Rádió

Valaki hátha

Társkereső műsor a Klubrádióban

Interaktív

Ezt, ahogy mondani szokás, nem láttuk jönni. Pedig már a műsor elején kiderül, hogy ez az „utolsó utáni” adás, ami logikusan azt feltételezi, hogy jó pár hasonlóra sor került már az elmúlt hetekben, esetleg hónapokban, csak mi nem vettük észre. Mert az addig rendben van, hogy vasárnap délután nem keresgélünk különösebben semmit, csak bekapcsoljuk a rádiót, és szól, ami szól. Most éppen a Hallójárat, ám öt óra felé közeledve, a műsor utolsó harmadába érve jön a meglepetés: a Klubszerelem című betétműsor létezéséről fogalmunk sem volt.

Borgula András, aki a csatorna több produkciója körül is ott serénykedik, kéthetente vezet egy órát a Hallójáratban is, csakhogy ezt a kétheti váltást a rádiónál különösen nehéz követni. Mindenesetre hallottuk már a Katonadolog című műsorát, és feltesszük, ez ugyanaz az időpont, tehát ugyanez a főműsor, csak a betét más. Az egy hagyományos beszélgetős műsor, vendégekkel meg egy kis zenei aláfestéssel, ez viszont, a Klubszerelem, valami egészen más. Rádiós társkeresés: fogalmunk sincs, hogy valaha volt-e „élesben” ilyen műsor, de valamiért az az érzésünk, hogy a hőskorban sem igazán. Ma meg már végképp abszurdnak hat az egész, amire akarva-akaratlan Borgula fanyar orgánuma is rátesz egy lapáttal.

A műsor felépítése máskülönben pofonegyszerű, ám ha arra gondolunk, miért nem jutott ez másnak eszébe, rögtön adódik a válasz: mert nincs rá szükség. Legalábbis ezt hihetjük az online társkeresőkön meg a Tinderen edződött elvárási horizonttal. Mert tényleg, amikor pusztán a hüvelykujjam jobbra-balra történő baljós mozgatásával ki tudom szelektálni a szóba jöhető hús-vér emberek árját már az első kép alapján, akkor hogyan is gondolhatnám, hogy valaki más meg otthon izgul a rádió előtt, valaki hátha ír majd neki is levelet.

A menetrend a következő: betelefonál (vagy visszahívják, ez részletkérdés) a hallgató, röviden bemutatkozik, aztán Borgula kérdéseire válaszolva körülírja, milyen párra is vágyna. Ha valakinek ez megtetszik, ír a műsor címére egy levelet, amit a stáb (Borgula) továbbít az eredeti megszólalónak, s ő, ha kölcsönös az érdeklődés, válaszolhat rá. Mint a régi szép időkben. A gyakorlatban mindez úgy fest, hogy például Ágnes, aki 29 éves, és szeret otthon ülni meg olvasni („kicsit kocka”, állítja magáról), bemondja, hogy hány centi meg hány kiló (de legalábbis, hogy milyen alkatú), majd műsorvezetői kérdésre azt is kifejti, hogy nem jön be neki a netes párkeresés, mert az nagyrészt csak a szexről szól, ő pedig normális kapcsolatra vágyik. Cím a szerkesztőségben, jöhetnek az érdeklődők.

Meg sem mernénk tippelni, hogy mennyien reagálhatnak egy-egy ilyen, élőben előadott hirdetésre, de a tény, hogy közkívánatra (!) be kellett még szuszakolni egy utolsó utáni Klubszerelem adást, mintha azt mutatná, van rá igény. Vagy legalábbis arra mindenképpen, hogy a feladói oldalon próbálkozzanak a hallgatók.

Borgula egyébként talpraesetten szövögeti az adás fonalát, nem válik az egész monotonná, pedig könnyen előfordulhatna, és húsvásárszerű hatást sem kelt, pedig arra is lenne mód. Valahol mélyen nagyon is emberi ez az egész, és azzal, hogy a műsorvezető nem akar túl hamar túlesni az adott betelefonálón, lesz valami ráérős bája az ügymenetnek. Borgula, bár az elején kicsit akadozik a kérdésekkel, szép lassan belejön, és aztán már, gondolom, a párbeszédet színesítendő, egy-egy kevésbé kézenfekvő kérdéssel is előrukkol. Mit szólna hozzá – teszi fel Ágnesnek (nem az előzőnek, hanem a másodiknak, aki a hatvanas éveiben jár) –, ha kiderülne, az egyébként mindenben stimmelő párjelölt vak? Vagy az adás egyetlen férfi jelentkezőjének: tartott-e már önvizsgálatot? És hát Máté, az ötvenes (180 centi, 100 kiló, szakáll, számos hobbi) elvált férfi olyan párt keres, aki elfogadja őt, és akit ő is elfogad. Illetve: „olyan hölgyet, akiért érdemes egy jó halászlét bográcsban megcsinálnom”. Csak ne dohányozzon!

Egyébként elég kritikusak a műsor megszólalói az ellenkező nemet (bár ez, üde színfolt, itt nem kell, hogy magától értetődő legyen, Borgula többször is bemondja, bármilyen orientációval lehet jelentkezni) illetően. Máté szerint a hölgyek nem nyitottak, türelmetlenek és válogatósak, Éva, az utolsó hallgató pedig azt nehezményezi, hogy a hatvanas férfiak
túlságosan elengedik magukat. Kár, de érthető, hogy a műsor lényegét nem tudjuk meg: akad-e majd valaki, hogy megcáfolja ezt a pesszimizmust.

Klubszerelem, Klubrádió, szeptember 2.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.