Koncert

Bolond hangszer

Fazıl Say: Goldberg-variációk

Kritika

Nyilvánvalóan Glenn Gould „bűne”, hogy a zongoristák felesküdtek a dünnyögésre meg a dúdolásra. Gould ugyanis elsőként, majd’ hetven évvel ezelőtt sikerlistás lemezt csinált a Goldberg-változatokból.

A ciklust azelőtt alig ismerte valaki, ő pedig felvette nem is egyszer, hanem kétszer. A komolyzene-hallgatókat az­óta akár két csoportba is sorolhatjuk aszerint, hogy az 1955-ös vagy az 1981-es lemezt kedvelik jobban. A zongoraciklusból időközben előadói csúcsfeladat lett, magasiskola az elefántcsonttorony tetején. A kínálat széles, ember legyen a talpán, aki ki tudja választani a kedvencét a sok felvétel közül.

Pont Fazıl Say ne játszaná el a maga interpretációját? A zongoraművész világméretű figura, aki jazzes átköltésben játssza Mozart Török indulóját, bejáratos a nagy koncerttermekbe New Yorktól Szentpétervárig, de otthon, Törökországban nem látják szívesen, amióta jó egy évtizede a fejét követelték néhány „vallásgyalázó” Twitter-poszt miatt. Zeneszerző is, akit Liszttel, Busonival, Cziffrával szokás egy mondatban említeni.

De ha csak dünnyögne Fazıl Say! Fordul jobbra, balra, külön zongorázik az első sornak, a színpadon ülőknek, az oldalerkélynek meg a kórusüléseknek, időnként vezényel magának, a tételek végén ujjaival inti magát a hang zárására, a csúcspontokon énekli a dallamot maga is, és minél inkább igyekszik elhelyezkedni egy olyan bölcs tanítómester szerepében, aki az emberiség ősi tekercsét jött átadni hallgatóságának, annál jobban emlékeztet egy zeneiskolai zongoratanárra, aki kicsit türelmetlenül, kicsit elnagyoltan játszik elő a növendékeinek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.