Pár száz sztori - Lemmy Kilmister - Janiss Garza: Fehércsíkláz (könyv)

  • Kovács Bálint
  • 2007. november 8.

Zene

Nyilván senkit nem lep meg, ha elmondom: a világon kétféle ember van, aki tudja, ki az az Ian Fraser Kilmister, és aki nem. Előbbiek, gondolom, már meg is vették ezt a könyvet, utóbbiaknak meg elmondom én: ő Lemmy, a harminckét éves múltra visszatekintő Motörhead vezetője.

Nyilván senkit nem lep meg, ha elmondom: a világon kétféle ember van, aki tudja, ki az az Ian Fraser Kilmister, és aki nem. Előbbiek, gondolom, már meg is vették ezt a könyvet, utóbbiaknak meg elmondom én: ő Lemmy, a harminckét éves múltra visszatekintő Motörhead vezetője. A tény, hogy megírta élete és a Motörhead történetét, valószínűleg mindenkit felvillanyoz, aki hallott már valaha is rock and rollt. A többiekkel megpróbálom ezt megtenni én.

Lemmy csak a könyv utolsó oldalain írja le, de az olvasó mindvégig így is érzi: fogalma sincs, milyen hatvanévesnek lenni, mert ő még most is huszonöt - csak meglehetősen elhúzódott az a bizonyos év. Azt gondolnák, egy hatvanéves vén szivar a koncertek után hazamegy, hogy üdvözölje az asszonyt meg a palotapincsit a kertben? Nos, Lemmy még ma is azt szereti legjobban a koncertekben, hogy utána úgymond lefektetik. S ha ismerik is (és nyilván ismerik) a kemény zenék szentháromságát - ti. szex, drogok és rock and roll -, még akkor is meglepődhetnek Lemmy életmódján. Minden normális ember azt gondolná, pláne, ha tanult biológiát, hogy ezt nem lehet túlélni.

De mindez csak a körítés - jelen van a könyvben, ám abban mégsem a drogozás vagy az ivás a lényeg, azt idővel megszokja az olvasó, és nincs is rajta a kellőnél nagyobb hangsúly. Az inkább egy minden szempontból eszeveszett fontos fél évszázadon van egy nem épp túlreprezentált szemszögből, a zeneiparon és a zenész életformán, meg persze a Motörhead három évtizedén (és a kevésbé ismert Hawkwindon, Lemmy első komolyabb zenekarán). És ha ezt netán még mindig unalmasnak találnák, adják hozzá Lemmy szarkasztikus, tipikus angol humorát - részemről utoljára A tizennégy karátos autón nevettem ennyit és ilyen hangosan.

Olyan ez a könyv, mintha az ember leülne ezzel a lelőhetetlen faszival egy füstös kocsmában egy (pár) sör mellé, és hallgatná a történeteit John Lennonról, aki nem kicsit volt keményebb fickó, mint amit ma gondolnak róla (ja, egyszer egy Beatles-koncerten a "Lennon egy buzi!" kiáltást hallva letette a gitárt, odasétált az illetőhöz, kétszer lefejelte, majd visszasétált a mikrofonhoz, és megkérdezte, akar-e még valaki valamit mondani), a turnékról, ahol az öltöző-lakókocsi ablakának betörését úgy a legegyszerűbb eltussolni, hogy felgyújtják az egészet és a tóba lökik, meg a pár száz másik sztorit. És Lemmy - egyébként elég intelligens - véleményét: mindenről.

Motörhead ide vagy oda, Lemmynél jobban senki nem tudna a hatvanas évek rockereiről és egyáltalán, a gitáralapú zenékről mesélni. Most már biztosak lehetünk ebben.

Fordította: Szöllősi Róbert. Cartaphilus Könyvkiadó, 2007, 272 oldal, 3500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.