dvd - NEVERMORE: THE YEAR OF THE VOYAGER

  • Kovács Bálint
  • 2008. december 11.

Zene

Az amerikai, power/thrash metalban remeklő Nevermore tizenhét éve létezik, jelentős részt érthető és hangos sikerek közt: nagy rajongótábor szerte a világon, világ körüli turnék, hét kiadott lemez. Ennek ellenére a zenekar eleddig egyetlen élő felvétellel sem rukkolt elő, pedig 2008-ban az ember hajlamos azt hinni, hogy ilyesmi már egyetlen komolyabb amerikai zenekarról sem mondható el.
Az amerikai, power/thrash metalban remeklõ Nevermore tizenhét éve létezik, jelentõs részt érthetõ és hangos sikerek közt: nagy rajongótábor szerte a világon, világ körüli turnék, hét kiadott lemez. Ennek ellenére a zenekar eleddig egyetlen élõ felvétellel sem rukkolt elõ, pedig 2008-ban az ember hajlamos azt hinni, hogy ilyesmi már egyetlen komolyabb amerikai zenekarról sem mondható el. Hasonlóképp vélekedhettek a seattle-i zenészek is - és beleadtak apait-anyait, hogy megszülessen a Year Of The Voyager.

Dupla lemezes kiadás, baromi igényes külsõ, több mint négyórányi zene (egy teljes, kétórás koncert és még tizenkét felvételnyi mazsolázás különbözõ fesztiválfellépésekrõl, na meg tonnányi videoklip), interjú Warrel Dane-nel, az énekessel (noha ez inkább csak a rend kedvéért lehet a lemezen - a határtalan izgalmak miatt legalábbis biztosan nem) és egy informatív füzet. Látszólag tehát egy végtelenül profi, minden igényt kielégítõ DVD-rõl van szó. Pedig nem.

Adott százhúsz percnyi koncertfelvétel Németországból - és úgy éljek, nincs egyetlen alkalom sem, hogy a kamera három másodpercnél többet idõzzön valamin (kilencven százalékban ráadásul szuperközeliben egy fél arcon vagy egy gitárnyakon). Oké, ez így marha jól reprezentálja a Nevermore zenéjébõl áradó energiát és azt a káoszt, amit kevés zenekar tud elõidézni a színpadon - mondjuk egy videoklip esetében. De két órába már csak bele kéne férnie egy-két színpadképnek, meg mondjuk hatvan soványka másodpercnek arra, hogy a dobos vagy a gitáros játékába feledkezzünk, végignézzünk egy szólót vagy bármi hasonlót. Ezek azok a dolgok ugyanis, ami miatt az ember rászán pár órát az életébõl egy koncertfilmre. Illetve szóba jöhet még a koncerthangzás is - azt meg a világ egyik leghíresebb producere, Andy Sneap barmolta el: olyan steril, hogy a legtöbb együttes stúdiólemezen is elkerülné.

EMI, 2008

** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.