Interjú

„Nem kellene ismét ugyanazt a hibát elkövetni”

Lőrincz Viktor Olivér, az Akadémiai Dolgozók Fórumának alelnöke

Belpol

Egyetemi szervezetek és kutatók tiltakoznak, miután egy törvényjavaslat végleg megszüntetné az MTA ráhatását a magyar kutatóhálózatra. Az Akadémiai Dolgozók Fórumának (ADF) ­alelnökével azután beszélgettünk, hogy az egyesület nyilatkozatot tett közzé az ügyben.

Magyar Narancs: November közepén megjelent egy törvényjavaslat, amely egyéb vál­toztatások mellett központosítaná a Magyar Kutató Hálózatot (HUN-REN). Mi a probléma ezzel a Semjén Zsolt által benyújtott törvényjavaslattal?

Lőrincz Viktor Olivér: Amikor 2019-ben a Magyar Tudományos Akadémiáról leválasztották a kutatóhálózatot, és annak irányítását egy két oldalról delegált testületre bízták, úgy tűnt, a történet nyugvópontra jut, akkor is, ha ez a status quo nem a legkedvezőbb. Hiszen a kutatóhálózat először tizenhárom fős, majd ­kilencre csökkentett irányító testületének csaknem felét az MTA elnöke delegálhatta. Ez, ha többséget nem is, mégis biztosított valamennyi akadémiai befolyást. Az új javaslat szerint azonban a testület hatásköre csökken, és minden döntési jogot a kutatóhálózat új elnökére, Gulyás Balázsra testálnak. Az indoklásból azt is tudjuk, hogy a törvényjavaslat Gulyás kérésére született, és az is szerepel benne, hogy átalakíthat, alapíthat, és ami fontos, meg is szüntethet intézeteket. Ez az, amitől a leginkább tartunk.

MN: Eddig sem volt nehéz megszerezni a többséget a testületben. Akkor miért van szüksége a teljhatalomra?

LVO: Nem tudjuk, mi lesz a módosítás kimenetele, csak találgatni tudunk. Gulyás szeretne mindent egyben látni és központi szinten dönteni, bizonyára azt is el tudja így kerülni, hogy ellenvéleményekkel találkozzon a testületben. Persze, el tudjuk képzelni, hogy egy ideális világban, egy másik országban a központosítás nem azt jelenti, hogy akkor az új jogosítványokkal az elnök elkezdi szétverni a hálózatot. De a szétverés már most zajlik, csak megszorítások formájában: nem nyúl hozzá a struktúrához, de csökkenti az intézetek forrásait, és a főigazgatókra bízza, hogy oldják meg a helyzetet. Úgy tudjuk, a következő napokban lesznek elbocsátások, az elvándorlás pedig 2019 óta folyamatos, és lehet, hogy ha elmennek kutatók, fejlesztők, akik fontos projekteken dolgoztak, az az intézet már nem tud megfelelni a több fronton, uniós, állami és egyéb szinten támasztott követelményeknek, így elesik pályázati pénzektől. Ez egy olyan ördögi kör lenne, amit jó lenne elkerülni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.