televízió - KÜLÖNÖS TÖRTÉNETEK

  • Kovács Bálint
  • 2008. november 6.

Zene

"Gyerekkoromban a meséket szerettem. Most meg a különös történeteket" - Kepes András szájából meglehetősen bárgyún hangzik az új műsorát beharangozó szöveg.
"Gyerekkoromban a meséket szerettem. Most meg a különös történeteket" - Kepes András szájából meglehetõsen bárgyún hangzik az új mûsorát beharangozó szöveg. A hirdetésnél azért jobb a helyzet: Kepes, úgy tûnik, nem sokat veszített a pihenõideje alatt abból, ami miatt mégiscsak kirívó személyisége õ a tévéképernyõnek - még ha ez utóbbi elsõsorban nem róla, hanem a többiekrõl mond is inkább el valamit. Legújabb mûsorával azonban mintha inkább magának akarna kedveskedni hatvanadik születésnapjára, nem a nézõnek (kivéve persze a rajongókat, akiknek elég, hogy Kepest érdekli valami). Az elsõ adásban Kepes egyik korábbi riportalanyához tért vissza: Eduardo Rózsa Floreshoz, a kalandos életû magyar-bolíviai költõhöz, Fekete Ibolya Chicójának fõhõséhez, aki eleinte tudósítóként, késõbb ezredesként vett részt a délszláv háborúban. A kérdés az, hogyan él a bonyolult lelkületû harcos a vihar elülte után. Köszöni, jól.

Az adás azért mégiscsak leköt: élvezetes hallgatni Kepes rendkívül finom, de azért metszõ, okos beszólásait - ha visszafogná magát olyankor, amikor jogosan hülyének nézi alanyát, el is veszne a mûsor sava-borsa.

A második "különös történet" viszont, ha nem is hétköznapi, azért a vérnyomásunk sem szaladgál az egekbe tõle: Horthy Miklós legidõsebb fiának özvegyét és fiát keresi fel, mert amikor beszélni hallotta a nénit apósa újratemetésén, "úgy érezte, meg kell ismernie". Nos, mi nem éreztük így. Ilona néni mesél apósáról és férjérõl, Kepes eközben ki-kinyilatkoztat - foglalkoztatja a téma, értjük mi: hogy a történelmet egyének írták, meg hogy próbáljuk megérteni a másik oldalt, mielõtt ítélkezünk. Ám csupán annyi derül ki, hogy rokonai szerették a kormányzót. A jövõ héten a mûsorban némiképp túlreprezentált ellentengernagy unokája kerül fókuszba - bízzunk benne, hogy az az adás túlmutat majd a családi fotóalbum lapozgatásán.

Szerdánként az M1-en

*** alá

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."