Visszhang: tévésorozat

Y: The Last Man

Visszhang

Brian K. Vaughan és Pia Guerra képregénye már régóta mozgóképre kívánkozott: a kérdés csak az, hogy nem késett-e el kissé a streaming nyújtotta disztópiadömpingben ez a sorozat.

Az alkotók egyszerre kívánják boldoggá tenni a képregény rajongóit és az új nézőket, miközben kijavítgatnák az alapanyag hiányosságait is; de sajnos nem minden téren járnak sikerrel.

Tele a padlás apokalipszisekkel, de az Y: The Last Man azért megpróbál újat mutatni. Ezúttal egy titokzatos „esemény” egy időben kiirtja a Föld összes Y-kromoszómával rendelkező egyedét. Rohamtempóban omlik össze a kormányzás, a hadsereg és az energiaellátás; a magukra maradt nőknek egyelőre a kihalás problémájával sincs idejük foglalkozni. Egyedül Yorick és csintalan csuklyásmajma maradnak életben. A Föld szerencsétlenségére a munka nélküli bűvész minden, csak nem hős, inkább óriáscsecsemő. Politikus anyja teljesen véletlenül az Egyesült Államok elnökévé emelkedik, és a rejtélyes 355-ös ügynök gondjaira bízza, hogy egy genetikust felkutatva derítsék ki életben maradásának titkát. Nyilván nem lehetett megállni az aktuálpolitikai párhuzamok citálását: megjelenik a Capitolium ostroma, a Trump-szerű elnök halálával vitatott hatalomba emelkedő demokraták; a képregény kétségkívül utat enged az effajta képzettársításoknak. Menet közben csak az eredeti képregény humorát és izgalmas figuráit sikerül kiirtani: helyettük szürke mellékszereplők és sablonos disztópiaepizódok jönnek. Az Y így csak egy korrekt adaptáció marad, de a hasonszőrű világvége-víziókból nem tud kitűnni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.