Visszhang: tévésorozat  

Nyomozó elvtárs

Visszhang

Bár a sorozat alapötlete őrült és zseniális, felmerülhet a kérdés, hogy pontosan mi értelme van ma egy kommunista krimi-pastiche-t tető alá hozni, s ki fogja megnézni.

Kelet-Európában az ilyesmi nem feltétlenül vicces (vagy nem úgy vicces), Nyugaton pedig nem sokakat sodort magával a kommunizmus egzotikus bája. Brain Gatewood és Alex Tanaka (Channing Tatum produceri közreműködésével) minderre fittyet hányva készített egy minisorozatot román színészekkel, román helyszíneken, majd az egészet angolul utószinkronizálták.

A Nyomozó elvtársban kemény tökű román zsaruk üldözik a bűnt, mely természetesen nem otthon terem – kívülről hozza azt az egyház, a gonosz amerikai kapitalista vagy épp egy Reagan-maszkban gyilkoló fantom. Két akció között Marxot értelmeznek (vörös farok!) vagy sakk-közvetítéséket néznek, esetleg ágyba viszik az Amerika nagyszerűségében egyre jobban kételkedő, mutatós követségi alkalmazottakat. Eközben minden halálosan korhű: a paratextusok, a szemcsés képi világ, a nejloningek, a rozoga Daciák, de még a suta vágások is. Az meg külön borzongató, hogy a kommunista éra Amerika-kritikája (az indiánölő, rabszolgatartó imperialistákról) hogyan született újra más jelentéssel – pont az USA-ban. Helyenként annyira elvonják a figyelmet az apró részletek és utalások, hogy épp a humor látja kárát, és félő, hogy ezek a nüánszok el fognak repülni az amerikai közönség nagy részének feje felett. Mégis egyedi, szépen megmunkált gyöngyszem a Nyomozó elvtárs, idővel meg fogja találni szűk rajongótáborát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.