A romantikus éra tenorjainál valamivel magasabb, drámaibb megjelenítője mindenféle hősalaknak. Miután a zenetörténészek hosszú oldalakat írtak tele róla, hogyan határozzuk is meg e hangfekvést, nem összetévesztve a kontratenorral és a falzettel, ma már elég tudása van a körültekintő régizenésznek a megfelelő énektechnikákról. A 39 éves, normandiai születésű Dubois új lemezén lenyűgöző keresztmetszetét adja az haute-contre repertoárjának, miközben a XV. Lajos korabeli francia zene eddig alig hallott műveivel is megismerkedik a hallgató (a 80 perces lemez 11 zenei részletét sosem rögzítették korábban). Dubois hangja jobban érvényesül a lírai számokban, képzett, könnyed és sokféle árnyalatra képes, de a Rameau-művek energikus frázisaiban is remekül helytáll. S nem titkolva, hogy alapvetően a magyar közreműködők miatt került a hazai hallgatók elé a lemez, dicséret illeti Vashegyi György együtteseit is. Az Orfeo Zenekar fenségesen és kiváló dinamikával játssza a Zaïs elragadó, timpaniütésekkel és nagydobbal ékesített nyitányát, a Purcell Kórus egységére és drámai erejére pedig a Phaétuse című opera viharjelenetében csodálkozhatunk rá. Bár az egyszeri hallgatótól nem elvárás, hogy megjegyezze Jean-Joseph Cassanéa de Mondonville vagy François Lupien Grenet nevét, egy ilyen körkép egészen biztosan izgalmasabb kaland, mint a már ismert darabok újra- és újrajátszása. Főképp egy ilyen kiváló hangminőségű lemezen.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
