KÖNYVMELLÉKLET

Zeneszobatitkok

Bősze Ádám: Nagy zenészek, nagy szerelmek

Könyv

A Bartók rádió korábbi műsorvezetőjének első kötete nem árul zsákbamacskát, már a színes külcsín és a rajzos illusztrációk is vérbő Nyáry Krisztián-kodást sejtetnek, vagyis azt, hogy semmiképp nem száraz, ám nem is igazán alapos, életrajzközpontú zenetörténeti adalékokat kap kézhez az olvasó a szerelemről.

A könyv egy elutasításból született, amikor egy szervező nem kapott rá Bősze ötletére, egy, a zenetörténet furcsa haláleseteiről szóló sorozat kapcsán. A kötetben szereplő tíz, hanyag eleganciával megírt szerelmi történet alapját nála (Nyáryval ellentétben) nem Facebook-posztok, hanem az elmúlt években országos turnévá duzzasztott előadások adják. A szerző olykor még a közönségnek szóló poénokról sem mondott le, rövid, keretes kommentárjaiban pedig saját, inkább szakmai történeteket is megoszt a rádióban és máshol töltött évekből.

Az ég óvjon tőle, hogy a zenetörténetből száműzni akarjuk a bulvárt, amely látszólag szimbiózisban él a nagy művekkel. Noha nem törvényszerű a kapcsolat Gesualdo furcsa, nem e világi harmóniái és gyilkos természete, Wagner grandiőz monomániája és szerelmi zsarnoksága, Mozart invenciózussága és bohém szerelme között, a hallgató mégis szeret ráérezni ezekre. Bősze pedig lelkiismeretes munkát végez, nem csupán a közkézen forgó életrajzokból és idézetekből, hanem eredeti levelezésekből nyer ki adatokat, és a tíz történetből nem felejt ki olyan tabusított témákat sem, mint Schubert gyanított, illetve Benjamin Britten nyílt titokként kezelt melegsége. Útközben adalékokat kapunk arról is, mint hordták a hajukat a párizsi nők a 18. század végén, milyen volt a Beethoven-korabeli férfidivat, és hogyan került Puccini kezébe veronál. Egy helyen – Cosima Liszt, Hans von Bülow és Richard Wagner szerelmi háromszögén lezseren átugorva – utal arra is, hogy a könyvnek folytatása is készülhet. Portréalany mindenesetre lenne elég: Schumann majdnem bíróság elé citálta majdani apósát, hogy megkapja Clara kezét, Berlioz csaknem öngyilkos lett a szerelemtől – végül szimfóniaírással enyhítette bajait –, Verdi pedig élettársi kapcsolatával borzolta a vallásos olaszok kedélyeit. Röviden, egyedül Bach volt „normális”. (Csáth Géza írta róla: „Nagyon szerethette a feleségét, és zavartalan boldogságban élhetett, mert zenéjében a szerelem hangjait hiába keressük.”)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.