Az alkotók egyszerre kívánják boldoggá tenni a képregény rajongóit és az új nézőket, miközben kijavítgatnák az alapanyag hiányosságait is; de sajnos nem minden téren járnak sikerrel.
Tele a padlás apokalipszisekkel, de az Y: The Last Man azért megpróbál újat mutatni. Ezúttal egy titokzatos „esemény” egy időben kiirtja a Föld összes Y-kromoszómával rendelkező egyedét. Rohamtempóban omlik össze a kormányzás, a hadsereg és az energiaellátás; a magukra maradt nőknek egyelőre a kihalás problémájával sincs idejük foglalkozni. Egyedül Yorick és csintalan csuklyásmajma maradnak életben. A Föld szerencsétlenségére a munka nélküli bűvész minden, csak nem hős, inkább óriáscsecsemő. Politikus anyja teljesen véletlenül az Egyesült Államok elnökévé emelkedik, és a rejtélyes 355-ös ügynök gondjaira bízza, hogy egy genetikust felkutatva derítsék ki életben maradásának titkát. Nyilván nem lehetett megállni az aktuálpolitikai párhuzamok citálását: megjelenik a Capitolium ostroma, a Trump-szerű elnök halálával vitatott hatalomba emelkedő demokraták; a képregény kétségkívül utat enged az effajta képzettársításoknak. Menet közben csak az eredeti képregény humorát és izgalmas figuráit sikerül kiirtani: helyettük szürke mellékszereplők és sablonos disztópiaepizódok jönnek. Az Y így csak egy korrekt adaptáció marad, de a hasonszőrű világvége-víziókból nem tud kitűnni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
