televízió - KÜLÖNÖS TÖRTÉNETEK

  • Kovács Bálint
  • 2008. november 6.

Zene

"Gyerekkoromban a meséket szerettem. Most meg a különös történeteket" - Kepes András szájából meglehetősen bárgyún hangzik az új műsorát beharangozó szöveg.
"Gyerekkoromban a meséket szerettem. Most meg a különös történeteket" - Kepes András szájából meglehetõsen bárgyún hangzik az új mûsorát beharangozó szöveg. A hirdetésnél azért jobb a helyzet: Kepes, úgy tûnik, nem sokat veszített a pihenõideje alatt abból, ami miatt mégiscsak kirívó személyisége õ a tévéképernyõnek - még ha ez utóbbi elsõsorban nem róla, hanem a többiekrõl mond is inkább el valamit. Legújabb mûsorával azonban mintha inkább magának akarna kedveskedni hatvanadik születésnapjára, nem a nézõnek (kivéve persze a rajongókat, akiknek elég, hogy Kepest érdekli valami). Az elsõ adásban Kepes egyik korábbi riportalanyához tért vissza: Eduardo Rózsa Floreshoz, a kalandos életû magyar-bolíviai költõhöz, Fekete Ibolya Chicójának fõhõséhez, aki eleinte tudósítóként, késõbb ezredesként vett részt a délszláv háborúban. A kérdés az, hogyan él a bonyolult lelkületû harcos a vihar elülte után. Köszöni, jól.

Az adás azért mégiscsak leköt: élvezetes hallgatni Kepes rendkívül finom, de azért metszõ, okos beszólásait - ha visszafogná magát olyankor, amikor jogosan hülyének nézi alanyát, el is veszne a mûsor sava-borsa.

A második "különös történet" viszont, ha nem is hétköznapi, azért a vérnyomásunk sem szaladgál az egekbe tõle: Horthy Miklós legidõsebb fiának özvegyét és fiát keresi fel, mert amikor beszélni hallotta a nénit apósa újratemetésén, "úgy érezte, meg kell ismernie". Nos, mi nem éreztük így. Ilona néni mesél apósáról és férjérõl, Kepes eközben ki-kinyilatkoztat - foglalkoztatja a téma, értjük mi: hogy a történelmet egyének írták, meg hogy próbáljuk megérteni a másik oldalt, mielõtt ítélkezünk. Ám csupán annyi derül ki, hogy rokonai szerették a kormányzót. A jövõ héten a mûsorban némiképp túlreprezentált ellentengernagy unokája kerül fókuszba - bízzunk benne, hogy az az adás túlmutat majd a családi fotóalbum lapozgatásán.

Szerdánként az M1-en

*** alá

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.