színház - MOLIÉRE-BOGNÁR ENDRE: DON JUAN

  • Kovács Bálint
  • 2009. február 12.

Zene

Durva fémállványzat - meg egy zongora - a helyszín, a fekete ruhás színészek ezen húzódzkodnak, lógnak, dörömbölnek, létrán másznak fel rá. Rögvest látszik: erős rendezői színházról van szó (Jászberényi Gáboréról).
Durva fémállványzat - meg egy zongora - a helyszín, a fekete ruhás színészek ezen húzódzkodnak, lógnak, dörömbölnek, létrán másznak fel rá. Rögvest látszik: erõs rendezõi színházról van szó (Jászberényi Gáboréról). Kezdetnek hosszú percekig nehezen azonosítható kakofónia uralkodik a halvány fényben, aztán megtanuljuk, milyen nyelvet beszél a hét színész: együttélés, párkeresés, csábítás zajlik épp, nagyon ötletesen és egyedi formanyelven. A Nõ kérdez ("Három meg négy? Hat meg öt?"), partnere felelget, nem túl jól. Aztán közbevág a férfi (a Don), eleinte jól válaszol, a Nõnek épp ez kell. Amikor meg már meghódította, a férfi megtanítja saját számolási módjára (melyben egy meg egy az egy) a Nõt; szép jelenet.

De aztán elfogynak a jó ötletek. Ugyan mindvégig vissza-visszatér a szöveges jelenetek közt a másfajta nyelv, de elvész az eredetiség. Csak földöntúli hangok, sikolyok, hörgések, kicsavarodott mozdulatok vannak - de minthogy ezt a nyelvet beszéli még vagy tíz másik társulat (néhányan jobban is), a táncosok meg, amennyire lehet, már pontosan feltérképezték az eszköztár minden apró részletét, épp az ügymenet földöntúlisága vész el. Nincs semmi hatása, a színpadon csak kiabáló nõket, makogó férfiakat látunk. Pedig érezzük, hogy éppen az atmoszférától kéne borzongani, pont attól, ami nem jön létre - közhelyes inkább, mint egyedi a sejtelmes világítás és a csontzene is.

A szöveg (mikor prózába vált a szín) szép - persze, ha egyszer Moliére az alapja -, még ha amirõl szól, rég nem is revelatív már; elmerengeni azért jól lehet rajta. A színészeket kellemes nézni, Don Juan és segítõje, Tompa Ádám és Horváth Kristóf prózai játékában nehéz lenne hibát találni, s a többiek is jók. Csak ha már rendezõi színház, akkor karakteresebb, egyedibb látásmódra volna szükség.

Merlin Színház, február 4.

***

Neked ajánljuk