Ha a körülményeket helyesen olvassuk, valószínűleg hosszú távra berendezkedhetünk arra, hogy az inkriminált jelentés, és a 7-es cikk szerinti eljárás témája lesz a kormányközeli média fő gumicsontja jó darabig. Morvai interjújában az a figyelemreméltó, hogy mindezt kicsiben és a maga virtuóz átkötéseivel már a jelentés elfogadása (amiről azóta tudjuk, hogy igazából meg sem történt) előtt bemutatta. Sőt, a percepció lehetséges hangulati díszleteit is felvillantotta egy-egy momentum erejéig: úgy is, mint harcos ellenállás, döbbent ál-értetlenség, kétségbeesett honféltés és a többi. Például azt már rögtön a beszélgetés elején tisztázza Morvai, hogy itt nem egyfajta kormányzati politika és hatalmi berendezkedés, hanem bizony az egész magyar nép kritikájáról van szó. „Hiszen hogy lehetnek ilyenek a magyarok – tesz úgy Morvai, mintha idézné –, hogy immár harmadszor egy olyan kormányt választanak meg nagy többséggel, amelyik ilyen borzalmakat csinál.” Igaz, hogy efféle kijelentés sem az eredeti dokumentumban, sem az arról folytatott vitában nem hangzott el soha.
Mielőtt elfelejtenénk, volt a műsornak kérdezője is, Simon-Palov Judit, bár ő, ahogy az természetesen elvárható, nem sok keresztkérdéssel (illetve semmilyennel sem) igyekezett zavarba hozni az EP-képviselő asszonyt. Nem is annyira interjúformára hajazott ez a félórás show (innen nézve a műsorszám címe is rögtön ironikus színezetet kap), inkább tűnt egzaltált monológnak, csapongóan asszociatív politikai stand-upnak. Az mindenesetre vitathatatlan, hogy szórakoztatóra sikerült ez a Kérdőjel, bár nem biztos, hogy ez volt a célja.
Nem mellesleg az is újra kiderült, hogy a vigyázatlanul odavetett mondatok (képzavar ide vagy oda) néha hátrafelé kezdenek el tüzelni. „Jogászként azt tartom az egyik legdöbbenetesebbnek – így Morvai –, hogy elvileg a jogállam szisztematikus megsértése miatt támad minket Sargentini asszony jelentése, de éppen ez a jelentés mutatja meg, hogy mi a különbség a jogállam és az önkény között.” Amit a képviselő asszony mondani akart, gondoljuk, az lett volna, hogy nem a jelentés tárgya a jogsértés, hanem a létének puszta ténye. De isten őrizzen attól minket, hogy bármit is képviselői szájakba próbáljunk adni.
Mindenesetre megtudtuk néhány perc alatt, hogy egyrészt az Európai Unió jogértelmezése a szovjet mintázatot követi („nincs szükség jogra, csak forradalmi jogtudatra”), másrészt, hogy Judith Sargentini „úgy tesz, mint egykor a népügyészek a maguk hat elemi végzettségével”. Ebben a gondolatmenetben a józan paraszti és proletári ész számára az is érdekes lehetne, hogy akkor, ha az EU ilyen bolsevik eszme szerint működik, miért vesz részt annak képviseletében a kedves riportalany is, ahogy maga mondta, egy évtizede már. Meg lehet tippelni, hogy elhangzott-e efelől bármiféle érdeklődés riporteri részről. Helyette megtudjuk: ahogy egy bíróságnak nem hatásköre kivizsgálni, miért nem köszön a szomszéd, az EU-nak sem az, mi folyik Magyarországon.
Ami az ilyen sziporkáknál politikai értelemben mégis izgalmasabb, az a régi retorika új mezbe öltöztetése; Morvai eszmefuttatásának legerősebb kitérői ebből az igyekezetből táplálkoztak. Például, hogy a „szemkilövetés” pre-2010-es sérelme hogyan ragasztható át Göncz Kingáról Sargentinire. Most legyen elég annyi, hogy átragasztható. Vagy, hogy a nyugati gyarmatosítás hogyan köthető össze Sorossal, Sargentinivel és igen, Sebastian Kurzzal is. Nem akarunk zsákbamacskát árulni: ezek is összeköthetők. Morvai az összeesküvés-elméletek Paganinijeként játszik régi húrokon: „teljes megyék vannak osztrák kézben” – mondja alkalomhoz illően megemelt hangon. Majd a néppárti állásfoglalásról higgadtan megjegyzi: „Nincs itt semmiféle pálfordulás, a néppártiak, hát ők ilyenek.” Szinte lenyűgöző, ahogy nem hozza szóba se ő, se Simon-Palov Judit, hogy mindezt Morvai, aki a Jobbik jelöltjeként került ki Brüsszelbe, mégis milyen pozícióból mondja. Igaz, nagyon könnyen lehet, hogy nem ő fog átülni a fideszes képviselők közé, hanem azok telepednek mellé hamarosan.
Kérdőjel, Karc FM, szeptember 12.
