Polcra kerül

Jelenkorunk az irodalomban

Könyv

Lehet-e szépirodalmi téma például a miniszterelnök, ha a sajtóra és a közbeszéd témáira is zsibbadásig nehezedik a NER? Erre kerestük a választ négy íróval, akik nem szégyellősek, ha politikából kell irodalmat desztillálni.

Az Orbán-rezsim tizennegyedik évében úgy tűnik, már nem sok újat lehet mondani arról, ami körülöttünk történik. Elég felmenni a netre, a YouTube-ra, vagy rákeresni a könyvesboltok politikai szek­ciójára, hogy az aktuális helyzetet elemző munkák tucatjait találjuk. Természeténél fogva a szépirodalom lassabban reagál, még birkózik azzal, hogy témává emelje a NER-t, amely az osztálytermektől a sportcsarnokokon át a hálószobáig mindenhová betette a lábát. Négy szerzőt, Kemény Zsófit, Kerékgyártó Istvánt, Krusovszky Dénest és Aradi Pétert kérdeztük arról, miért és hogyan lehet foglalkozni azzal, amiről immár egyre biztosabb lemondással mondjuk: „Hát akkor itt fogunk élni.”

Álom a forradalom

„Én már az Orbán-rendszerben nőttem fel, ebben ébredtem – politikai – öntudatra, ez a jelenem” – mondja Kemény Zsófi, akinek 2017-ben, mindössze huszonhárom évesen jelent meg Rabok tovább című regénye. (Kritikánkat lásd: A Falk Miksa utcai rapperek, Magyar Narancs, 2017. szeptember 17.) A könyv, borítóján egy Hősök terén ülő tigrissel, egy elképzelt forradalmat ír le Budapesten, amelyben Bora és Gió huszonévesekként vesznek részt. Ekkor már túl voltunk a Millán, a netadó elleni tüntetésen, és a könyv kiadásakor már a kockás inges tanárok ellenállásán is, a forradalom mégis inkább álomként, mintsem realitásként jelent meg a rendszerkritikus fejekben. „Íróként mégsem volt túl nehéz elképzelni egy jelen idejű forradalmat. Hogyan lehet a nagyapám történeteiből megismert ’56-ot a mai díszletek közé helyezni? Mit csinálna egy mai softboy, egy geek, egy rapper vagy én magam, ha éles fegyvert kap a kezébe?” – meséli az író a könyv kiinduló ötletéről, amely egyszerre a young-adult és a paródia felé húzza a művet. „Van olyan momentum a regényben, amelyet abszurd paródiának szántam: rögtön azt például, hogy a Mátyás király újratemetése kapcsán rendezett állami ünnepségből lesz spontán zendülés, majd fegyveres forradalom” – mondja, és rögtön hozzáteszi, ő lepődött meg a legjobban, amikor két éve Kásler Miklós előállt azzal, hogy csontmaradványokból összerakja és újratemeti a Hunyadi-ház uralkodóját. „De persze ettől még nem gondolom azt, hogy látnok vagyok.” A regény lapjain egy forradalmár lehúzza a sliccét, és beszól a miniszterelnöknek az állami tévé kamerája előtt. Később meredekebb dolgok is történnek: „Néha azért megpöckölöm a valóságot, hogy ne legyen túl unalmas. Például Gripenekkel szétlövetem Budapestet.” Kemény úgy látja, volt, amivel nem számolt írás közben: „Kevesebbet gondoltam a szélsőjobbra, mint kellett volna. És már a könyv megjelenésével egyidejű szíriai események is megmutatták, hogy a technika fejlődése is megelőzte a képzeletemet, úgyhogy pár jelenséget nem pontosan találtam el. A lényeget sajnos igen: egy narcisztikus generáció cselekedetei és azok következményei borzalmasak és röhejesek.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.