Visszhang: tévésorozat  

Nyomozó elvtárs

Visszhang

Bár a sorozat alapötlete őrült és zseniális, felmerülhet a kérdés, hogy pontosan mi értelme van ma egy kommunista krimi-pastiche-t tető alá hozni, s ki fogja megnézni.

Kelet-Európában az ilyesmi nem feltétlenül vicces (vagy nem úgy vicces), Nyugaton pedig nem sokakat sodort magával a kommunizmus egzotikus bája. Brain Gatewood és Alex Tanaka (Channing Tatum produceri közreműködésével) minderre fittyet hányva készített egy minisorozatot román színészekkel, román helyszíneken, majd az egészet angolul utószinkronizálták.

A Nyomozó elvtársban kemény tökű román zsaruk üldözik a bűnt, mely természetesen nem otthon terem – kívülről hozza azt az egyház, a gonosz amerikai kapitalista vagy épp egy Reagan-maszkban gyilkoló fantom. Két akció között Marxot értelmeznek (vörös farok!) vagy sakk-közvetítéséket néznek, esetleg ágyba viszik az Amerika nagyszerűségében egyre jobban kételkedő, mutatós követségi alkalmazottakat. Eközben minden halálosan korhű: a paratextusok, a szemcsés képi világ, a nejloningek, a rozoga Daciák, de még a suta vágások is. Az meg külön borzongató, hogy a kommunista éra Amerika-kritikája (az indiánölő, rabszolgatartó imperialistákról) hogyan született újra más jelentéssel – pont az USA-ban. Helyenként annyira elvonják a figyelmet az apró részletek és utalások, hogy épp a humor látja kárát, és félő, hogy ezek a nüánszok el fognak repülni az amerikai közönség nagy részének feje felett. Mégis egyedi, szépen megmunkált gyöngyszem a Nyomozó elvtárs, idővel meg fogja találni szűk rajongótáborát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.