Tévésorozat

A bosszú szomja

The Beast Must Die

Kritika

A költőknek is élni kell valamiből, a krimi pedig jól fizet. Cecil Day-Lewis angol-ír költő keresetkiegészítésként Nicholas Blake álnéven írta bűnügyi regényeit egy bizonyos Nigel Strangeways nevű detektívről – ennek egyik darabját láthatjuk most viszont sorozatként.

A The Beast Must Die című regényhez már Claude Chabrol is hozzányúlt 1969-ben (Que la bête meure), ehhez kell felnőnie Gaby Chiappe adaptációjának. Nos, műve nem ragaszkodik betűhíven az eredeti regény minden mozzanatához (a könyvben például egy Frank Cairns nevű fehér író a főszereplő, aki a sorozatban fekete tanárnő lesz), ám ez nem válik a széria kárára, hiszen a központi konfliktus önmagában is elég izgalmas és kiélezett.

Főhősünk, Frances Cairnes (Cush Jumbo) már a sorozat nyitójelenetében közli, hogy embert fog ölni. Kisfiát a Wight-szigeten egy ismeretlen ütötte el és hagyta az út szélén – a helyi rendőrök nem találták meg a tettest. Amikor a nyomozást vezető detektív váratlanul meghal golfozás közben, Londonból érkezik helyére a mélyen traumatizált, de tehetséges Nigel Strangeways (Billy Howle), akinek gyanúsak lesznek a vizsgálatban tátongó lyukak. Amíg Strangeways a provinciális, belterjes helyi viszonyok közt igyekszik boldogulni, Frances saját tervét szövi: rábukkan fia gyilkosának szeretőjére, akinek bizalmába férkőzve beépül a gazdag és befolyásos Rattery családba. Krimiírónak hazudja magát, hogy közel férkőzzön a gátlástalan, mégis karizmatikus George Ratteryhez (Jared Harris), aki szinte érinthetetlennek tetszik a helyi közösség (és a rendőrség) szemében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.