Orbán ifjú flamand barátai

Ha megérik az idő…

Külpol

Nem nácik, hanem patrióták, nem idegengyűlölők, hanem az európai hagyomány védelmezői. Az új jobboldal nemzetközi mozgalma nem győzi ezeket a különbségeket hangsúlyozni – legalábbis a felszínen. Hogy szervezkedésük mélyén mi zajlik, azt Orbán Viktor újdonsült belga barátainak az esete világosan megmutatta.

Okozott némi meghökkenést a hazai közvéleményben, amikor a zoom.huaugusztus elején felfedezte, hogy a belgiumi flamand konzervatív ifjúsági szervezet, a Schild & Vrienden vezetője, Dries Van Langenhove feltöltött egy videót tusnádfürdői látogatásáról, pontosabban annak egy fontos pillanatáról, amikor személyesen találkozhatott Orbán Viktorral.

A kedélyes, angol nyelvű beszélgetés Orbán, Németh Zsolt és a fiatal belga politikus között az előre sejthető kérdéseket érintette: mi Európa jövője, hogyan kellene megállítani a bevándorlást, miért hanyatlik a Nyugat, és mit kellene a belgáknak tenni ahhoz, hogy valami változzon. Orbán mosolyogva megüzente: „ébredjenek fel”, különben tíz-tizenöt év múlva rá sem fognak ismerni többé az országukra. És mellékesen hozzátette: „Végül is minden nemzet azt kapja, amit megérdemel.”

Hogy kerültek oda?

De mit is keresett egyedüli külföldi ifjúsági szervezetként a Schild & Vrienden Tusnádfürdőn? Miért éppen őket hívták meg július 26-ra, a tábor fő politikai színpadának számító Lőrincz Csaba-sátorbaAz európai jobboldal jövőjecímű beszélgetésre, ahol Van Langenhove többek között Kósa Lajossal és Hidvéghi Balázzsal ült egy asztalhoz? A tábort követően az Index megkeresésére Van Langenhove azt mondta, ők vették fel a kapcsolatot a tusványosi szabadegyetemmel, hiszen „a belga flamandok helyzete némileg hasonlít az erdélyi magyarok helyzetéhez”. Megkerestük ezzel kapcsolatban a szabadegyetem szervezőit, akiktől megtudtuk, hogy a külföldi vendégek ügyeivel a budapesti székhelyű Pro Minoritate Alapítvány foglalkozik. Az alapítvány részéről Fekete Réka programkoordinátort értük el, aki először előzékenyen felajánlotta a segítségét és azt is, hogy összeköt minket a Schild & Vriendennel, ám miután – kérésére – elküldtük neki a kérdéseinket, elérhetetlenné vált.

Úgy tűnik, senki sem vállalja szívesen, hogy a belga szélsőséges fiatalok az ő meghívásukra érkeztek volna – az pedig, amit Van Langenhove mond, hogy ők maguk jelentkeztek, már csak azért is erősen kétséges, mert a Pro Minoritate honlapja kizárólag magyar nyelven érhető el, ráadásul „legfrissebb” rendezvényként a 2015-ös Bálványosi Szabadegyetem található rajta. A Schild & Vri­en­den ügyeiben járatos belga forrásunk sem tartja valószínűnek ezt a forgatókönyvet, mint mondja, itt inkább valamifajta személyes kapcsolat állhat a háttérben, nagy valószínűséggel az egyik vezetőségi tag, Maxime Goris családján keresztül. Egy effajta kapcsolódás persze nehezen bizonyítható, mindenesetre az biztos, hogy Goris és édesapja, a korábbi belga parlamenti képviselő Stef Goris ott volt Tusnádfürdőn (ha minden igaz, az idősebb Goris nem is első alkalommal), olyannyira, hogy Maxime Facebook-profiljának borítóképe ma is az a fotó, amelyen Orbán Viktor megszorítja a kezét. Stef Goris személye amiatt is érdekes, hogy az úgynevezett azeri-gate kapcsán az Európa Tanács elmarasztalta tiltott lobbizás miatt. (Goris akciója egyébként nagyjából akkor zajlott, amikor a magyar kormány kiadta – és ezzel lényegében szabadon engedte – a jogerős börtönbüntetését töltő baltás gyilkost, Ramil Safarovot Azerbajdzsánnak.)

