Bacsadi Zsófia

A gasztronómia nemcsak művészeti és testi élvezet forrása, hanem a nemzeti, etnikai identitás ápolásának eszköze is.

Az eddig főleg horrorban utazó Alexandre Aja (Magasfeszültség, A sziklák szeme, Szarvak) legújabb sci-fije csak egyszer nézhető darab, ez esetben viszont kiválóan elszórakoztatja nézőjét.

Mostanában nem vagyunk híján a fajgyűlölet rettenetét horrorral ötvöző szériáknak.

Robert Kirkman már a The Walking Dead esetében is azzal a kettősséggel hódított, hogy úgy hagyta érintetlenül a zombizsánert, mintha épp lebontaná. Hasonló a helyzet az Invincible esetében is, csak most a szuperhőspanteon van soron.

Kim Dzsong Nam, Kim Dzsong Un féltestvére 2017-ben lett merénylet áldozata, fényes nappal, Kuala Lumpur nemzetközi repülőterén.

Paradox módon Joss Whedon egyszerre vette ki részét a szuperhős sagák aranykorának elhozatalában és kifárasztásában. 

Van valami borzongató varázsuk a történelmi kórházsorozatoknak. Az utolsó ilyen talán Steven Soderbergh A sebésze volt, amely a New York-i Knickerbocker kórház vérrel és ópiummal átitatott első évtizedeit taglalja.

Amint a Logannal szimbolikusan eltemettük az X-Men sagát, megnyílt az út az új generáció felé.

Charles Sobhraj, a Kígyó néven emlegetett francia sorozatgyilkos a hetvenes évek közepén rabolt ki és gyilkolt meg tucatnyi nyugati hátizsákos hippit Délkelet-Ázsia különböző pontjain.

Álex Pina – tavaly karácsonyi lapszámunkban is megénekelt (A szappan dicsé­rete) – exkluzív Netflix-megállapodásának friss gyümölcse ez a sorozat.

Most, hogy mindenki jól bepánikolt azon, hogy a Tinder algoritmusai megölik a szerelmet (miközben egyre több kapcsolat szövődik társkereső appok útján és egyre elfogadottabb módja ez a randizásnak), a sci-fi sorozatok is beszálltak a nagy aggódásba.

Carlos Saldanha sorozata bájos válasz a Neil Gaiman-féle Amerikai istenekre és a mindent szinte észrevétlenül átszövő keresztény és nyugati mitológiai utalásokra.