Rádió

Nem köszön a szomszéd

Morvai Krisztina elemez

Interaktív

„Én tíz éve hallgatom ezt, el tudják képzelni a kedves hallgatók, hogy ez miféle idegrendszeri megterhelést jelent.” Nem, ezt nem a rádiókritikus mondja, hanem a Karc FM „gyorselemző” műsorának, a Kérdőjelnek legutóbbi vendége, Morvai Krisztina „független” európai parlamenti képviselő. A téma nyilván a Sargentini-jelentés, mi más lehetne, a kétségbe­esett panasz oka pedig, hogy a baloldali képviselők el akarják törölni a nemzetállamokat.

Ha a körülményeket helyesen olvassuk, valószínűleg hosszú távra berendezkedhetünk arra, hogy az inkriminált jelentés, és a 7-es cikk szerinti eljárás témája lesz a kormányközeli média fő gumicsontja jó darabig. Morvai interjújában az a figyelemreméltó, hogy mindezt kicsiben és a maga virtuóz átkötéseivel már a jelentés elfogadása (amiről azóta tudjuk, hogy igazából meg sem történt) előtt bemutatta. Sőt, a percepció lehetséges hangulati díszleteit is felvillantotta egy-egy momentum erejéig: úgy is, mint harcos ellenállás, döbbent ál-értetlenség, kétségbeesett honféltés és a többi. Például azt már rögtön a beszélgetés elején tisztázza Morvai, hogy itt nem egyfajta kormányzati politika és hatalmi berendezkedés, hanem bizony az egész magyar nép kritikájáról van szó. „Hiszen hogy lehetnek ilyenek a magyarok – tesz úgy Morvai, mintha idézné –, hogy immár harmadszor egy olyan kormányt választanak meg nagy többséggel, amelyik ilyen borzalmakat csinál.” Igaz, hogy efféle kijelentés sem az eredeti dokumentumban, sem az arról folytatott vitában nem hangzott el soha.

Mielőtt elfelejtenénk, volt a műsornak kérdezője is, Simon-Palov Judit, bár ő, ahogy az természetesen elvárható, nem sok keresztkérdéssel (illetve semmilyennel sem) igyekezett zavarba hozni az EP-képviselő asszonyt. Nem is annyira interjúformára hajazott ez a félórás show (innen nézve a műsorszám címe is rögtön ironikus színezetet kap), inkább tűnt egzaltált monológnak, csapongóan asszociatív politikai stand-upnak. Az mindenesetre vitathatatlan, hogy szórakoztatóra sikerült ez a Kérdőjel, bár nem biztos, hogy ez volt a célja.

Nem mellesleg az is újra kiderült, hogy a vigyázatlanul odavetett mondatok (képzavar ide vagy oda) néha hátrafelé kezdenek el tüzelni. „Jogászként azt tartom az egyik legdöbbenetesebbnek – így Morvai –, hogy elvileg a jogállam szisztematikus megsértése miatt támad minket Sargentini asszony jelentése, de éppen ez a jelentés mutatja meg, hogy mi a különbség a jogállam és az önkény között.” Amit a képviselő asszony mondani akart, gondoljuk, az lett volna, hogy nem a jelentés tárgya a jogsértés, hanem a létének puszta ténye. De isten őrizzen attól minket, hogy bármit is képviselői szájakba próbáljunk adni.

Mindenesetre megtudtuk néhány perc alatt, hogy egyrészt az Európai Unió jogértelmezése a szovjet mintázatot követi („nincs szükség jogra, csak forradalmi jogtudatra”), másrészt, hogy Judith Sargentini „úgy tesz, mint egykor a népügyészek a maguk hat elemi végzettségével”. Ebben a gondolatmenetben a józan paraszti és proletári ész számára az is érdekes lehetne, hogy akkor, ha az EU ilyen bolsevik eszme szerint működik, miért vesz részt annak képviseletében a kedves riportalany is, ahogy maga mondta, egy évtizede már. Meg lehet tippelni, hogy elhangzott-e efelől bármiféle érdeklődés riporteri részről. Helyette megtudjuk: ahogy egy bíróságnak nem hatásköre kivizsgálni, miért nem köszön a szomszéd, az EU-nak sem az, mi folyik Magyarországon.

Ami az ilyen sziporkáknál politikai értelemben mégis izgalmasabb, az a régi retorika új mezbe öltöztetése; Morvai eszmefuttatásának legerősebb kitérői ebből az igyekezetből táplálkoztak. Például, hogy a „szemkilövetés” pre-2010-es sérelme hogyan ragasztható át Göncz Kingáról Sargentinire. Most legyen elég annyi, hogy átragasztható. Vagy, hogy a nyugati gyarmatosítás hogyan köthető össze Sorossal, Sargentinivel és igen, Sebastian Kurzzal is. Nem akarunk zsákbamacskát árulni: ezek is összeköthetők. Morvai az összeesküvés-elméletek Paganinijeként játszik régi húrokon: „teljes megyék vannak osztrák kézben” – mondja alkalomhoz illően megemelt hangon. Majd a néppárti állásfoglalásról higgadtan megjegyzi: „Nincs itt semmiféle pálfordulás, a néppártiak, hát ők ilyenek.” Szinte lenyűgöző, ahogy nem hozza szóba se ő, se Simon-Palov Judit, hogy mindezt Morvai, aki a Jobbik jelöltjeként került ki Brüsszelbe, mégis milyen pozícióból mondja. Igaz, nagyon könnyen lehet, hogy nem ő fog átülni a fideszes képviselők közé, hanem azok telepednek mellé hamarosan.

Kérdőjel, Karc FM, szeptember 12.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.