Pajzs és barátok

Dries Van Langenhove ugyanakkor nem most bukkant fel először a magyar jobboldali médiában. Idén februárban a Mandinerújságírója, Filemon Norbert kiutazott Gentbe, hogy riportot készítsen az új belga ifjújobboldal vezetőjével. A Schild & Vrienden akkor még valóban annyira új volt (2017 májusában alapították), hogy gyakorlatilag Belgiumban sem tudott róla senki igazán. Filemon írása (amely a szélsőbaloldaliakkal történt összecsapás után a kezét fájlaló Van Langenhove-val készített beszélgetésre épült) különösebb reflexió nélkül átveszi a belga politikus minden megjegyzését – egyebek közt azt is, hogy a Schild & Vrienden lenne a legnagyobb flamand ifjúsági szervezet, ami annak fényében, hogy alapítói az 1887-óta működő, szintén konzervatív Flamand Katolikus Diákszövetségből érkeztek, erősen megkérdőjelezhető. De Filemon nem is nagyon titkolja elfogultságát: „Micsoda makacs, lázadó flamand. Hamisítatlan genti” – kiált föl a riport egy pontján.

A kép, amit a Schield & Vrienden önmagáról sugározni igyekszik, nem annyira a radikalizmusával, mint inkább a higgadt, intellektuális ellenállással akar tüntetni. Bevándorlásellenesek, ugyanakkor a legnagyobb problémának a politikai korrektséget látják; az EU-t kritizálják technokrata vezetése miatt, de nem gondolják, hogy az unió menthetetlen lenne, és az európai összefogás számukra is elsődleges kérdés. A ná­ci eszméktől, az antiszemitizmustól elhatárolódnak, és fontosnak tartják a vallásszabadságot is. Utcai akcióik felerészben a baloldali mozgalmak vegzálásáról szólnak, de szemetet is gyűjtenek, idős embereknek segítenek, népszerűsítik az úgynevezett „flamand életszemléletet”. A mindig elegáns Van Langenhove azt is tagadja, hogy olykor egyenruhát hordanának – csak ugyanolyan póló van rajtunk, mondta a nyári táboruk után.

false

 

Fotó: Facebook/Schild & Vrienden

Ez a felszín – de, hogy lássuk, mi van alatta, ahhoz a belga közszolgálati VRT-csatorna dokumentumfilmje kellett. Erről Van Langenhove a nyáron, a mandineres Filemonnal folytatott második beszélgetésében azt nyilatkozta: „A nemzeti televízió dokumentumfilmet készít rólunk, rengeteg vitán vettem részt és sok interjúm jelent meg nagy médiumok lapjain. Nagy politikai játékosnak tartanak minket, nem »Hitlerjugendnek«.” Csakhogy a VRT dokumentumfilmje nem egészen arról szólt, amire Van Langenhove számított. Tim Verheyden, a filmet készítő újságíró hónapokig követte – a tagok beleegyezésével – a Schild & Vrienden munkáját. Ott volt velük az utcai megmozdulásokon, a zártkörű sörözéseken és igen, még Tusnádfürdőn is (a film egyik elég nyomasztó részében Van Langenhove és Németh Zsolt beszélgetnek egy hátsó kertben). Verheydennek közben sikerült hozzáférnie a mozgalom belső levelezéséhez, a zárt Facebook-csoportjaira feltett posz­tokhoz, elővigyázatosságból egy online játékoldal chatfalán lefolytatott beszélgetéseikhez. 67 ezer dokumentumot nézett át és mentett le, ezek pedig azt bizonyítják, hogy a jólfésült kobakokban a legradikálisabb újnáci eszmék fortyognak. A riport elképesztő botrányt kavart, a Schild & Vrienden ellen hivatalos nyomozás indult, tíznél több házkutatásra került sor, a rendőrség számítógépeket és telefonokat foglalt le. Persze, Van Langenhove szerint lejárató kampány és fake news az egész, ám ezzel nem tudott sok mindenkit meggyőzni: őt magát felfüggesztette a Genti Egyetem (bár diplomamunkáját benyújthatjamég, nem teheti a lábát többé a campus területére), szervezete tagjait kizárta a Flamand Ifjúsági Tanács, és még a nacionalista Új Flamand Szövetség is eljárást kezdeményezett a kettős tagok ellen, illetve négy körzeti jelöltet vissza is léptetett Schild & Vrienden-kapcsolatuk miatt. Van Langenhove mozgalma diszkreditálódott egyfelől, másfelől – ahogy azt a politikus elégedetten nyilatkozta – a botrány hatására nagyjából megduplázta Facebook-követőinek a számát.

