Visszhang: tévésorozat

Y: The Last Man

Visszhang

Brian K. Vaughan és Pia Guerra képregénye már régóta mozgóképre kívánkozott: a kérdés csak az, hogy nem késett-e el kissé a streaming nyújtotta disztópiadömpingben ez a sorozat.

Az alkotók egyszerre kívánják boldoggá tenni a képregény rajongóit és az új nézőket, miközben kijavítgatnák az alapanyag hiányosságait is; de sajnos nem minden téren járnak sikerrel.

Tele a padlás apokalipszisekkel, de az Y: The Last Man azért megpróbál újat mutatni. Ezúttal egy titokzatos „esemény” egy időben kiirtja a Föld összes Y-kromoszómával rendelkező egyedét. Rohamtempóban omlik össze a kormányzás, a hadsereg és az energiaellátás; a magukra maradt nőknek egyelőre a kihalás problémájával sincs idejük foglalkozni. Egyedül Yorick és csintalan csuklyásmajma maradnak életben. A Föld szerencsétlenségére a munka nélküli bűvész minden, csak nem hős, inkább óriáscsecsemő. Politikus anyja teljesen véletlenül az Egyesült Államok elnökévé emelkedik, és a rejtélyes 355-ös ügynök gondjaira bízza, hogy egy genetikust felkutatva derítsék ki életben maradásának titkát. Nyilván nem lehetett megállni az aktuálpolitikai párhuzamok citálását: megjelenik a Capitolium ostroma, a Trump-szerű elnök halálával vitatott hatalomba emelkedő demokraták; a képregény kétségkívül utat enged az effajta képzettársításoknak. Menet közben csak az eredeti képregény humorát és izgalmas figuráit sikerül kiirtani: helyettük szürke mellékszereplők és sablonos disztópiaepizódok jönnek. Az Y így csak egy korrekt adaptáció marad, de a hasonszőrű világvége-víziókból nem tud kitűnni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.