Visszhang: tévésorozat

Y: The Last Man

Visszhang

Brian K. Vaughan és Pia Guerra képregénye már régóta mozgóképre kívánkozott: a kérdés csak az, hogy nem késett-e el kissé a streaming nyújtotta disztópiadömpingben ez a sorozat.

Az alkotók egyszerre kívánják boldoggá tenni a képregény rajongóit és az új nézőket, miközben kijavítgatnák az alapanyag hiányosságait is; de sajnos nem minden téren járnak sikerrel.

Tele a padlás apokalipszisekkel, de az Y: The Last Man azért megpróbál újat mutatni. Ezúttal egy titokzatos „esemény” egy időben kiirtja a Föld összes Y-kromoszómával rendelkező egyedét. Rohamtempóban omlik össze a kormányzás, a hadsereg és az energiaellátás; a magukra maradt nőknek egyelőre a kihalás problémájával sincs idejük foglalkozni. Egyedül Yorick és csintalan csuklyásmajma maradnak életben. A Föld szerencsétlenségére a munka nélküli bűvész minden, csak nem hős, inkább óriáscsecsemő. Politikus anyja teljesen véletlenül az Egyesült Államok elnökévé emelkedik, és a rejtélyes 355-ös ügynök gondjaira bízza, hogy egy genetikust felkutatva derítsék ki életben maradásának titkát. Nyilván nem lehetett megállni az aktuálpolitikai párhuzamok citálását: megjelenik a Capitolium ostroma, a Trump-szerű elnök halálával vitatott hatalomba emelkedő demokraták; a képregény kétségkívül utat enged az effajta képzettársításoknak. Menet közben csak az eredeti képregény humorát és izgalmas figuráit sikerül kiirtani: helyettük szürke mellékszereplők és sablonos disztópiaepizódok jönnek. Az Y így csak egy korrekt adaptáció marad, de a hasonszőrű világvége-víziókból nem tud kitűnni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.