Fehérek, diplomások, dühösek

Az, hogy egy ilyen nagy port kavaró ügy, mint a Schild & Vriendené, nem jár együtt a szervezet bukásával, valószínűleg új jelenség, és nem is láthatóak be még a folyamat sajátos mechanizmusai. Simone Rafael, a szélsőjobboldalt vizsgáló berlini Amadeu Antonio Foundation kutatója a Deutsche Wellének azt mondta, az új szélsőjobboldali mozgalmak „játszanak azzal, hogy mit üzennek, kihasználják, hogy a hagyományos jobboldal elfogadja őket anélkül, hogy pontosítanák a célkitűzéseiket”. Nem radikális üzenettel kampányolnak, de a kampány felszíne alatt a radikalizmust tolják. Tony Gerber, a német identitárius mozgalom egyik vezetője – egykori neonáci – mondja: ha tudta volna korábban, hogy ilyen finoman is át lehet vinni egy radikális üzenetet, soha nem próbálkozott volna a „régi jobboldal” körében.

Az új szélsőjobb arca már nem a bőrfejű, bomberdzsekis, agresszív újfasisztáé, hanem a véleményét kifejteni képes, jól öltözött, nyelveket beszélő középosztálybeli fehér, diplomás, városi értelmiségié – éppen ezért hívják őket hipszter jobboldalnak is. Legfeljebb a düh hasonló, ami bennük munkál.

Az identitárius mozgalom politikai attitűdje a metapolitikában gyökerezik; a közvélemény formálását már nem a bejáratott politikai csatornák segítségével képzelik el, hanem a kézre álló közösségi médiumokon és látványos utcai akciókon keresztül. A nyilvánossághoz való hozzáállást is ez határozza meg: nem az számít, hogy mennyien vannak, hány ember véleményét képviselik, hanem, hogy ezzel a véleménnyel mekkora tömeget érnek el, hány diskurzust tudnak eltéríteni, felülírni, kiüresíteni.

Az eredetileg a ’68-as baloldali mozgalmak ellenében formálódó francia Új Jobboldalban (Nou­velle Droite) gyökerező identitárius iskola a 2010-es években vált külön mozgalommá, amikor a Bloc Identitaire-ből kivált annak ifjúsági szárnya, a szélsőséges Guillaume Faye és Alain de Benoist gondolkodói hatása alatt álló Génération Identitaire. A francia csoportból hamarosan nemzetközi mozgalom nőtt ki, többek között olasz, német, osztrák és angol leágazásokkal (illetve magyarral, kisebb sikerrel, ahogyan keretes írásunkból kiderül).

A Schild & Vrienden, amelynek a tagjait oly nagy szeretettel fogadta Orbán Viktor, ugyancsak identitárius mozgalomként definiálja magát, bár nem tagja közvetlenül az Identitás Generáció-hálózatának. Van Langenhove is elismerte, nagy hatással voltak rá az identitárius akciók: Mária Terézia szobrának nikábba öltöztetése Bécsben, a poitiers-i mecset elfoglalása Franciaországban, vagy a Brandenburgi kapu felmolinózása Berlinben. Ez mind hangsúlyozottan erőszakmentes akció volt – mondják, csakhogy a Schild & Vrienden példája megmutatja, a középvonalasra hangolt üzenet mögött valami egészen más lappang. Van Langenhove és barátai magánlevelezésükben egy elkövetkező fegyveres konfliktusra készülnek, bokszolni és lőni járnak, a nácizmust éltetik, és alkalmas célpontokat ajánlgatnak egymásnak arra az esetre, ha megérik az idő a tettekre. A flamand újfasisztákra a VRT feltáró munkáján keresztül egy pillanatra rá tudtunk nézni, és a látvány meglehetősen nyugtalanító volt. Magyarországról nézve annál is inkább, mert a film egy jelentős része a tusnádfürdői tábor felvételeiből állt.

