televízió - KÜLÖNÖS TÖRTÉNETEK

  • Kovács Bálint
  • 2008. november 6.

Zene

"Gyerekkoromban a meséket szerettem. Most meg a különös történeteket" - Kepes András szájából meglehetősen bárgyún hangzik az új műsorát beharangozó szöveg.
"Gyerekkoromban a meséket szerettem. Most meg a különös történeteket" - Kepes András szájából meglehetõsen bárgyún hangzik az új mûsorát beharangozó szöveg. A hirdetésnél azért jobb a helyzet: Kepes, úgy tûnik, nem sokat veszített a pihenõideje alatt abból, ami miatt mégiscsak kirívó személyisége õ a tévéképernyõnek - még ha ez utóbbi elsõsorban nem róla, hanem a többiekrõl mond is inkább el valamit. Legújabb mûsorával azonban mintha inkább magának akarna kedveskedni hatvanadik születésnapjára, nem a nézõnek (kivéve persze a rajongókat, akiknek elég, hogy Kepest érdekli valami). Az elsõ adásban Kepes egyik korábbi riportalanyához tért vissza: Eduardo Rózsa Floreshoz, a kalandos életû magyar-bolíviai költõhöz, Fekete Ibolya Chicójának fõhõséhez, aki eleinte tudósítóként, késõbb ezredesként vett részt a délszláv háborúban. A kérdés az, hogyan él a bonyolult lelkületû harcos a vihar elülte után. Köszöni, jól.

Az adás azért mégiscsak leköt: élvezetes hallgatni Kepes rendkívül finom, de azért metszõ, okos beszólásait - ha visszafogná magát olyankor, amikor jogosan hülyének nézi alanyát, el is veszne a mûsor sava-borsa.

A második "különös történet" viszont, ha nem is hétköznapi, azért a vérnyomásunk sem szaladgál az egekbe tõle: Horthy Miklós legidõsebb fiának özvegyét és fiát keresi fel, mert amikor beszélni hallotta a nénit apósa újratemetésén, "úgy érezte, meg kell ismernie". Nos, mi nem éreztük így. Ilona néni mesél apósáról és férjérõl, Kepes eközben ki-kinyilatkoztat - foglalkoztatja a téma, értjük mi: hogy a történelmet egyének írták, meg hogy próbáljuk megérteni a másik oldalt, mielõtt ítélkezünk. Ám csupán annyi derül ki, hogy rokonai szerették a kormányzót. A jövõ héten a mûsorban némiképp túlreprezentált ellentengernagy unokája kerül fókuszba - bízzunk benne, hogy az az adás túlmutat majd a családi fotóalbum lapozgatásán.

Szerdánként az M1-en

*** alá

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.