Interjú

„A többség átállt”

Kerékgyártó István író

Színház

Az egykori üzletemberből előbb regény-, majd drámaíró lett. Legújabb darabja, a Skorpió a Belvárosi Színházban, Máté Gábor rendezésében került színpadra.

Magyar Narancs: A Skorpió egy gazdag vállalkozóról szól, aki megszedi magát a 90-es években. Lehet, hogy a tájékozottabbak rögtön rávágják: biztosan Kerékgyártó István írta. Nem baj, hogy így önön ragadt ez a téma?

Kerékgyártó István: Az életem nagy élménye a rendszerváltás volt, ezt nem is tagadom. Harmincnyolc éves voltam, nem túl fiatal ahhoz, hogy ne tudjak bekapcsolódni, és nem is olyan öreg, hogy ne legyen energiám alkalmazkodni az új történelmi helyzethez. Filozófiatörténetet tanítottam akkor az egyetemen, de elővettem a jogi diplomámat, hogy a társaimmal megalapítsuk Magyarország egyik első pénzügyi tanácsadó cégét, amelynek révén mélyen beleláttam a privatizáció folyamataiba. Ezeket az élményeket valóban megírtam vagy három-négy könyvben, de remélem, az is látszik, hogy nem ez az egyetlen témám. A hedonizmusról, az élet örömeiről is több regényben írtam. Viszont naponta gondolok rá, hogy mindaz, amit most magunk körül látunk, a kilencvenes években kezdődött, ott kell keresnünk a miérteket, és ez nekem, immár hetvenévesen, sok okot ad a töprengésre.

MN: Lehet, hogy az a világ, ami a Skorpióban is feltárul, minden szörnyűségével is elbájolja?

KI: Nem, semmiképpen! Az egyik nap még Wittgensteinről tanítottam a katedrán, a másik nap pedig ott voltam azok között az emberek között, akik azzal fenyegettek egy tárgyalás után, hogy ha bármi kikerül innen, eltörik a kezemet. Aztán kiszivárgott valami, igaz nem tőlem, de azért lehetett rettegni, hogy mi lesz. Inkább taszított ez a miliő, undorodtam. De mégis találtam valamiféle intellektuális izgalmat abban, hogy lehet állami vállalatból jól működő magánvállalatot létrehozni, mert a privatizációban voltak tisztességes történetek is. Többször kiderült például, hogy a hatályos jogszabályok nem engedik, hogy jól működjön valami, ilyenkor felhívtunk mondjuk egy képviselőt, politikust, és elmagyaráztuk, itt meg itt ez a joghézag áll fent, ő pedig tett érte, hogy orvosolják a dolgot. Jogászként ezek izgalmas feladatok voltak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”