Interjú

„A többség átállt”

Kerékgyártó István író

Színház

Az egykori üzletemberből előbb regény-, majd drámaíró lett. Legújabb darabja, a Skorpió a Belvárosi Színházban, Máté Gábor rendezésében került színpadra.

Magyar Narancs: A Skorpió egy gazdag vállalkozóról szól, aki megszedi magát a 90-es években. Lehet, hogy a tájékozottabbak rögtön rávágják: biztosan Kerékgyártó István írta. Nem baj, hogy így önön ragadt ez a téma?

Kerékgyártó István: Az életem nagy élménye a rendszerváltás volt, ezt nem is tagadom. Harmincnyolc éves voltam, nem túl fiatal ahhoz, hogy ne tudjak bekapcsolódni, és nem is olyan öreg, hogy ne legyen energiám alkalmazkodni az új történelmi helyzethez. Filozófiatörténetet tanítottam akkor az egyetemen, de elővettem a jogi diplomámat, hogy a társaimmal megalapítsuk Magyarország egyik első pénzügyi tanácsadó cégét, amelynek révén mélyen beleláttam a privatizáció folyamataiba. Ezeket az élményeket valóban megírtam vagy három-négy könyvben, de remélem, az is látszik, hogy nem ez az egyetlen témám. A hedonizmusról, az élet örömeiről is több regényben írtam. Viszont naponta gondolok rá, hogy mindaz, amit most magunk körül látunk, a kilencvenes években kezdődött, ott kell keresnünk a miérteket, és ez nekem, immár hetvenévesen, sok okot ad a töprengésre.

MN: Lehet, hogy az a világ, ami a Skorpióban is feltárul, minden szörnyűségével is elbájolja?

KI: Nem, semmiképpen! Az egyik nap még Wittgensteinről tanítottam a katedrán, a másik nap pedig ott voltam azok között az emberek között, akik azzal fenyegettek egy tárgyalás után, hogy ha bármi kikerül innen, eltörik a kezemet. Aztán kiszivárgott valami, igaz nem tőlem, de azért lehetett rettegni, hogy mi lesz. Inkább taszított ez a miliő, undorodtam. De mégis találtam valamiféle intellektuális izgalmat abban, hogy lehet állami vállalatból jól működő magánvállalatot létrehozni, mert a privatizációban voltak tisztességes történetek is. Többször kiderült például, hogy a hatályos jogszabályok nem engedik, hogy jól működjön valami, ilyenkor felhívtunk mondjuk egy képviselőt, politikust, és elmagyaráztuk, itt meg itt ez a joghézag áll fent, ő pedig tett érte, hogy orvosolják a dolgot. Jogászként ezek izgalmas feladatok voltak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.