Nem akar összejönni

A nemzetközi identitárius mozgalom a magyar radikális fiatalok önszerveződésére is termékeny hatással van, igaz, a jobbára kudarcos történetek rögtön azt is megmutatják, hol húzódik az új szélsőjobb-franchise határa. A magyar identitáriusok legmozgalmasabb éve 2017 volt, ekkorra látszott kialakulni a két nagyobb csoport, az Identitás Generáció és az Identitesz, illetve az is egyértelművé vált, hogy a magyar identitárius mozgalom két ága merre tart. 2017. július 27-én tette közzé a YouTube-on az Identitás Generáció (IG) vezetője, Bódi Ábel mozgalmuk bemutatkozó videóját. A Parlamenttel a háttérben készült felvételen lényegében azt mondja el, amit Európa bármelyik identitáriusa mondana: meg kell állítani az iszlamizációt, fel kell tartóztatni a bevándorlást, védeni kell az európai értékeket, és mindennek látványos akciókkal kell hangot adni. Ilyen látványos akciónak szánhatták Bódiék, amikor pár matricát felragasztottak egy budapesti Starbucks kávézóra Starburka felirattal, mert az anyacég Amerikában kiállt a menekültek mellett. Következő akciójukra szeptemberben került sor, amikor Buda felszabadításának 331. évfordulóján kéttucatnyian végigsétáltak a várban néha azt skandálva, hogy „Merkel muss weg!”. Bódi és az IG igyekezne használni, szintén nyugati mintára, a közösségi médiát, de nem sikerül nekik átlépni a saját árnyékukat: mindössze 170 követőjük van a Twitteren, és promóvideójuknak sem jött össze a 10 ezer megtekintés másfél év alatt. Bódi legnagyobb sikere, hogy jóban van az osztrák identitárius sztárral, Martin Sellnerrel – idén áprilisban is együtt voltak, amikor a londoni Stansted reptéren a hatóságok visszafordították őket, s ennek kapcsán Bódi nevét is megemlítették az angol sajtóban.

Ugyanazokban a napokban, amikor az Identitás Generáció a Starbucks-matricázást kitette a YouTube-ra, az Identitesz és vezetője, László Balázs a kormányközeli sajtót haknizta végig azzal, hogy szervezetét párttá kívánja alakítani. Az Identitesz és az IG kicsivel korábban egy körben mozgott, a kérészéletű Konzervatív Hallgatók Szövetségében László és az IG későbbi vezetőségi tagja, Szabó Bence még együtt kiáltott szodómiát az ELTE campusán rendezett leszbikus csók flashmobra. Aztán Szabó és Bódi a nyugati recept alapján létrehozta az IG-t, László meg végül is pártalapítás helyett júliusban a Betyársereg vezetőjével, Tyirityán Zsolttal bontott zászlót Vecsésen Erő és Elszántság Mozgalom néven, a régi vonalas szélsőjobb stílusában.

Hogy azóta egyik szervezetről sem lehet igazán hallani, nem véletlen. Az Identitesz videói és posztjai el is tűntek az online térből, csak egy magára hagyott honlap árválkodik utánuk. Az IG gyér érdeklődés mellett havi egyszer posztol a Twitteren egy podcastot (a legutóbbira 249-en kattintottak október 1-jéig), illetve Bódi a saját oldalán néha kiáll egy-egy kormányhatározat mellett. Nincs nagy mozgásterük, Nyugat-Európával szemben az establishment, ami ellen az identitáriusok hatékonyan fel tudnak lépni, Magyarországon maga is identitárius, már ami a főbb kérdéseket illeti. Ráadásul az ellenzék legnagyobb pártja, a Jobbik is az, sőt a belőle kivált szakadár Mi Hazánk Mozgalom is. A fiatal radikálisok egyszerűen nem találnak saját témát, úgyhogy inkább aládolgoznak a fideszes propagandának: az IG legutóbb azért indított kampányt, hogy a kormány bővítse a határzárat Románia felé is.

Neked ajánljuk

Mariupol elesett

  • narancs.hu

Az oroszok közlése szerint az Azovsztal acélmű védői megadták magukat. Közben Harkivban egy  kultúrházat ért bombatalálat.