Visszhang: tévésorozat

Y: The Last Man

  • Bacsadi Zsófia
  • 2021.09.22 20:55

Visszhang

Brian K. Vaughan és Pia Guerra képregénye már régóta mozgóképre kívánkozott: a kérdés csak az, hogy nem késett-e el kissé a streaming nyújtotta disztópiadömpingben ez a sorozat.

Az alkotók egyszerre kívánják boldoggá tenni a képregény rajongóit és az új nézőket, miközben kijavítgatnák az alapanyag hiányosságait is; de sajnos nem minden téren járnak sikerrel.

Tele a padlás apokalipszisekkel, de az Y: The Last Man azért megpróbál újat mutatni. Ezúttal egy titokzatos „esemény” egy időben kiirtja a Föld összes Y-kromoszómával rendelkező egyedét. Rohamtempóban omlik össze a kormányzás, a hadsereg és az energiaellátás; a magukra maradt nőknek egyelőre a kihalás problémájával sincs idejük foglalkozni. Egyedül Yorick és csintalan csuklyásmajma maradnak életben. A Föld szerencsétlenségére a munka nélküli bűvész minden, csak nem hős, inkább óriáscsecsemő. Politikus anyja teljesen véletlenül az Egyesült Államok elnökévé emelkedik, és a rejtélyes 355-ös ügynök gondjaira bízza, hogy egy genetikust felkutatva derítsék ki életben maradásának titkát. Nyilván nem lehetett megállni az aktuálpolitikai párhuzamok citálását: megjelenik a Capitolium ostroma, a Trump-szerű elnök halálával vitatott hatalomba emelkedő demokraták; a képregény kétségkívül utat enged az effajta képzettársításoknak. Menet közben csak az eredeti képregény humorát és izgalmas figuráit sikerül kiirtani: helyettük szürke mellékszereplők és sablonos disztópiaepizódok jönnek. Az Y így csak egy korrekt adaptáció marad, de a hasonszőrű világvége-víziókból nem tud kitűnni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.