Koncert

Bolond hangszer

Fazıl Say: Goldberg-variációk

Kritika

Nyilvánvalóan Glenn Gould „bűne”, hogy a zongoristák felesküdtek a dünnyögésre meg a dúdolásra. Gould ugyanis elsőként, majd’ hetven évvel ezelőtt sikerlistás lemezt csinált a Goldberg-változatokból.

A ciklust azelőtt alig ismerte valaki, ő pedig felvette nem is egyszer, hanem kétszer. A komolyzene-hallgatókat az­óta akár két csoportba is sorolhatjuk aszerint, hogy az 1955-ös vagy az 1981-es lemezt kedvelik jobban. A zongoraciklusból időközben előadói csúcsfeladat lett, magasiskola az elefántcsonttorony tetején. A kínálat széles, ember legyen a talpán, aki ki tudja választani a kedvencét a sok felvétel közül.

Pont Fazıl Say ne játszaná el a maga interpretációját? A zongoraművész világméretű figura, aki jazzes átköltésben játssza Mozart Török indulóját, bejáratos a nagy koncerttermekbe New Yorktól Szentpétervárig, de otthon, Törökországban nem látják szívesen, amióta jó egy évtizede a fejét követelték néhány „vallásgyalázó” Twitter-poszt miatt. Zeneszerző is, akit Liszttel, Busonival, Cziffrával szokás egy mondatban említeni.

De ha csak dünnyögne Fazıl Say! Fordul jobbra, balra, külön zongorázik az első sornak, a színpadon ülőknek, az oldalerkélynek meg a kórusüléseknek, időnként vezényel magának, a tételek végén ujjaival inti magát a hang zárására, a csúcspontokon énekli a dallamot maga is, és minél inkább igyekszik elhelyezkedni egy olyan bölcs tanítómester szerepében, aki az emberiség ősi tekercsét jött átadni hallgatóságának, annál jobban emlékeztet egy zeneiskolai zongoratanárra, aki kicsit türelmetlenül, kicsit elnagyoltan játszik elő a növendékeinek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”