November 28-i keltezésű az a Szita Károly (Kaposvár fideszes polgármestere) által szignált előterjesztés, amely a Csiky Gergely Színház mint költségvetési intézmény 2009. január 31-i hatályú, jogutód nélküli megszüntetését, valamint 2008. december 15-i hatállyal a Csiky Gergely Színház Nonprofit Kft. megalapítását javasolja. A közgyűlés az előterjesztést december 11-én, a napirend első pontjaként tárgyalja, s reális számítás szerint meg is szavazza, mivel a Fidesz-KDNP-nek többségi helyzete miatt nincs szüksége sem az MSZP, sem az SZDSZ, sem pedig a Kaposvári Somogyért Egyesület támogatására. Mint azt lapunknak Pintér Attila, az önkormányzati testület szocialista frakciójának vezetője elmondta: ő azért lát esélyt arra, hogy indítványát, mely szerint egyelőre vegyék le a napirendről a szavazást, elfogadják.
Nem ördögtől való
Az alapötlet, a színház gazdasági társasággá történő átalakítása ellen nem hozható fel általános kifogás. Az átalakulás korántsem példátlan a színházak esetében - noha Budapesten kívül ez lenne a legelső próbálkozás. A fővárosban jelenleg tíz kulturális intézmény (köztük nyolc színház) üzemel közhasznú társaságként (mely lényegében a nonprofit kft. megfelelője volt a gazdasági társaságokról szóló új törvény 2006-os hatályba lépéséig; a jogszabályváltozás folytán egyébként hamarosan a még létező kht.-knak is át kell alakulniuk nonprofit gazdasági társasággá, legyen az kft., bt. vagy zrt.). Ezek: a Budapest Fesztiválközpont, a Petőfi Csarnok, a Mikroszkóp Színpad, a Vidám Színpad, a Szabad Tér Színház, a Thália Színház, a Trafó, a József Attila Színház, az Új Színház és a Madách Színház.
Kaposváron követnék a Pesten egyedüliként bevált modellt, mely szerint a nonprofit kft. teljes egészében önkormányzati tulajdon lesz; a közszolgáltatási szerződés szerint pedig a társaság ingyenes használatba kapja a színház ingatlan és ingó vagyontárgyait. A nonprofit kft.-vé alakulással a színház nem válik valamiféle pénzhajhász nagyvállalattá: üzletszerű gazdasági tevékenységet csak kiegészítően folytathat, nyeresége nem osztható fel, és azon tevékenységre kell fordítani, amelyre a társaság létrejött. A 2009-es költségvetési törvény és a régóta bevett gyakorlat szerint ráadásul az önkormányzati fenntartású költségvetési intézményeknek eddig járó állami támogatást sem befolyásolja a gazdasági társasággá alakulás - az összeg ugyanúgy jár majd a nonprofit kft.-nek is, mint a nem átalakuló színházaknak.
De akkor mi a probléma?
Schwajda György már botrányos pályázatában (lásd Rombolni nem című keretes írásunkat - a szerk.) kijelentette: "Joggal vélem, nálam jelenleg nincs hivatottabb, hogy kijelentse: egy színház működtetése, mind az állam, mind a tulajdonos, mind a színház, mind a dolgozói számára a gazdasági társasági formában való működés a jobb." Noha a sajátos grammatikájú mondatot nehéz értelmezni, az azért látszik, hogy az előterjesztés tartalma erősen egybevág Schwajda elképzeléseivel - ráadásul a HVG állítása szerint az előterjesztést aláíró Szita Károly polgármester a dokumentumot három nappal annak keltezése után még nem is látta. Szita ezt a Narancs kérdésére nem is cáfolja, de siet hozzátenni: a lényegét ismerte. "Hatvan hasonló előterjesztésből ötvennyolc végén az én nevem szerepel: azért vannak a munkatársaim, hogy a tartalmi egyeztetés után ne nekem kelljen egyesével legépelnem őket" - mondja. A HVG azon felvetésére, mely szerint az előterjesztésről süt, hogy azt Schwajda mondta tollba, Szita csak annyit mond: "A főjegyzőm kikérné magának." (Schwajdát nem sikerült megszólaltatnunk: cikkünk készítése idején nem tartózkodott a kaposvári színházban, mobiltelefonja pedig mindvégig ki volt kapcsolva.)
