Tévésorozat

Állatok

The North Water

Kritika

Ember embernek farkasa, a világ pokol, amelyben az emberek elkínzott lelkek és egymás kínzói is egyben – a pokol a másik ember, tehetnénk még hozzá.

Ezek a gondolatok adják Andrew Haigh sorozatának magvát, az első epizódot pedig Schopenhauer borús idézete nyitja meg. Ezek után nagyjából sejthetjük, mire számíthatunk. Az Ian McGuire 2016-os regényéből készült széria összességében meg is felel elvárásainknak, de brutalitásával és nyers naturalizmusával mégis újra és újra sokkolja a nézőt. Pedig láthattunk más ilyesmit: David Kajganich Terrorja és Steven Knight Tabuja is leszámolt a kifinomult, civilizált 19. századi Brit Birodalom képével.

A Volunteer nevű bálnavadászhajó 1859-ben elindul az északi sarkkör felé, gazdag bálnazsír- és szőrmezsákmány reményében. Az ilyen expedíciók már leáldozóban vannak – ezt tudja a hajó rovott múltú kapitánya (Stephen Grahamet az isten is erre a szerepre teremtette) és a pragmatikus tulajdonos is. Bálnavadásznak is csak a társadalom számkivetettjei állnak vagy olyanok, akiknek menekülniük kell múltjuk elől. A fedélzeten bőven találunk ilyen figurákat: a mesélő, Partick Sumner (Jack O’Connell) ifjú katonai sebész, akit egy balul elsült indiai küldetés kegyvesztetté és ópiumfüggővé tett, Henry Drax (Colin Farrell, akinek szinte látható a bűze) az amorális ösztönlény, akinek a tengerészlét normákon és szabályokon kívüli világa épp ideális, hogy kiélje állatias impulzusait, Cavendish (Sam Spruell), Drax csínytevésben hű cinkosa, aki csak egy fokkal kevésbé erkölcstelen cimborájánál, vagy a hallgatag, Swedenborg keresztény miszticizmusát követő dán szigonyos (Roland Møller).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.