Koncert

Bolond hangszer

Fazıl Say: Goldberg-variációk

Kritika

Nyilvánvalóan Glenn Gould „bűne”, hogy a zongoristák felesküdtek a dünnyögésre meg a dúdolásra. Gould ugyanis elsőként, majd’ hetven évvel ezelőtt sikerlistás lemezt csinált a Goldberg-változatokból.

A ciklust azelőtt alig ismerte valaki, ő pedig felvette nem is egyszer, hanem kétszer. A komolyzene-hallgatókat az­óta akár két csoportba is sorolhatjuk aszerint, hogy az 1955-ös vagy az 1981-es lemezt kedvelik jobban. A zongoraciklusból időközben előadói csúcsfeladat lett, magasiskola az elefántcsonttorony tetején. A kínálat széles, ember legyen a talpán, aki ki tudja választani a kedvencét a sok felvétel közül.

Pont Fazıl Say ne játszaná el a maga interpretációját? A zongoraművész világméretű figura, aki jazzes átköltésben játssza Mozart Török indulóját, bejáratos a nagy koncerttermekbe New Yorktól Szentpétervárig, de otthon, Törökországban nem látják szívesen, amióta jó egy évtizede a fejét követelték néhány „vallásgyalázó” Twitter-poszt miatt. Zeneszerző is, akit Liszttel, Busonival, Cziffrával szokás egy mondatban említeni.

De ha csak dünnyögne Fazıl Say! Fordul jobbra, balra, külön zongorázik az első sornak, a színpadon ülőknek, az oldalerkélynek meg a kórusüléseknek, időnként vezényel magának, a tételek végén ujjaival inti magát a hang zárására, a csúcspontokon énekli a dallamot maga is, és minél inkább igyekszik elhelyezkedni egy olyan bölcs tanítómester szerepében, aki az emberiség ősi tekercsét jött átadni hallgatóságának, annál jobban emlékeztet egy zeneiskolai zongoratanárra, aki kicsit türelmetlenül, kicsit elnagyoltan játszik elő a növendékeinek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.