A gazdasági társaságként működés jóval nagyobb szabadságot ad a mindenkori ügyvezetőnek (az előterjesztés szerint ez a személy a január 31-ig tartó átmeneti időszakban Kamarell Márta, a színház jelenlegi művészeti titkára lenne, majd 2013. augusztus 13-ig Schwajda György): gyakorlatilag bármit megtehet. Ha ez nem tetszik a tulajdonosnak, azaz az önkormányzatnak, legfeljebb visszahívhatja: ám hogy ilyesmire valaha sor kerülne, azt a város és a színház erős embereinek politikai erőviszonyait jól ismerő kaposváriak igencsak kétlik.
Az előterjesztésben az átalakítás indokaként a "hatékonyabb gazdálkodás, biztonságosabb és gazdaságosabb üzemelés" szerepel. Kérdésünkre még Szita Károly is csak azt felelte: csak reménykedni tud benne, hogy gazdaságosabb lehet a működés, noha több pénzt az önkormányzat nem tud adni, kevesebből meg a színház nem tud működni. "Bízom benne, hogy a gazdasági társulat gazdálkodása révén nagyobb összeget tudnak átcsoportosítani az egyes produkciók létrehozására, s így növelni tudják a nézőszámot" - mondja Szita, aki egyúttal azt is bevallja, hogy az elmúlt évadban is 30 százalékkal tudott nőni az eladott bérletek száma.
A másik hivatalos érv az átalakulás mellett az, hogy "Budapesten is bejött" - csakhogy ez nem feltétlenül igaz. A szakértők nem merik ugyanis kijelenteni, hogy a korábban kht.-vá alakult színházak gazdaságosabban működnek; Domokos József a Magyar Színházi Portálon megjelent tanulmányában például kijelenti: "A közhasznú társaságként és az intézményi formában működő kulturális szervezetek összehasonlítása a működés gazdaságossága szempontjából csaknem lehetetlen."
Sajátos ügyintézés
A szocialista Pintér Attila lapunknak elmondta: frakciója csak a dokumentum elkészítése napján értesült arról, hogy bármiféle változás van kilátásban a színházzal kapcsolatban. S még akkor is az volt a hivatalos álláspont, hogy idén már nem szavaznak róla. Hasonlóképp nyilatkozott a Narancsnak Mohácsi János, a színház vezető rendezője is: tudomása szerint bár a dokumentum elvileg nyilvános, Schwajda nem kötötte annak tartalmát a társulat orrára - hozzá például egy újságíró juttatta el az előterjesztést. A helyzet azóta változatlan: Schwajda december 11-én délelőtt 11 órára hívott össze társulati ülést, míg a sorsukról is döntő szavazás reggel 8-kor lesz.
Mint arra Pintér Attila rámutat: a sietség finoman fogalmazva sem érthető, hiszen Schwajda pályázatában, a megválasztása utáni sajtótájékoztatón és az első önkormányzati ülésen is türelmet kért a terveiről érdeklődőktől, mondván, még nem tud eleget a színházról. Most úgy tűnik, szűk fél év tapasztalata annak ellenére elég volt a komoly változtatás szükségességének felmérésére, hogy korábban ő maga állította: a már megkötött szerződések miatt érdemben csak januárban kezd munkához.
Az előterjesztés szövege, noha egészében véve jogilag kifogástalan, sok körülmény tisztázását mulasztja el. Ami igazán világossá válik a szövegből, az pusztán az újonnan létrejövő gazdasági társaság struktúrája, pénzügyei és személyi kérdései. A legszembetűnőbb, hogy arra se nagyon találni benne utalást, hogy egy színházról szól a szöveg. Egyetlen szó sem esik arról, hogy nagyjából milyen teátrum is lesz 2009-ben vagy 2010-ben a Csiky Gergely, ahogyan arról sem, milyen jogosítványai, esetleg szankcionálási lehetősége lenne a pénzt adó önkormányzatnak. Például akkor, ha Schwajda éppenséggel olyannyira folytatná a Társulat című tévéshow István, a királyának befogadásával elkezdett utat, hogy a színház csak turnézó musicaleket befogadó intézménnyé válna. Ez persze aligha valószínű, de az előterjesztés alapján az igazgató keze teljesen szabad ebben is. Midőn Szita Károlyt lapunk arról faggatta, vajon miért hiányzik az előterjesztésből mind a művészi koncepció, mind az önkormányzat jogosítványai, a polgármester így kiáltott fel: "Szomorú is lennék, ha a dokumentum rendelkezne ezekről: hát milyen világ lenne az, amiben a politika határozná meg, hogy mi történjen egy színházban?!"
