Kovács Bálint

Murakami Haruki könyvei Japánban milliós példányszámban kelnek el, hazánkban - és még megannyi országban - ő az első ázsiai író, aki úgy igazán be tudott futni. Magyarországon a Geopen kiadásában hat kötete kapható, a hetedik a nyomdában van. A hatvanéves író hallatlan sikerének okait a több regényét magyarra ültető Erdős Györggyel próbáltuk feltárni. Kovács Bálint

Ezernyolcszázkilencvenben vagyunk, Újlipótvárosnak még hűlt helye, a mocsaras vidéket legfeljebb a társadalom peremére szorultak bódéi színezik. Ám pár év múlva világraszóló építkezés kezdődik a Lipót (ma Szent István) körúton és azon is túl. A bulvár díszévé kétségtelenül a Vígszínház válik, de a szomszédban sem állt sokáig üresen a telek, az itt épült házban 1911-ben nyílik meg az Elite mozi. Lelkesen látogatta az intézményt a környéken mindenki, még az is, akinek túl puccos volt a szomszéd színház - feltéve, hogy épp nem volt több hónapos nyári szünet vagy - gazdaságosságra hivatkozva - nem épp ugyanazt a régi filmet szedték elő újra a raktárból századszor is. A negyvenes években az Elite-ből Mesevár lett, amit a háború után Tanács mozivá államosítottak. Mesevárunk azóta sincs, persze odaillő filmünk se sok. Kovács Bálint

2005-ben végzett a Színművészeti Egyetem zenés színész osztályában; tagja volt a József Attila Színház és a Bárka társulatának. Játszott több filmben, tavaly óta pedig a Nemzeti Színház színésze - itt a hét vége óta Iluskát játszik és énekel a János vitézben. Kovács Bálint

Az ünnepek ezúttal sem teltek máshogy, mint korábban: a háztartás bejglit sütő tagjai megint berágtak ránk, amikor épp hatodszorra akarták meghallgatni a konyhában a Karácsonyi angyalokat, de a szobában dörgő metál túlharsogta a gyerekkórust. Kovács Bálint

Lapunk megjelenésének napján tárgyalja a kaposvári önkormányzat azt az előterjesztést, amely szerint a Csiky Gergely Színház költségvetési intézményként megszűnne, és a kaposvári városvezetés által nemrégiben a színház élére emelt Schwajda György által vezetett nonprofit kft.-vé alakulna. A testület fideszes többsége elegendő az előterjesztés megszavazásához. Kovács Bálint

Az amerikai, power/thrash metalban remeklő Nevermore tizenhét éve létezik, jelentős részt érthető és hangos sikerek közt: nagy rajongótábor szerte a világon, világ körüli turnék, hét kiadott lemez. Ennek ellenére a zenekar eleddig egyetlen élő felvétellel sem rukkolt elő, pedig 2008-ban az ember hajlamos azt hinni, hogy ilyesmi már egyetlen komolyabb amerikai zenekarról sem mondható el.

Néhány ezer kilométerrel nyugatra a könyvkiadók hatalmas lehetőségének, az egyik legfontosabb és legjobban fejlődő hétköznapi találmánynak tartják; valamivel keletebbre komoly szakmai viták tárgya - Magyarországon viszont gyakorlatilag ismeretlen az e-book (digitális könyv, e-könyv) és az e-könyv-olvasó készülék fogalma is. Kovács Bálint

"Ott nőttem fel én / A város peremén / De nem volt József Attila / Sem úszó dinnyehéj" - visszhangzik a fejemben a Hétköznapi Csalódások nevezetű punkegyüttes száma, ahogy egyre messzebb jutok a Soroksári úton a 23-as buszszal; előbb Művészetek Palotája és Nemzeti Színház, utóbb fegyvergyár és - stílszerűen - az Arzenál áruház szegélyezi az utat. Sorrendben a százhatvannegyedik kapualj, amit keresek: az emögött elterülő, tekintélyes méretű gyártelep rejti a Bakelit Multi Art Centert is. Sötétben, a feketén ásító, szétzúzott ablakok előtt elhaladva ki-ki újraélheti ifjúságát, már amennyiben működött valaha házfoglalóként vagy hobóként; világosban élettel telibb a hely, legfeljebb az jut néha az eszembe a tolató kamionok elől félreszökdellve, targoncák és raklapok erdejében, hogy vajon nem büntet-e meg a munkavédelmis, ha észreveszi, hogy nincs rajtam sisak. Kovács Bálint

Pszichedelikus posztpunk, noise-rockba öltött ambient, epikus minimálzene, experimentális neofolk, black metallal kísért indusztriális blues - ennél egyszerűbben léhaság volna megpróbálkozni Jarboe stílusának meghatározásával. Kovács Bálint

Néhány évvel ezelőtt megkíséreltem kikölcsönözni a Madách Színház legendás, 1963-as Hamlet, dán királyfijának felvételét, Gábor Miklóssal a főszerepben. Otthon derült csak ki, hogy a poros kazetta egy negyedszázaddal későbbi tévéjátékot őriz - mikor visszavittem a szalagot a kölcsönzőbe, az eladó széttárta a karját: bármit állít is a katalógus, csak ezzel tud szolgálni. Ilyen és ehhez hasonló történetek - na meg szökőévenkénti, hétköznap éjfél utáni tévés vetítések - jellemezték jó néhány esztendeje már a színház és az otthoni tévéképernyő kapcsolatát, néhány, legtöbbször struktúrán kívüli társulat saját költségvetését terhelő DVD-kiadását leszámítva. Pedig nem kellett volna feltétlenül így lennie: ha vannak (mert vannak) olyan dogma- vagy más, szűkebb réteget megcélzó filmek, melyeknek pár hét vagy hónap alatt elfogy a polcokról a DVD-kiadása, úgy lehet hinni, hogy a színházra is akad kereslet.

"Gyerekkoromban a meséket szerettem. Most meg a különös történeteket" - Kepes András szájából meglehetősen bárgyún hangzik az új műsorát beharangozó szöveg.

A fiatal, első kötetes szerző csapnivaló témáját - lecsúszott harmincas srác könnyű pénzt akar szerezni, ezért beáll az egyik pártba, míg meg nem törik az ott tapasztalt nagy erkölcstelenségben és az általános szplínben - igen kellemetlen kivitelezésben tálalja. Hol üres, hol fájdalmas lapossággal bölcselkedni próbáló közhelyeit globalizációról, politikáról és ezekről a mai fiatalokról egy nem is kiégett, csak kiüresedett partialkoholista szájába adja, s így a könyv lapjai a legalább negyven felsorolt különböző szórakozóhely miatt a Pesti Est, a bekezdésenként nagyjából négyféle vagánykodó és egyben nevetségesen életszerűtlen, öncélú káromkodás miatt pedig egy terjedelmes szlengszótár oldalaira emlékeztetnek. De még ha csak a trágárságok lennének suták! Ám az egész regényke az: leírások gyakorlatilag nem szerepelnek benne; a helyzetek megjelenítése kimerül a cselekmények tárgyilagos, káromkodásoktól kísért egymás mögé illesztésében; a szereplők jelleme pedig tökéletesen kidolgozatlan.