Tévésorozat

A bosszú szomja

The Beast Must Die

Kritika

A költőknek is élni kell valamiből, a krimi pedig jól fizet. Cecil Day-Lewis angol-ír költő keresetkiegészítésként Nicholas Blake álnéven írta bűnügyi regényeit egy bizonyos Nigel Strangeways nevű detektívről – ennek egyik darabját láthatjuk most viszont sorozatként.

A The Beast Must Die című regényhez már Claude Chabrol is hozzányúlt 1969-ben (Que la bête meure), ehhez kell felnőnie Gaby Chiappe adaptációjának. Nos, műve nem ragaszkodik betűhíven az eredeti regény minden mozzanatához (a könyvben például egy Frank Cairns nevű fehér író a főszereplő, aki a sorozatban fekete tanárnő lesz), ám ez nem válik a széria kárára, hiszen a központi konfliktus önmagában is elég izgalmas és kiélezett.

Főhősünk, Frances Cairnes (Cush Jumbo) már a sorozat nyitójelenetében közli, hogy embert fog ölni. Kisfiát a Wight-szigeten egy ismeretlen ütötte el és hagyta az út szélén – a helyi rendőrök nem találták meg a tettest. Amikor a nyomozást vezető detektív váratlanul meghal golfozás közben, Londonból érkezik helyére a mélyen traumatizált, de tehetséges Nigel Strangeways (Billy Howle), akinek gyanúsak lesznek a vizsgálatban tátongó lyukak. Amíg Strangeways a provinciális, belterjes helyi viszonyok közt igyekszik boldogulni, Frances saját tervét szövi: rábukkan fia gyilkosának szeretőjére, akinek bizalmába férkőzve beépül a gazdag és befolyásos Rattery családba. Krimiírónak hazudja magát, hogy közel férkőzzön a gátlástalan, mégis karizmatikus George Ratteryhez (Jared Harris), aki szinte érinthetetlennek tetszik a helyi közösség (és a rendőrség) szemében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."