Kovács Bálint

Daniel Day-Lewis remek színész - vasárnap óta újabb Oscar nevű papírunk is van erről. Régről az járja róla például, hogy A bal lábam (ugyancsak Oscar-nyertes) főszerepét játszva a forgatási szünetekben sem kelt fel tolószékéből, hogy ki ne essen a szerepéből. Nos, ha ez igaz, marhára örülünk, hogy pár ezer mérföldre voltunk tőle a Vérző olaj forgatásakor - filmvégi csapásainak halálos ereje még így is komoly nyomot hagyott bennünk.

Nem panaszkodhatnak a magyar rockerek hozzátartozói: tavaly karácsonykor végre a furamód gitárzenére gyengülő megajándékozottak szemét is felcsillanni láthatták a szokásos sapka, zokni és sál mellé illesztett ajándék miatt. Már ha bevásároltak az év végi hazai rocktermésből.

Évente nagyjából százan végeznek a Zeneakadémián, ebből 50-60-an klasszikus hangszeres előadóművész szakokon. S bár nem készült még felmérés arról, hányan ragadnak meg közülük az előadóművészi pályán, az akadémia rektorának becslése szerint csak a diákok fele kerül zenekarhoz - és mindössze egyből vagy kettőből lesz szólista. Ahhoz ugyanis nem elég a tehetség.

Volt egyszer egy kegyetlen madarász - Lechnek hívták -, aki szerelme hosszú távolléte felett érzett haragját különös módon próbálta csillapítani. Kiválasztotta egyik erős madarát, s jó alaposan a csuklójához kötötte, majd különböző színű festékeket vett elő, s hosszasan bíbelődött a színek kikeverésével. Mikor megtalálta az ideális árnyalatokat, aprólékosan összemázolta a hangosan "jajveszékelő" madarat.

Öt éve a Bárka Színház társulatának tagja. Január 16-án a Józsefvárosi Önkormányzat képviselő-testülete őt nevezte ki a Bárka igazgatójának.

Egy percre sem áll meg az élet a tizenhárom éves Blind Myself háza táján - az épp egy éve megjelent Ancient Scream Therapy című lemez második klipjét javában rajzolja a pesti estes Gróf Balázs, készül a következő lemez, legközelebb pedig a hó végén találkozhat a Blinddal a közönség, egy nagyszabású PeCsa-koncerten. Az énekes-frontember Tóth Gergővel beszélgettünk.

November közepén tartotta első bemutatóját a legújabb magyar színtársulat, a KoMa. Megnéztük az előadást, aztán leültünk beszélgetni Róbert Júlia dramaturggal és két színésszel, Zrinyi Gál Vincével és Ötvös Andrással.

Mindig öröm, ha a Cannes-ban trófeát nyert filmek nem valamilyen "egyéb" indokból válnak díjazottakká, hanem azért, mert valóban megérdemlik. Ebbe a kategóriába sorolható a legjobb első filmnek járó Arany Kamerát elhódító Medúzák is. Az izraeli rendező házaspár viszont elkezdhet azért dolgozni, hogy lemossák magukról az "Alejandro González Inárritu legjobb tanítványai" címkét. Nem mintha az annyira rosszul mutatna.

Fura egy műfaj a thrash metal: nagyjából egyenlő - elérhetetlen - magasságokban trónol néhány elképesztően nagy név, legfelül a Slayer, majd a Kreator, a Destruction, a Sodom, a Testament - és a San Franciscó-i Exodus. A középszer pedig egész egyszerűen nem látható a thrashben - az ilyen stílusú bandák egy ideje már nem tudnak valódi áttörést elérni, csak akkor, ha valami merőben újat nyújtanak, mint a Sepultura a törzsi beütésével, vagy a neo-thrash műfaj naprakészebb zászlóvivője, a Machine Head.

Nyilván senkit nem lep meg, ha elmondom: a világon kétféle ember van, aki tudja, ki az az Ian Fraser Kilmister, és aki nem. Előbbiek, gondolom, már meg is vették ezt a könyvet, utóbbiaknak meg elmondom én: ő Lemmy, a harminckét éves múltra visszatekintő Motörhead vezetője.

A kétnapos, ahogy ők mondják, Utószüret első napja a szakmáé - a külsős, laikus és elsősorban pimasz látogató úgy is megfogalmazhatná, ekkor még az öltöny és nyakkendő dominál. Megérkeztünkkor épp Tálasi Flóra, a Bipolar programigazgatója beszél a projektekről - a Bipolar sikeressége és az azzal járó programdömping miatt az előadás egy órájába csak a legfontosabb információkat sikerül beszuszakolni.

Idén először rendezték meg a Magyar Kisfilmfesztivált (MAKI) amatőr filmeseknek. A fesztivál két szervezőjével, Hajósi Szabó Csillával és Bernscherer Tiborral beszélgettünk.