Tévésorozat

A bosszú szomja

The Beast Must Die

Kritika

A költőknek is élni kell valamiből, a krimi pedig jól fizet. Cecil Day-Lewis angol-ír költő keresetkiegészítésként Nicholas Blake álnéven írta bűnügyi regényeit egy bizonyos Nigel Strangeways nevű detektívről – ennek egyik darabját láthatjuk most viszont sorozatként.

A The Beast Must Die című regényhez már Claude Chabrol is hozzányúlt 1969-ben (Que la bête meure), ehhez kell felnőnie Gaby Chiappe adaptációjának. Nos, műve nem ragaszkodik betűhíven az eredeti regény minden mozzanatához (a könyvben például egy Frank Cairns nevű fehér író a főszereplő, aki a sorozatban fekete tanárnő lesz), ám ez nem válik a széria kárára, hiszen a központi konfliktus önmagában is elég izgalmas és kiélezett.

Főhősünk, Frances Cairnes (Cush Jumbo) már a sorozat nyitójelenetében közli, hogy embert fog ölni. Kisfiát a Wight-szigeten egy ismeretlen ütötte el és hagyta az út szélén – a helyi rendőrök nem találták meg a tettest. Amikor a nyomozást vezető detektív váratlanul meghal golfozás közben, Londonból érkezik helyére a mélyen traumatizált, de tehetséges Nigel Strangeways (Billy Howle), akinek gyanúsak lesznek a vizsgálatban tátongó lyukak. Amíg Strangeways a provinciális, belterjes helyi viszonyok közt igyekszik boldogulni, Frances saját tervét szövi: rábukkan fia gyilkosának szeretőjére, akinek bizalmába férkőzve beépül a gazdag és befolyásos Rattery családba. Krimiírónak hazudja magát, hogy közel férkőzzön a gátlástalan, mégis karizmatikus George Ratteryhez (Jared Harris), aki szinte érinthetetlennek tetszik a helyi közösség (és a rendőrség) szemében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.