Interjú

„A többség átállt”

Kerékgyártó István író

Színház

Az egykori üzletemberből előbb regény-, majd drámaíró lett. Legújabb darabja, a Skorpió a Belvárosi Színházban, Máté Gábor rendezésében került színpadra.

Magyar Narancs: A Skorpió egy gazdag vállalkozóról szól, aki megszedi magát a 90-es években. Lehet, hogy a tájékozottabbak rögtön rávágják: biztosan Kerékgyártó István írta. Nem baj, hogy így önön ragadt ez a téma?

Kerékgyártó István: Az életem nagy élménye a rendszerváltás volt, ezt nem is tagadom. Harmincnyolc éves voltam, nem túl fiatal ahhoz, hogy ne tudjak bekapcsolódni, és nem is olyan öreg, hogy ne legyen energiám alkalmazkodni az új történelmi helyzethez. Filozófiatörténetet tanítottam akkor az egyetemen, de elővettem a jogi diplomámat, hogy a társaimmal megalapítsuk Magyarország egyik első pénzügyi tanácsadó cégét, amelynek révén mélyen beleláttam a privatizáció folyamataiba. Ezeket az élményeket valóban megírtam vagy három-négy könyvben, de remélem, az is látszik, hogy nem ez az egyetlen témám. A hedonizmusról, az élet örömeiről is több regényben írtam. Viszont naponta gondolok rá, hogy mindaz, amit most magunk körül látunk, a kilencvenes években kezdődött, ott kell keresnünk a miérteket, és ez nekem, immár hetvenévesen, sok okot ad a töprengésre.

MN: Lehet, hogy az a világ, ami a Skorpióban is feltárul, minden szörnyűségével is elbájolja?

KI: Nem, semmiképpen! Az egyik nap még Wittgensteinről tanítottam a katedrán, a másik nap pedig ott voltam azok között az emberek között, akik azzal fenyegettek egy tárgyalás után, hogy ha bármi kikerül innen, eltörik a kezemet. Aztán kiszivárgott valami, igaz nem tőlem, de azért lehetett rettegni, hogy mi lesz. Inkább taszított ez a miliő, undorodtam. De mégis találtam valamiféle intellektuális izgalmat abban, hogy lehet állami vállalatból jól működő magánvállalatot létrehozni, mert a privatizációban voltak tisztességes történetek is. Többször kiderült például, hogy a hatályos jogszabályok nem engedik, hogy jól működjön valami, ilyenkor felhívtunk mondjuk egy képviselőt, politikust, és elmagyaráztuk, itt meg itt ez a joghézag áll fent, ő pedig tett érte, hogy orvosolják a dolgot. Jogászként ezek izgalmas feladatok voltak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.