televízió - KÜLÖNÖS TÖRTÉNETEK

  • Kovács Bálint
  • 2008. november 6.

Zene

"Gyerekkoromban a meséket szerettem. Most meg a különös történeteket" - Kepes András szájából meglehetősen bárgyún hangzik az új műsorát beharangozó szöveg.
"Gyerekkoromban a meséket szerettem. Most meg a különös történeteket" - Kepes András szájából meglehetõsen bárgyún hangzik az új mûsorát beharangozó szöveg. A hirdetésnél azért jobb a helyzet: Kepes, úgy tûnik, nem sokat veszített a pihenõideje alatt abból, ami miatt mégiscsak kirívó személyisége õ a tévéképernyõnek - még ha ez utóbbi elsõsorban nem róla, hanem a többiekrõl mond is inkább el valamit. Legújabb mûsorával azonban mintha inkább magának akarna kedveskedni hatvanadik születésnapjára, nem a nézõnek (kivéve persze a rajongókat, akiknek elég, hogy Kepest érdekli valami). Az elsõ adásban Kepes egyik korábbi riportalanyához tért vissza: Eduardo Rózsa Floreshoz, a kalandos életû magyar-bolíviai költõhöz, Fekete Ibolya Chicójának fõhõséhez, aki eleinte tudósítóként, késõbb ezredesként vett részt a délszláv háborúban. A kérdés az, hogyan él a bonyolult lelkületû harcos a vihar elülte után. Köszöni, jól.

Az adás azért mégiscsak leköt: élvezetes hallgatni Kepes rendkívül finom, de azért metszõ, okos beszólásait - ha visszafogná magát olyankor, amikor jogosan hülyének nézi alanyát, el is veszne a mûsor sava-borsa.

A második "különös történet" viszont, ha nem is hétköznapi, azért a vérnyomásunk sem szaladgál az egekbe tõle: Horthy Miklós legidõsebb fiának özvegyét és fiát keresi fel, mert amikor beszélni hallotta a nénit apósa újratemetésén, "úgy érezte, meg kell ismernie". Nos, mi nem éreztük így. Ilona néni mesél apósáról és férjérõl, Kepes eközben ki-kinyilatkoztat - foglalkoztatja a téma, értjük mi: hogy a történelmet egyének írták, meg hogy próbáljuk megérteni a másik oldalt, mielõtt ítélkezünk. Ám csupán annyi derül ki, hogy rokonai szerették a kormányzót. A jövõ héten a mûsorban némiképp túlreprezentált ellentengernagy unokája kerül fókuszba - bízzunk benne, hogy az az adás túlmutat majd a családi fotóalbum lapozgatásán.

Szerdánként az M1-en

*** alá

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.