Visszhang: tévésorozat  

A folyamatos összeomlás szélén

Visszhang

Julie Delpy csinált egy amerikai sorozatot a járvány előtti utolsó pillanatban.

Hozott egy kis egzisztencialista szómenést Linklatertől, egy kis francia pimaszságot, hogy ne legyen az egész olyan unalmasan jól fésült és amerikai, meg egy csipet feminizmust, de csak annyit, hogy ne feküdje meg az ember gyomrát. A hangsúly a gyomormegterhelés elkerülésén van. A folyamatos összeomlás szélén ugyanis sok mindenbe belecsíp – társadalomkritika, feminizmus, kulturális és osztálykülönbségek, humor és dráma –, de egyikbe sem mar bele annyira, hogy mély nyomot hagyjon a nézőben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.