Interjú

„Nem kellene ismét ugyanazt a hibát elkövetni”

Lőrincz Viktor Olivér, az Akadémiai Dolgozók Fórumának alelnöke

Belpol

Egyetemi szervezetek és kutatók tiltakoznak, miután egy törvényjavaslat végleg megszüntetné az MTA ráhatását a magyar kutatóhálózatra. Az Akadémiai Dolgozók Fórumának (ADF) ­alelnökével azután beszélgettünk, hogy az egyesület nyilatkozatot tett közzé az ügyben.

Magyar Narancs: November közepén megjelent egy törvényjavaslat, amely egyéb vál­toztatások mellett központosítaná a Magyar Kutató Hálózatot (HUN-REN). Mi a probléma ezzel a Semjén Zsolt által benyújtott törvényjavaslattal?

Lőrincz Viktor Olivér: Amikor 2019-ben a Magyar Tudományos Akadémiáról leválasztották a kutatóhálózatot, és annak irányítását egy két oldalról delegált testületre bízták, úgy tűnt, a történet nyugvópontra jut, akkor is, ha ez a status quo nem a legkedvezőbb. Hiszen a kutatóhálózat először tizenhárom fős, majd ­kilencre csökkentett irányító testületének csaknem felét az MTA elnöke delegálhatta. Ez, ha többséget nem is, mégis biztosított valamennyi akadémiai befolyást. Az új javaslat szerint azonban a testület hatásköre csökken, és minden döntési jogot a kutatóhálózat új elnökére, Gulyás Balázsra testálnak. Az indoklásból azt is tudjuk, hogy a törvényjavaslat Gulyás kérésére született, és az is szerepel benne, hogy átalakíthat, alapíthat, és ami fontos, meg is szüntethet intézeteket. Ez az, amitől a leginkább tartunk.

MN: Eddig sem volt nehéz megszerezni a többséget a testületben. Akkor miért van szüksége a teljhatalomra?

LVO: Nem tudjuk, mi lesz a módosítás kimenetele, csak találgatni tudunk. Gulyás szeretne mindent egyben látni és központi szinten dönteni, bizonyára azt is el tudja így kerülni, hogy ellenvéleményekkel találkozzon a testületben. Persze, el tudjuk képzelni, hogy egy ideális világban, egy másik országban a központosítás nem azt jelenti, hogy akkor az új jogosítványokkal az elnök elkezdi szétverni a hálózatot. De a szétverés már most zajlik, csak megszorítások formájában: nem nyúl hozzá a struktúrához, de csökkenti az intézetek forrásait, és a főigazgatókra bízza, hogy oldják meg a helyzetet. Úgy tudjuk, a következő napokban lesznek elbocsátások, az elvándorlás pedig 2019 óta folyamatos, és lehet, hogy ha elmennek kutatók, fejlesztők, akik fontos projekteken dolgoztak, az az intézet már nem tud megfelelni a több fronton, uniós, állami és egyéb szinten támasztott követelményeknek, így elesik pályázati pénzektől. Ez egy olyan ördögi kör lenne, amit jó lenne elkerülni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.