeget sajnos igen: egy narcisztikus generáció cselekedetei és azok következményei borzalmasak és röhejesek.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.