Ezek a gondolatok adják Andrew Haigh sorozatának magvát, az első epizódot pedig Schopenhauer borús idézete nyitja meg. Ezek után nagyjából sejthetjük, mire számíthatunk. Az Ian McGuire 2016-os regényéből készült széria összességében meg is felel elvárásainknak, de brutalitásával és nyers naturalizmusával mégis újra és újra sokkolja a nézőt. Pedig láthattunk más ilyesmit: David Kajganich Terrorja és Steven Knight Tabuja is leszámolt a kifinomult, civilizált 19. századi Brit Birodalom képével.
A Volunteer nevű bálnavadászhajó 1859-ben elindul az északi sarkkör felé, gazdag bálnazsír- és szőrmezsákmány reményében. Az ilyen expedíciók már leáldozóban vannak – ezt tudja a hajó rovott múltú kapitánya (Stephen Grahamet az isten is erre a szerepre teremtette) és a pragmatikus tulajdonos is. Bálnavadásznak is csak a társadalom számkivetettjei állnak vagy olyanok, akiknek menekülniük kell múltjuk elől. A fedélzeten bőven találunk ilyen figurákat: a mesélő, Partick Sumner (Jack O’Connell) ifjú katonai sebész, akit egy balul elsült indiai küldetés kegyvesztetté és ópiumfüggővé tett, Henry Drax (Colin Farrell, akinek szinte látható a bűze) az amorális ösztönlény, akinek a tengerészlét normákon és szabályokon kívüli világa épp ideális, hogy kiélje állatias impulzusait, Cavendish (Sam Spruell), Drax csínytevésben hű cinkosa, aki csak egy fokkal kevésbé erkölcstelen cimborájánál, vagy a hallgatag, Swedenborg keresztény miszticizmusát követő dán szigonyos (Roland Møller).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
