Interjú

„Nem kellene ismét ugyanazt a hibát elkövetni”

Lőrincz Viktor Olivér, az Akadémiai Dolgozók Fórumának alelnöke

Belpol

Egyetemi szervezetek és kutatók tiltakoznak, miután egy törvényjavaslat végleg megszüntetné az MTA ráhatását a magyar kutatóhálózatra. Az Akadémiai Dolgozók Fórumának (ADF) ­alelnökével azután beszélgettünk, hogy az egyesület nyilatkozatot tett közzé az ügyben.

Magyar Narancs: November közepén megjelent egy törvényjavaslat, amely egyéb vál­toztatások mellett központosítaná a Magyar Kutató Hálózatot (HUN-REN). Mi a probléma ezzel a Semjén Zsolt által benyújtott törvényjavaslattal?

Lőrincz Viktor Olivér: Amikor 2019-ben a Magyar Tudományos Akadémiáról leválasztották a kutatóhálózatot, és annak irányítását egy két oldalról delegált testületre bízták, úgy tűnt, a történet nyugvópontra jut, akkor is, ha ez a status quo nem a legkedvezőbb. Hiszen a kutatóhálózat először tizenhárom fős, majd ­kilencre csökkentett irányító testületének csaknem felét az MTA elnöke delegálhatta. Ez, ha többséget nem is, mégis biztosított valamennyi akadémiai befolyást. Az új javaslat szerint azonban a testület hatásköre csökken, és minden döntési jogot a kutatóhálózat új elnökére, Gulyás Balázsra testálnak. Az indoklásból azt is tudjuk, hogy a törvényjavaslat Gulyás kérésére született, és az is szerepel benne, hogy átalakíthat, alapíthat, és ami fontos, meg is szüntethet intézeteket. Ez az, amitől a leginkább tartunk.

MN: Eddig sem volt nehéz megszerezni a többséget a testületben. Akkor miért van szüksége a teljhatalomra?

LVO: Nem tudjuk, mi lesz a módosítás kimenetele, csak találgatni tudunk. Gulyás szeretne mindent egyben látni és központi szinten dönteni, bizonyára azt is el tudja így kerülni, hogy ellenvéleményekkel találkozzon a testületben. Persze, el tudjuk képzelni, hogy egy ideális világban, egy másik országban a központosítás nem azt jelenti, hogy akkor az új jogosítványokkal az elnök elkezdi szétverni a hálózatot. De a szétverés már most zajlik, csak megszorítások formájában: nem nyúl hozzá a struktúrához, de csökkenti az intézetek forrásait, és a főigazgatókra bízza, hogy oldják meg a helyzetet. Úgy tudjuk, a következő napokban lesznek elbocsátások, az elvándorlás pedig 2019 óta folyamatos, és lehet, hogy ha elmennek kutatók, fejlesztők, akik fontos projekteken dolgoztak, az az intézet már nem tud megfelelni a több fronton, uniós, állami és egyéb szinten támasztott követelményeknek, így elesik pályázati pénzektől. Ez egy olyan ördögi kör lenne, amit jó lenne elkerülni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."