Lemez

Nem a régi nóta

Pionír megjelenések az idei lemezpiacon

Kritika

A klasszikus zeneipar már kitermelte magából azokat az albumokat, amelyeket azóta is etalonként emelnek a magasba, és viszonyítási pontként használnak a későbbi generációk előtt.

Glenn Gould vagy Schiff András Bach-interpretációja, Solti György operafelvételei, Karajan Beethoven-, illetve Bernstein Mahler-lemezei után úgy tűnhet, kevés szükség van rá, hogy évről évre újabb és újabb kiadványokon megjelenjen a komolyzenei repertoár magja. Mégis ez történik. Az év egyik legjobb lemeze Szemjon Bicskov felvétele volt Mahler Titán-szimfóniájából, egy olyan klasszikusból, amelyet háromhavonta meghallgathatunk valamelyik fővárosi koncertteremben is. Ha már nem a lemezipar emel fel és avat szupersztárrá szólistákat és karmestereket, elkerülhetetlen a kérdés: mivel lehet feltűnést kelteni a lemez­iparban? Összegyűjtöttünk néhány 2023-as megjelenést azoknak, akik tényleg újdonságokra, és nem a sokszor hallott repertoárdarabokra kíváncsiak a streaming platformokon.

A klasszikus zene macsó világában még mindig felkapjuk a fejünket, ha egy vonósnégyes csak nőkből áll. Az Aizuri Quartet munkája persze nem ezért értékes, hanem azért, mert sokkal nagyobb kanállal merítenek nyolc–tíz évszázad zenei repertoárjából. Az Earth­drawn Skies című lemez (Azica Records) például Hildegard von Bingen 12. századi liturgikus költeményével kezdődik, majd egy jamaicai születésű zeneszerzőnő, Eleanor Alberga 1993-ban komponált vonósnégyesével folytatódik, mely művet állítólag az a tény inspirált, hogy minden anyag csillagporból származik a galaxisunkban. S bár az ilyesféle pszeudo­spirituális álmélkodások hallatán joggal húzza fel a szemöldökét az ember, azt nem lehet elvitatni, hogy a kvartett magával ragadó, és az európai nagyok, Bartók vagy Sosztakovics műfaji hagyományainak szerves folytatása. Nem véletlenül illeszkedik olyan szépen Sibelius lírai, önvallomásos d-moll vonósnégyeséhez s a homályba burkolózó örmény pap, Komitasz népdalfeldolgozásaihoz, amelyek tényleg nem állnak messze a mi folklorista zeneirodalmunktól. Az Aizuri Quartet lemeze az idei év egyik meglepetése, mert bár előző megjelenéseikhez képest (Blueprinting, 2018; The Bells Bow Down, 2020) konvencionálisabb műsort prezentálnak, nemcsak a koncepciót, hanem a megszólalást illetően is a legnagyobb elismerést érdemlik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.