DVD - A világot jelentő képernyő - Három színházi DVD

  • Kovács Bálint
  • 2008. november 6.

Zene

Néhány évvel ezelőtt megkíséreltem kikölcsönözni a Madách Színház legendás, 1963-as Hamlet, dán királyfijának felvételét, Gábor Miklóssal a főszerepben. Otthon derült csak ki, hogy a poros kazetta egy negyedszázaddal későbbi tévéjátékot őriz - mikor visszavittem a szalagot a kölcsönzőbe, az eladó széttárta a karját: bármit állít is a katalógus, csak ezzel tud szolgálni. Ilyen és ehhez hasonló történetek - na meg szökőévenkénti, hétköznap éjfél utáni tévés vetítések - jellemezték jó néhány esztendeje már a színház és az otthoni tévéképernyő kapcsolatát, néhány, legtöbbször struktúrán kívüli társulat saját költségvetését terhelő DVD-kiadását leszámítva. Pedig nem kellett volna feltétlenül így lennie: ha vannak (mert vannak) olyan dogma- vagy más, szűkebb réteget megcélzó filmek, melyeknek pár hét vagy hónap alatt elfogy a polcokról a DVD-kiadása, úgy lehet hinni, hogy a színházra is akad kereslet.

Néhány évvel ezelőtt megkíséreltem kikölcsönözni a Madách Színház legendás, 1963-as Hamlet, dán királyfijának felvételét, Gábor Miklóssal a főszerepben. Otthon derült csak ki, hogy a poros kazetta egy negyedszázaddal későbbi tévéjátékot őriz - mikor visszavittem a szalagot a kölcsönzőbe, az eladó széttárta a karját: bármit állít is a katalógus, csak ezzel tud szolgálni. Ilyen és ehhez hasonló történetek - na meg szökőévenkénti, hétköznap éjfél utáni tévés vetítések - jellemezték jó néhány esztendeje már a színház és az otthoni tévéképernyő kapcsolatát, néhány, legtöbbször struktúrán kívüli társulat saját költségvetését terhelő DVD-kiadását leszámítva. Pedig nem kellett volna feltétlenül így lennie: ha vannak (mert vannak) olyan dogma- vagy más, szűkebb réteget megcélzó filmek, melyeknek pár hét vagy hónap alatt elfogy a polcokról a DVD-kiadása, úgy lehet hinni, hogy a színházra is akad kereslet.

Pláne, ha a forgalmazó belenyúl a tutiba: az elsőként megjelent három DVD az idén huszonöt éves, számos néző által is az ország legjobbjának tartott teátrum, a Katona József Színház nagy sikerei közül válogat (a Három nővér például több mint kilenc [!] év, 230 előadás és a legrangosabb fesztiválok díjai után került le a repertoárról). Kettő közülük ráadásul kötelező olvasmány: meg lehet venni a filmet a magyarórán esemesező Pistikének karácsonyra, a kötött pulcsi mellé. De a DVD-ket elnézve ott van a vélt célközönségben a notórius és a még kezdő, fiatal színházjáró is: nemcsak a hazai színháztörténeti jelentőségű előadások, hanem az audiokommentár vagy a többi extra miatt. Eredetiségében itt az osztrák Johann Nepomuk Nestroy

A talizmán

című darabját végigkommentáló Fenyő D. György irodalomtanár tűnik ki leginkább: nem szöveget olvas (a többi lemez extráinak mintájára), hanem ő maga "anekdotázik" a középiskolások számára is érthetően, de akár a szakértők számára is érdekesen. Nemcsak A talizmán kapcsán felmerülő irodalomtörténeti kérdéseket járja körül (például a kert mint erotikus szimbólum vagy a magyar és osztrák népszínművek jellemzői), de a Nestroy-darab és a katonás szövegkönyv dramaturgiai sajátságait, valamint az adott előadást, a színészi játékot, a rendezői és díszlettervezői ötleteket is elemzi. Teszi mindezt ragadós lelkesedéssel, nagyon is emberi és a legkevésbé sem "papírszagú" stílusban - már megéri újranézni az előadást.

A 2000-es briliáns, Zsámbéki-féle

Tartuffe

audiokommentárja is remek: itt Jordán Adél olvassa fel Marik Noémi és Sólyom Attila darab- és még inkább előadás-elemzését. Minden néző jól jár a szöveggel: aki "megértette" Zsámbéki koncepcióját, alighanem annak is tud újat mondani (mondjuk a rendezés egyes elemeinek kultúrtörténeti hátteréről), a fogékonyabb középiskolások pedig ezáltal fogadhatják be igazán az előadást, érezhetik izgalmasabbnak Moliére darabját. Aligha venné ugyanis észre a kommentár nélkül mindenki az összes megjelenő utalást és sejtetést.

Remek ötlet, hogy az extrák között van a Katona 83-as Spiró-előadása, Az imposztor (főszerepben Major Tamás) háromnegyed órás részlete: egyrészt kiváló a jelenet maga, másrészt szellemes, hogy az itt feltűnő, Boguslawski által előadott Tartuffe-elemzés mennyire egybevág Zsámbéki rendezésével.

Valamelyest kilóg a sorból a

Három nővér

Egyrészt nem egy "igazi" színházi felvétel, hanem egy igen csapnivalóan világított tévéjáték van a DVD-n ("A közönség sokat nevetett, és ez nagyon fontos", hallhatjuk az extrák közt az előadásról szóló beszélgetésben - ha fontos volt, ha nem, ebből a DVD-néző nem érzékelhet semmit); másrészt az audiokommentár is sokkal gyengébb a többinél. Az előadásra egy szóval sem tér ki (noha az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó előadásról nem lett volna nehéz kritikát találni), Csehov életét és munkásságát viszont úgy elemzi, hogy egy grammot sem ad hozzá ahhoz, amit az összes középiskolás tankönyv is megírt már százszor. Sebaj - ha hozzá nem is ad, el sem vesz a korai Ascher-rendezés értékéből.

Ígéretes indítása ez a három DVD a hosszú katonás és később talán más színházakat is bemutató sorozatnak - azon sem nehéz túltenni magunkat, ahogy abszurdba hajlik a Tudásmorzsák elnevezésű extra mindhárom lemezen. A felugró, abszolút elhibázott infóbuborékok nem magyarázzák meg például, hogy mi is az oly sokszor emlegetett pirog - míg hogy mi is a rejtélyes "bor", arról percekig olvashatunk. A fél szóval említett naftalin részletes kémiai felépítését olvasgatni a Három nővér közben pedig nem épp csehovi, sokkal inkább ionescói élmény.

Forgalmazza a Budapest Film

Neked ajánljuk