A társulat jelenlegi 188 tagjának (valamennyien közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatottak) jövője bár látszólag tisztázott, alaposan olvasva kiderül: korántsem az. Tény, hogy "a dolgozók közalkalmazotti jogviszonya az intézmény jogutód nélküli megszűnésének napján automatikusan megszűnik", s hogy "a gazdasági társaság valamennyi jelenlegi közalkalmazott továbbfoglalkoztatását biztosítja, amennyiben a dolgozók erre vonatkozó szándékukat kifejezik". Ám azt már nem tudni, hogy milyen formában és mennyi időre is lesz biztosított a "továbbfoglalkoztatás". A jog szerint Schwajda sok lehetőség közül választhat, kezdve attól, hogy vállalkozókat szerződtet egyetlen előadásra, egészen odáig, hogy több évre munkaviszonyban alkalmazza a társulati tagokat.
Az előterjesztés rendelkezik arról, hogy január 31-től Schwajda legyen a kft. ügyvezetője - hiszen a korábbi intézmény jogilag megszűnik, az újonnan alakuló vezetői székébe bárki ültethető. Nincs benne szó azonban arról, hogy mandátumának lejártával hogyan választják meg az utódát: így elméletileg mind a pályázat, mind a tulajdonos egyszerű kinevezése alapján történő vezetőváltás legális lehet. Persze nem mindig fedezhető fel a két eljárás közt különbség (erről lásd a Színházrajongók című keretest - a szerk.). Szita Károly nem osztja aggodalmunkat: "Természetesen nem is tudok mást elképzelni, mint pályáztatást. Ez teljesen egyértelmű" - mondja. Arra az észrevételre, hogy ennek a megszavazandó előterjesztésben nincs nyoma, azt feleli: "Ha ez megnyugtatja a szakmát, akkor szívesen beleírom." Hasonló a válasza arra a kérdésre is, hogy vajon miért az önkormányzat három tagját nevezi meg a testület a Csiky Gergely Színház Nonprofit Kft. felügyeleti bizottságának tagjaiként, s miért nem színházi embereket: "Ezen eddig nem is gondolkodtam, felőlem azok is lehetnének."
Pintér Attila mindenesetre bízik abban, hogy az önkormányzati testület felismeri: javaslatai mind a színház számára folytatólagosan pénzt folyósító önkormányzat, mind pedig a város érdekét szolgálják. Szerinte létre kellene hozni két testületet: az egyik színházi szakemberekből állna, és éves jelentéseket készítene az önkormányzat tulajdonában álló gazdasági társaság feladatának ellátásáról - azaz a Schwajda által még mindig titokban tartott tervezett művészi koncepcióról. A másik pedig a kht.-k vagy nonprofit kft.-k megalakulása és működése közben már tapasztalatot szerzett, országosan elismert gazdasági szakemberekből állna, akik véleményeznék az átalakulás tervezetét. Hiszen, mint mondja, ez nem tartozik a politikusok kompetenciájába.
Bár szinte semmi sem biztos a társulat sorsát illetően, az előterjesztés egyik, az átalakulást indokoló félmondata - "költségvetési intézményként a kiadások jelentős része személyi jellegű ráfordítás (bér és járulékok)" - semmi biztatót nem sugall. A színház társulatának tagjait nem könnyű megszólaltatni: mint mondják, egzisztenciájuk, jövőjük lesz a kérdés az átalakulás és munkaviszonyuk megszűnése után; másrészt, mivel Schwajda nem folytat érdemi kommunikációt a társulati tagokkal, ők is csak pletykákból értesültek, nem tudják, mire számíthatnak.
Mohácsi János vezető rendező is csak annyiban biztos: nem nyugodt. "Az előző vezetéssel nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy tisztázzuk a társulati tagok helyzetét, hogy ne legyenek színlelt szerződések; a jelen helyzetből törvényes úton nem látom, hogyan lehetne több pénzt kihozni - mondja, és hozzáteszi: - Nem értem az egész szituációt: csak azt látom, hogy túl sok munkát kell belefektetni egy olyan átalakításba, aminek egyáltalán nem tisztázottak a céljai."
