Mindenki büdös, aki él - Paul Thomas Anderson: Vérző olaj(film)

  • Kovács Bálint
  • 2008. február 28.

Zene

Daniel Day-Lewis remek színész - vasárnap óta újabb Oscar nevű papírunk is van erről. Régről az járja róla például, hogy A bal lábam (ugyancsak Oscar-nyertes) főszerepét játszva a forgatási szünetekben sem kelt fel tolószékéből, hogy ki ne essen a szerepéből. Nos, ha ez igaz, marhára örülünk, hogy pár ezer mérföldre voltunk tőle a Vérző olaj forgatásakor - filmvégi csapásainak halálos ereje még így is komoly nyomot hagyott bennünk.

Daniel Day-Lewis remek színész - vasárnap óta újabb Oscar nevű papírunk is van erről. Régről az járja róla például, hogy A bal lábam (ugyancsak Oscar-nyertes) főszerepét játszva a forgatási szünetekben sem kelt fel tolószékéből, hogy ki ne essen a szerepéből. Nos, ha ez igaz, marhára örülünk, hogy pár ezer mérföldre voltunk tőle a Vérző olaj forgatásakor - filmvégi csapásainak halálos ereje még így is komoly nyomot hagyott bennünk.

A magyar cím különben igen ostoba, az eredeti nem véletlenül There Will Be Blood, hisz nem olajról van itt szó, lehetne az speciel hamburger vagy ingatlan is, tökmindegy. Az Upton Sinclair regénye alapján készült film olyan, akár egy lélektani regény a jobbik fajtából, ami tele van hosszú, de érdekfeszítő leírásokkal, s ráérős tempóban hömpölyög a vége felé, nagyjából ezer oldalon. Letenni viszont nem érdemes, mert mintha valamiféle Ezeregyéjszaka meséi lenne, minden lapon új apróság bontakozik ki egy-egy jellemből - hogy végleg feltárulkozva elhozza a katarzist.

Persze nem regény ez, magával ragadó beállításokból, nagyszerű képekből (operatőr: Robert Elswit - még egy friss Oscar) építkező film. Ugyanakkor a legfőbb erénye mégis a csendessége, távolságtartása és ítélkezésnélkülisége. Pedig a második óra végére már-már hajlamosak volnánk egyetérteni a földbirtokosokon át sikeresen, a helyi egyházon keresztül már kevésbé eredményesen terjeszkedő század eleji olajvállalkozó finoman szólva is antiklerikális és antiszociális világképével. Ám ahogy egyre nő Day-Lewis borostája, ahogy zsírosodik a hajzata, de meg mernénk esküdni rá, hogy az egész fickó napról napra egyre büdösödik is (ha már a pénznek nincs szaga), úgy lesz a családszerető mintaapából magának való, hogy is mondjuk, seggfej. Úgy dobja félre addig szimpatikus elveit is céljaiért, s adja mindezt elő oly' szuggesztíven a színész, hogy egyre nehezebb szimpatizálni vele - a többiekkel viszont soha nem is lehetett. Merész, de úgy tűnik, mégis jól működő húzás olyan filmet csinálni, amiben mindenkit csak utálni lehet.

Ritkán állítunk ilyet, de olybá tűnik, a filmtörténet nagy pillanatai között lesz a helye a fentebb már felidézett végjátéknak, Day-Lewis hatalmas győzelmével a megszállott pap felett, s a józan észnek a mosolyt az arcunkra fagyasztó győzelmével - mindkettejük felett. Csak semmi optimizmus.

Jutalomjáték a Vérző olaj, nem vitás, nemcsak a színészé és játszótársaié, de az alkotóké is. Summa summarum: a néző is elég jól jön ki a dologból.

A Fórum Hungary bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.