Interjú

„A többség átállt”

Kerékgyártó István író

Színház

Az egykori üzletemberből előbb regény-, majd drámaíró lett. Legújabb darabja, a Skorpió a Belvárosi Színházban, Máté Gábor rendezésében került színpadra.

Magyar Narancs: A Skorpió egy gazdag vállalkozóról szól, aki megszedi magát a 90-es években. Lehet, hogy a tájékozottabbak rögtön rávágják: biztosan Kerékgyártó István írta. Nem baj, hogy így önön ragadt ez a téma?

Kerékgyártó István: Az életem nagy élménye a rendszerváltás volt, ezt nem is tagadom. Harmincnyolc éves voltam, nem túl fiatal ahhoz, hogy ne tudjak bekapcsolódni, és nem is olyan öreg, hogy ne legyen energiám alkalmazkodni az új történelmi helyzethez. Filozófiatörténetet tanítottam akkor az egyetemen, de elővettem a jogi diplomámat, hogy a társaimmal megalapítsuk Magyarország egyik első pénzügyi tanácsadó cégét, amelynek révén mélyen beleláttam a privatizáció folyamataiba. Ezeket az élményeket valóban megírtam vagy három-négy könyvben, de remélem, az is látszik, hogy nem ez az egyetlen témám. A hedonizmusról, az élet örömeiről is több regényben írtam. Viszont naponta gondolok rá, hogy mindaz, amit most magunk körül látunk, a kilencvenes években kezdődött, ott kell keresnünk a miérteket, és ez nekem, immár hetvenévesen, sok okot ad a töprengésre.

MN: Lehet, hogy az a világ, ami a Skorpióban is feltárul, minden szörnyűségével is elbájolja?

KI: Nem, semmiképpen! Az egyik nap még Wittgensteinről tanítottam a katedrán, a másik nap pedig ott voltam azok között az emberek között, akik azzal fenyegettek egy tárgyalás után, hogy ha bármi kikerül innen, eltörik a kezemet. Aztán kiszivárgott valami, igaz nem tőlem, de azért lehetett rettegni, hogy mi lesz. Inkább taszított ez a miliő, undorodtam. De mégis találtam valamiféle intellektuális izgalmat abban, hogy lehet állami vállalatból jól működő magánvállalatot létrehozni, mert a privatizációban voltak tisztességes történetek is. Többször kiderült például, hogy a hatályos jogszabályok nem engedik, hogy jól működjön valami, ilyenkor felhívtunk mondjuk egy képviselőt, politikust, és elmagyaráztuk, itt meg itt ez a joghézag áll fent, ő pedig tett érte, hogy orvosolják a dolgot. Jogászként ezek izgalmas feladatok voltak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.