Rombolni nem
Mohácsi János és Mohácsi István 2006 legvégén bemutatott 56 06 / őrült lélek vert hadak című darabja körül "véletlenül" épp akkor robbantott ki ostoba és aljas hecckampányt és követelt - egyebek mellett - betiltást a szélsőjobboldali kuruc.info és egy kaposvári jogász, amikor Babarczy lemondása után az első botrányos és politikától korántsem mentes igazgatóváltás zajlott. Az 56 06 cenzúrázása és a politika begyűrűzése ellen tiltakozó több mint kétezer értelmiségivel és a szakma szolidaritási nyilatkozatával alighanem összefüggésben a fideszes többségű kaposvári közgyűlés végül a színház rendezője, Znamenák István pályázatát szavazta meg az első, eredménytelenül zárult kör után. Ám Znamenákot - többek szerint azért, mert "nem elég jobboldali" - mindössze egy évre nevezték ki igazgatóvá (ennyi haladékot adva maguknak, hogy találjanak egy "elég fideszes" jelöltet). Az egy év leteltével aztán - idén, az év közepén - Szita Károly kijelentette: "Kaposvárnak a legjobb jár", s felkérte az új Nemzeti Színház építtetőjét és első igazgatóját, Schwajda Györgyöt, adjon be ő is pályázatot. Schwajda engedelmeskedett, s pályázata a netre is felkerült: helyesírási és stilisztikai hibáktól hemzsegő, magyartalan, a megvalósítani kívánt művészi koncepcióról hallgató dolgozatának egyik elhíresült, központozás nélküli mondata ez volt: "Rombolni nem színházat építeni szívesen jönnék Kaposvárra." A testület szavazott - és Schwajda jött.
Színházrajongók
A kaposvári nem elszigetelt jelenség: több példa utal arra, hogy a fideszes önkormányzatok szervezetten, központi akaratnak engedelmeskedve lehetetlenítik el az "öntörvényű", egyesek szerint "szabadelvű" alkotói műhelyeket. 2006 októberében Sopron fideszes irányítás alá került, s 2007 februárjában, a hivatalos álláspont szerint "közös megegyezéssel" távozott a színház éléről az egyébként 2010-ig érvényes szerződéssel rendelkező Szilágyi Tibor. Székébe a politikai hovatartozását nem titkoló, a Fidesz megmozdulásain minduntalan részt vevő Nemcsák Károly felesége, Darvasi Ilona került.
A Győri Nemzeti Színház élén 2009-ig érvényes szerződéssel Korcsmáros György igazgató állt, egészen addig, míg az új városvezetés tavaly februárban gazdálkodási hiányosságokra és túlköltekezésre hivatkozva - mely vádakat több szakember abszurdnak nevezte - fegyelmi eljárást nem indított ellene (és nem a gazdasági vezetők ellen). Helyére ideiglenesen Forgács Péter színészt nevezték ki, aki elmondta: a felkérést egy sörözés közben a Fidesz-KDNP-s alpolgármestertől kapta, mégpedig egy héttel a korábbi igazgató eltávolítása előtt. A híresztelések szerint minderre azért volt szükség, hogy a Fidesz-rendezvényekről szintén jól ismert Eperjes Károly színházat kaphasson - ám (talán épp e híresztelések túl nagy nyilvánossága miatt) ő végül nem indult az igazgatói székért. Az igazgató Nagy Viktor, Szörényi Levente Árpád népe című opera-ősbemutatójának rendezője lett.
Kecskeméten 2007 végén a színházat tíz éve irányító Bodolay Géza mellett a nyíltan fideszes Cseke Péter is pályázott az igazgatói posztért, ám sok hibát tartalmazó pályázatát rengeteg bírálat érte a szakma részéről. Ekkor a kuratórium kijelentette: "nem tud dönteni", új pályázatot ír ki. A következő alkalommal, idén nyáron már nyolcan pályáztak, köztük Cseke is - a mellette szóló döntés alighanem keveseket lepett meg.
Talán még ezeknél is szégyenteljesebb volt a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatóváltása. Szikora János igazgató mandátumának lejárta után a fideszes vezetésű önkormányzat kiírta a pályázatot - majd az egyik aspiráns, Rátóti Zoltán visszalépett, mert elterjedt, hogy a városvezetés felkérte Schwajda Györgyöt az intézmény tényleges irányítására: az ő bábja lett volna Rátóti. A visszalépés után a pályázatot érvénytelennek nyilvánították, s újat írtak ki. Ekkor Szalay Ferenc polgármester (Fidesz) nyilvánosan kijelentette: felkéri a fideszes rendezvények egy másik állandó "pódiumemberét", Balázs Pétert, hogy pályázzon. Az eljárás ellen a szakma egy emberként emelte fel a hangját, a kilenctagú elbíráló kuratórium pedig ellenvélemény nélkül nyilvánította a legjobbnak Anger Zsolt pályázatát. Hiába. Az igazgató Balázs Péter lett, aki kijelentette: nem nagyon szeretne olyan rendezőket látni Szolnokon, akik "kísérletezgetésre" használják a színpadot.
