Interjú

„Nem kellene ismét ugyanazt a hibát elkövetni”

Lőrincz Viktor Olivér, az Akadémiai Dolgozók Fórumának alelnöke

Belpol

Egyetemi szervezetek és kutatók tiltakoznak, miután egy törvényjavaslat végleg megszüntetné az MTA ráhatását a magyar kutatóhálózatra. Az Akadémiai Dolgozók Fórumának (ADF) ­alelnökével azután beszélgettünk, hogy az egyesület nyilatkozatot tett közzé az ügyben.

Magyar Narancs: November közepén megjelent egy törvényjavaslat, amely egyéb vál­toztatások mellett központosítaná a Magyar Kutató Hálózatot (HUN-REN). Mi a probléma ezzel a Semjén Zsolt által benyújtott törvényjavaslattal?

Lőrincz Viktor Olivér: Amikor 2019-ben a Magyar Tudományos Akadémiáról leválasztották a kutatóhálózatot, és annak irányítását egy két oldalról delegált testületre bízták, úgy tűnt, a történet nyugvópontra jut, akkor is, ha ez a status quo nem a legkedvezőbb. Hiszen a kutatóhálózat először tizenhárom fős, majd ­kilencre csökkentett irányító testületének csaknem felét az MTA elnöke delegálhatta. Ez, ha többséget nem is, mégis biztosított valamennyi akadémiai befolyást. Az új javaslat szerint azonban a testület hatásköre csökken, és minden döntési jogot a kutatóhálózat új elnökére, Gulyás Balázsra testálnak. Az indoklásból azt is tudjuk, hogy a törvényjavaslat Gulyás kérésére született, és az is szerepel benne, hogy átalakíthat, alapíthat, és ami fontos, meg is szüntethet intézeteket. Ez az, amitől a leginkább tartunk.

MN: Eddig sem volt nehéz megszerezni a többséget a testületben. Akkor miért van szüksége a teljhatalomra?

LVO: Nem tudjuk, mi lesz a módosítás kimenetele, csak találgatni tudunk. Gulyás szeretne mindent egyben látni és központi szinten dönteni, bizonyára azt is el tudja így kerülni, hogy ellenvéleményekkel találkozzon a testületben. Persze, el tudjuk képzelni, hogy egy ideális világban, egy másik országban a központosítás nem azt jelenti, hogy akkor az új jogosítványokkal az elnök elkezdi szétverni a hálózatot. De a szétverés már most zajlik, csak megszorítások formájában: nem nyúl hozzá a struktúrához, de csökkenti az intézetek forrásait, és a főigazgatókra bízza, hogy oldják meg a helyzetet. Úgy tudjuk, a következő napokban lesznek elbocsátások, az elvándorlás pedig 2019 óta folyamatos, és lehet, hogy ha elmennek kutatók, fejlesztők, akik fontos projekteken dolgoztak, az az intézet már nem tud megfelelni a több fronton, uniós, állami és egyéb szinten támasztott követelményeknek, így elesik pályázati pénzektől. Ez egy olyan ördögi kör lenne, amit jó lenne elkerülni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.