Mindenki büdös, aki él - Paul Thomas Anderson: Vérző olaj(film)

  • Kovács Bálint
  • 2008. február 28.

Zene

Daniel Day-Lewis remek színész - vasárnap óta újabb Oscar nevű papírunk is van erről. Régről az járja róla például, hogy A bal lábam (ugyancsak Oscar-nyertes) főszerepét játszva a forgatási szünetekben sem kelt fel tolószékéből, hogy ki ne essen a szerepéből. Nos, ha ez igaz, marhára örülünk, hogy pár ezer mérföldre voltunk tőle a Vérző olaj forgatásakor - filmvégi csapásainak halálos ereje még így is komoly nyomot hagyott bennünk.

Daniel Day-Lewis remek színész - vasárnap óta újabb Oscar nevű papírunk is van erről. Régről az járja róla például, hogy A bal lábam (ugyancsak Oscar-nyertes) főszerepét játszva a forgatási szünetekben sem kelt fel tolószékéből, hogy ki ne essen a szerepéből. Nos, ha ez igaz, marhára örülünk, hogy pár ezer mérföldre voltunk tőle a Vérző olaj forgatásakor - filmvégi csapásainak halálos ereje még így is komoly nyomot hagyott bennünk.

A magyar cím különben igen ostoba, az eredeti nem véletlenül There Will Be Blood, hisz nem olajról van itt szó, lehetne az speciel hamburger vagy ingatlan is, tökmindegy. Az Upton Sinclair regénye alapján készült film olyan, akár egy lélektani regény a jobbik fajtából, ami tele van hosszú, de érdekfeszítő leírásokkal, s ráérős tempóban hömpölyög a vége felé, nagyjából ezer oldalon. Letenni viszont nem érdemes, mert mintha valamiféle Ezeregyéjszaka meséi lenne, minden lapon új apróság bontakozik ki egy-egy jellemből - hogy végleg feltárulkozva elhozza a katarzist.

Persze nem regény ez, magával ragadó beállításokból, nagyszerű képekből (operatőr: Robert Elswit - még egy friss Oscar) építkező film. Ugyanakkor a legfőbb erénye mégis a csendessége, távolságtartása és ítélkezésnélkülisége. Pedig a második óra végére már-már hajlamosak volnánk egyetérteni a földbirtokosokon át sikeresen, a helyi egyházon keresztül már kevésbé eredményesen terjeszkedő század eleji olajvállalkozó finoman szólva is antiklerikális és antiszociális világképével. Ám ahogy egyre nő Day-Lewis borostája, ahogy zsírosodik a hajzata, de meg mernénk esküdni rá, hogy az egész fickó napról napra egyre büdösödik is (ha már a pénznek nincs szaga), úgy lesz a családszerető mintaapából magának való, hogy is mondjuk, seggfej. Úgy dobja félre addig szimpatikus elveit is céljaiért, s adja mindezt elő oly' szuggesztíven a színész, hogy egyre nehezebb szimpatizálni vele - a többiekkel viszont soha nem is lehetett. Merész, de úgy tűnik, mégis jól működő húzás olyan filmet csinálni, amiben mindenkit csak utálni lehet.

Ritkán állítunk ilyet, de olybá tűnik, a filmtörténet nagy pillanatai között lesz a helye a fentebb már felidézett végjátéknak, Day-Lewis hatalmas győzelmével a megszállott pap felett, s a józan észnek a mosolyt az arcunkra fagyasztó győzelmével - mindkettejük felett. Csak semmi optimizmus.

Jutalomjáték a Vérző olaj, nem vitás, nemcsak a színészé és játszótársaié, de az alkotóké is. Summa summarum: a néző is elég jól jön ki a dologból.

A Fórum Hungary bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.